A belga másodosztályból a Bajnokok Ligájába - a Royale Union Saint-Gilloise tulajdonosai bebizonyították, hogy vastag pénztárca nélkül is lehet nyerni

A Royale Union Saint-Gilloise a történetének első évtizedeiben sikert sikerre halmozott, a második világháborút követően azonban szép lassan eltűnt a térképről. A Brightonból is ismert Tony Bloom és üzlettársa, Alex Muzio azonban új fejezetet nyitottak a klub történetében, és az adatokra épülő modelljükkel bebizonyították, hogy nem minden a pénztárca vastagságán múlik.

A belga labdarúgás történetének jelentős részét az Anderlecht és a Club Brugge rivalizálása határozta meg. A két, helyi viszonylatban óriásnak számító klub 34 és 19 bajnoki címmel rendelkezik; a lilák felemelkedése már a második világháború után megkezdődött, a Brugge első aranykorszaka pedig a hetvenes évekre tehető, 1976 és 1980 között négyszer nyerték meg a belga első osztályt.

A belga foci hajnalán azonban nem az Anderlecht, hanem egy másik brüsszeli csapat mutatta az utat a többieknek. A Royale Union Saint-Gilloise 1904-ben szerezte meg az első bajnoki címét, és 1935-ig összesen 11-szer ünnepelhetett győzelmet. A második világháborút követően azonban elveszítette a dominanciáját, a hatvanas években az első és a másodosztály között ingázott, az 1973-as kiesés után pedig már vissza sem tudott kapaszkodni.

A klub évtizedeken keresztül a túlélésért harcolt. 1980-ban – 11-szeres bajnokként – a negyedosztályba sodródott, és ugyan innen felfelé vezetett az útja, az élvonalba való visszajutás távoli álomnak számított. A helyzet 2018-ban változott meg, amikor a Brighton & Hove Albion tulajdonosa, Tony Bloom, valamint az üzlettársa, Alex Muzio megvásárolták a klubot egy német befektetőtől.

Turkish Süper Lig

Elképesztő ajánlat: 25-szörös bajnokcsapat csábítaná vissza Európába Lionel Messit

06/11/2025 - 19:24

Bloom és Muzio nem csak egy szatellitklubot akartak csinálni Belgiumban, ők azért fektettek be, hogy nyerjenek.

Nem csak a megfelelő értéket kerestük. Élvezetesnek kellett lennie.

- mondta Muzio egy Independentnek adott interjúban.

Bloom és Muzio 2016-ban kezdtek el gondolkodni azon, hogy melyik európai klubot lenne érdemes megvásárolni. Elsőként a külföldi befektetéseket korlátozó országok – Németország és Norvégia – akadtak fenn a rostán, majd szép sorban elvetették a topligákat is, mivel olyan bajnokságra vágytak, amit reálisan megnyerhettek. Maradtak tehát a kisebb, de európai szinten még jegyzett ligák.

A befektetőknek egyéb szempontjaik is voltak. Mivel nem akartak olyan klubot vásárolni, ahol rendszeresek a balhék, elmerültek a szurkolói kultúrákban, még azt is felmérték, mennyire nyitottak a helyiek a külföldi befektetésekre. Az Union Saint-Gilloise minden feltételnek megfelelt: a klub 2014 óta külföldi tulajdonban állt, a szurkolók vágytak a változásra, és nem mellesleg, egy régóta szunnyadó óriást karolhattak fel.

Matematikus ön?

Tony Bloom matematikusként diplomázott, dolgozott könyvelőcégnél, de már a ’90-es években belecsöppent a sportfogadás világába. Az itt szerzett tudását – a feladata végső soron a sportesemények legvalószínűbb végkimenetelének meghatározása volt – a labdarúgásban is elkezdte felhasználni, és miután 2009-ben a Brighton elnöke lett, elkezdett foglalkozni az adatalapú csapatépítés gondolatával.

A befektetésein keresztül Bloom vagyonos emberré vált, de messze nem álltak a rendelkezésére olyan források, mint amiket a közel-keleti befektetők (vagy még inkább egész államok) képesek megmozgatni a trófeák érdekében. Számára csak egy út vezethetett sikerre: ha észreveszi azokat az értékeket, amik felett valamiért a piac szeme átsiklott.

Tony Bloom

Fotó: AFP

Bloom modellje sikeresen vizsgázott Brightonban: bár jelentős pénzeket pumpált a klubba, azok elsősorban az infrastruktúra fejlesztését célozták, modernizálták az edzőközpontot, és új stadiont építettek. A játékosigazolásban a pénz helyett a tudás került előtérbe: az analitika segítségével próbálták meghatározni, kik azok, akik viszonylag olcsón megszerezhetőek, mégis komoly értéket képviselnek.

2011-BEN A MÁSODOSZTÁLYBA JUTOTT A KLUB, 2017-BEN PEDIG MEGNYERTE A CHAMPIONSHIPET, ÉS 34 ÉV UTÁN AZ ANGOL ÉLVONALBA KERÜLT.

Moisés Caicedo, Marc Cucurella, João Pedro, Alexis Mac Allister - néhány név azok közül, akik megfordultak a Brightonban az utóbbi években. Az eladásukból 286 millió eurót szerzett a klub, miközben a kiadási oldalon csak 88 millió szerepel, vagyis a Brighton megháromszorozta az említett játékosok árát. A Brighton a PL fizetési listáján most is csak a 16. helyen áll, ehhez képest az európai kupaindulást érő helyekért harcol.

Miközben a Brighton fejlődése egyenletes, de lassú volt, az Union Saint-Gilloise már néhány szezon után tényezővé vált Belgiumban. 2021-ben megnyerték a belga másodosztályt, így 48 év szünet után visszajutottak az élvonalba, ahol már a legelső szezonjuktól kezdve versenyképesek voltak: 2022-ben és 2024-ben is megnyerték az alapszakaszt, tavaly pedig bajnokok lettek, kereken 90 évvel az előző sikerük után.

Az új tulajdonosok bőven költöttek a klubra, a pénzt azonban nem a játékosokra fordították, inkább felhúztak egy új edzőközpontot. Az Union Saint-Gilloise időközben elsődlegesen Muzio projektje lett, Bloom személye ugyanis a Brighton miatt összeférhetetlenséget eredményezett volna a nemzetközi mérkőzéseken. Mindez a szakmai munka jellegén mit sem változtatott.

Minden döntést alapos kutatómunka előz meg

Muzio egyik legfontosabb feladata a hatékony szervezet felépítése volt. Az északír Chris O’Loughlin személyében talált egy éles szemű sportigazgatót, a klub új ügyvezető igazgatója pedig Philippe Bormans lett. Muzio elismerte, hogy az elején követtek el hibákat, ezért is tartott három évig, mire kikormányozták a klubot a másodosztályból, de sikerült a megfelelő következtetéseket levonva fejlődniük.

Sokan úgy képzelik, hogy az adatalapú játékoskiválasztás könnyű, és csak az a feladat, hogy megszerezzék az algoritmus által kidobott futballistákat. Az Union Saint-Gilloise példája azonban pont, hogy a kiválasztás folyamatának komplexitását bizonyítja: az igazolásokat általában tíz hónapnyi kutatómunka előzi meg, amely során nem csak a játékosok képességeit mérik fel, de a személyiségükről is komoly elemzések készülnek.

Muzio az Independentnek adott interjúban példaként az új-zélandi rögbiválogatott "nulla faszfej" játékospolitikáját hozta fel, és ők is hasonlóra törekednek. Egy szerényebb büdzsével működő klub – és a Saint-Gilloise még most is csak a 8. helyen áll a belga bajnokság fizetési listáján – csak akkor lehet eredményes, ha megvan a teljes harmónia az öltözőn belül, és minden játékos a közös célokért dolgozik.

Christian Burgess a BL-ben

Fotó: AFP

"Itt nem jellemző az ego" – nyilatkozta 2021-ben Christian Burgess. Az angol védő tipikus Saint-Gilloise-igazolás: a pályafutása már lefelé ívelt, és miután Angliában úgy tűnt, bezárulnak előtte a kapuk, arra kérte az ügynökét, hogy nézzen körül a külföldi lehetőségek között. Ekkor futott be az akkor még másodosztályban szereplő Saint-Gilloise ajánlata, a belga klubnál ugyanis úgy látták, hogy a személyisége és a stílusa is illik a csapatba.

"Próbáljuk vegyíteni a személyiségeket a keretben" – mondta Muzio. "Próbáljuk vegyíteni azokat a játékosokat, akik kezdeni akarnak, olyanokkal, akik nem, és vegyítjük a vezetőket a nem vezetőkkel. Ha leigazolsz 20 játékost, és mindegyik azt várja, hogy majd kezdő lesz, az nem fog működni. Mindannyian elégedetlenek lesznek, az edzőnek pedig forgatnia kell a játékosokat, hogy egyben tartsa a keretet."

Burgess 2020 óta több mint 200 mérkőzésen lépett pályára a 12-szeres bajnok színeiben, bajnokságot és kupát is nyert a csapattal, idén pedig már a BL-ben vezetheti pályára kapitányként a társakat. A megtermett védő a kivételek közé tartozik: az új szerzemények nagy része gyorsan továbbáll, amint kap egy kedvezőbb lehetőséget, Burgess azonban a Saint-Gilloise megújulásának egyik szimbóluma lett.

A klubra jellemző tudatosságról mindent elmond, hogy az átigazolási stratégiájukra nincs hatással, milyen eredményeket érnek el, holott, ha a nemzetközi kupák valamelyikében szerepelhetnek – és az idén a történetük során először a Bajnokok Ligájában játszanak – akár többet is költhetnének. A gondosan felépített, és láthatóan működő játékoskiválasztási folyamaton azonban nem hajlandóak változtatni.

A játékoseladás művészete

A vezetőket nem a profitszerzés vágya hajtja, csupán tisztában vannak a táplálékláncban elfoglalt helyükkel. Pontosan tudják, hogy ha a felfedezettjeik néhány éven belül befutnak, akkor kénytelenek lesznek eladni őket. És az a helyzet, hogy ezt ugyanolyan jól csinálják, ahogyan a Brighton teszi Angliában, a klub a nyáron 69 millió euróért adott el játékosokat, mindet óriási profittal.

A 23 millióért értékesített Franjo Ivanovićot (Benfica) egy évvel korábban 4 millióért szerezték meg a HNK Rijekától, a Sunderlandhez 17 millióért szerződőt Noah Sadiki mindössze 900 ezer euróba került, míg Mohamed Amoura játékjogáért 4 millió eurót fizettek a Luganónak. Őt az előző szezonban vitte el végleg a Wolfsburg, amely a kölcsönnel együtt összesen 18 milliót fizetett a kiváló támadóért.

A jelenlegi keret egyik legizgalmasabb játékosa, a kanadai Promise David 600 ezer euróért került a klubhoz az észt élvonalból, a nyáron pedig már 20 millió eurós ajánlatokról cikkeztek a sajtóban. A sokoldalú szélső, Ousseynou Niang a lett élvonalból (közszolgálati percek: Virsliga a neve) hívta fel magára a Bloom-birodalom algoritmusainak figyelmét, ma már ő is a sokszorosát éri a befektetett 1.5 milliónak.

Promise David

Fotó: Getty Images

"Nem akarunk akadályt gördíteni a játékosok elé. Ha ezt tennénk, akkor mások nem akarnának hozzánk igazolni, rossz hatással lenne az öltözőre, de ez egy morális kérdés is egyben. A futballisták karrierje nagyon rövid. Ha megakadályozol egy srácot, hogy távozzon, amikor négyszer annyi fizetéssel csábítják, majd eltöri utána a lábát, az sorsfordító pillanat lehet, és nem akarod, hogy a lelkeden száradjon."

Muzio azonban azt is hangsúlyozza, hogy az ajánlatok mérlegelésénél mindig a klub érdekeit tartják szem előtt. Végtére is, ők azok, akik beleteszik a megfigyelői munkát, hozzáértő edzőkre bízzák a felkészítésüket, és vállalják az anyagi kockázatot, az tehát a minimum, hogy megkapják a munkájukért járó fizetséget. A cél az, hogy mindenki nyerjen – így tehetik még vonzóbb célponttá a Saint-Gilloise-t.

Az sem számít, hogy jönnek-mennek az edzők

Mindez nem csak a játékosokra vonatkozik, de az edzőkre is. A klub olyan ütemben fogyasztja az edzőket, mintha nem megfontolt adatguruk hoznák meg a döntéseket, hanem egy Berlusconi-komplexusos, dél-olasz iparmágnás. A váltás oka azonban az esetek többségében nem az elégedetlenség volt, hanem egy jobb lehetőség: az előző két edzőjüket topligás klubot csábították el.

Alexander Blessin a 2024-es szezon után csatlakozott a St. Paulihoz, ahol a Brightonhoz távozó Fabian Hürzelert váltotta. Sébastian Pocognolit pedig a Monaco vitte el idén októberben, miután menesztették Adi Hüttert. A hirtelen megüresedő padot David Hubert örökölte meg, aki a Leuvent hagyta ott a bajnok kedvéért – azt a Leuvent, amely a belga élvonal utolsó előtti helyén állt az irányításával.

"A média számára meglepetésnek tűnhet a választás, de nekünk egyáltalán nem volt az" - mondta Bormans. "Mindig azokat az embereket választjuk, akik illenek a klub értékeihez: fiatalok, tanulni akarnak, és ambiciózusok. Ha pedig még a pályán és azon kívül is van tapasztalata a belga futballban, gyorsan összeáll a kép. Volt egy remek beszélgetésünk Daviddal, ami meggyőzött minket."

Bormans azt is elárulta, hogy váratlanul érte őket Pocognoli távozása, de felkészültek erre az eshetőségre, volt egy 17 nevet tartalmazó listájuk, amit a végén háromra szűkítettek. Egyelőre úgy tűnik, hogy Hubert jó választásnak bizonyult: a hazai sorozatokban mind a négy meccsét megnyerte a Saint-Gilloise, a BL-ben pedig az Intertől és az Atlético Madridtól szenvedett papírforma-vereséget.

Jan Oblak védése a meccs hajrájában

Fotó: AFP

A spanyoloktól ráadásul úgy kaptak ki 3-1-re, hogy a mérkőzés hajrájában Louis Patris néhány méterről, teljesen szabadon fejelhetett a kapura a 2-2-es egyenlítésért, de rosszul találta el a labdát, és egyenesen Jan Oblak kezébe ívelte. Talán a kapus döbbent meg a legjobban, hogy egy ennyire könnyű védéssel megúszta a forró pillanatokat.

Az Union Saint-Gilloise tehát Muzio és Bloom módszereinek köszönhetően visszakerült az őt megillető helyére a belga labdarúgásban. A projekt a maga módján még egy kis futballromantikát is hozott az egyre inkább rideg üzletté váló élsportba: a klub lojális szurkolótábora évtizedeken át buzdította a játékosokat, függetlenül attól, hogy a másod- vagy a harmadosztályban tengődtek épp.

Már önmagában miattuk is hidegrázós élmény, amikor pályára lép a BL-ben a Saint-Gilloise, ez az évtizedes téli álomból felébresztett belga óriás.

UEFA Bajnokok Ligája

Mind a négy eddigi BL-meccsét elbukta az Ajax, kirúgták Slot korábbi segítőjét

06/11/2025 - 17:35

UEFA Bajnokok Ligája

Mourinho történelmi mélyponton a BL-ben, negatív rekordot döntött Sallaiék ellen az Ajax

06/11/2025 - 13:40