Kicsit több mint áramszünet: így láttuk a Fradi-Qarabagot

Láttuk már ezt a forgatókönyvet épp elégszer: kiáll a Fradi egy nemzetközi kupa selejtezőjében egy vele legfeljebb egyerős ellenféllel szemben, hosszabb-(most épp jóval) rövidebb ideig tartja magát, helyenként a jobb csapatnak is tűnik, majd jön egy áramszünet. Aztán még egy. Rosszabb napokon pedig több is.

Viszont pont azért, mert mi sem először láttunk ilyet – furcsa véletlen, hogy a hasonló vereségek közül a cikk szerzője a mostani mellett pont a két talán legbántóbbat, a Zeljeznicar és a Partizani Tirana elleni blamákat láthatta hasonlóan, akkreditációval a helyszínről – rövid, dühös hőzöngés után azt is meg tudtuk tenni, hogy a bevett narratíva helyett néhány olyan dologra figyeltünk oda, ami nem, vagy nem így jöhetett át a nézőknek, akik csak felületesen követték a meccset, vagy találkoztak az eredménnyel.

Egyrészt hiába a hasonló hibák, ez a Fradi már bőven nem az a Fradi, ami mondjuk hét éve a bosnyákoktól kikapott. És itt nem elsősorban arra gondolunk, hogy a beleölt pénz hatására a csapat kerete most összehasonlíthatatlanul erősebb, mint akkoriban. Sokkal inkább arra, ami ebből következik: ilyen játékosokkal és zsinórban három európai csoportkörrel a háta mögött már a nagyobb ellenfelek is komolyan veszik az FTC-t.

Ha valami, ez nagyon érződött az ellenfél minden rezdülésén. Látszott azon, ahogy a Qarabag játékosai – hiába szerepelnek egy olyan klubban, ami zsinórban kilencedszer jut csoportkörig - még a kispadon ülők is, látványosan borultak kupacba az összes góljuknál. De látszott azon is, ahogy helyenként megremegve csak egy kicsit kevésbé hajmeresztő hibákat követtek el, mint a hazaiak. És pláne érződött azon, ahogy edzőjük, Gurban Gurbanov a meccs után beszélt a Fradiról.

Aki csak tévén nézte a meccset, valószínűleg szintén semmit nem érzékelt az azeri szurkolókból. Óvatos túlbecsléssel talán kétszázan voltak, de ha nem is hallatszódott annyi belőlük, mint annak idején az épp üres hazai tábort leéneklő bosnyákokból, a meccs végére azért létszámukat meghazudtoló módon tettek ki magukért.

Fontos viszont az is, hogy nem érdemes a Qarabagot az esélyekre hősiesen rácáfoló kiscsapatnak, pláne nem valami morális példának beállítani. Előbbi tekintetében a már említett európai sorozat beszédes, utóbbit pedig bőven megcáfolja a csapat háttere, amiben épp úgy bőven találunk állami hátszelet és közvetve onnan érkező milliókat , mint a hazai oldalon. Ehhez legfeljebb annyival tesznek többet hozzá, hogy a csapatban nagyobb szerep jut az azerieknek, mint amennyi a Fradiban a magyar játékosoknak.

Nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel az ellentmondással a fradista szurkolótábor sem. Utálni nem nagyon tudta a Qarabagot, mert ahhoz látványos volt a két csapat hasonlósága. Ráadásul a Slovan Bratislava elleni hazai meccsen történt rendbontások miatt egy szektorbezárás mellett most súlyosabb UEFA-büntetés volt kilátásban, így a stadionban körbe kivetített üzenetek is visszafogtak mindenkit, aki az azeriek szidalmazásával vezette volna le a dühét.

De nem tudták a szurkolók igazából ezt a sajátjaikon sem megtenni. Persze többször is követett egy-egy nagyobb hibát vagy különösen ötlettelen periódust nézői kiakadás, de összességében a meccset inkább egy olyan kicsit skizofrén hangulat jellemezte, ahol a legközönségesebb, saját csapatot szidó rigmus átmenet nélkül válthatott át a „harcoljatok, harcoljatok!” kántálásba.

Ezek a részletek többedik átgondolásra segíthetnek pontosítani a meccsről alkotott képet. Ami viszont sem az újragondolástól, sem a helyszíni meccsélménytől nem lett jobban magyarázható, az az elkövetett hibák kérdése. Miért fordul elő ugyanaz a forgatókönyv sokadszorra?

Nem nagyon tudott, de leginkább nem is nagyon akart erre mit mondani a meccs után Stanislav Cherchesov sem. Persze az orosz edző az ő szemszögéből nincs is nagyon abban a helyzetben, hogy magyarázkodnia kelljen. Az állása biztos, és a valószínűsíthető Európa-liga-csoportkörtől sem lesz bizonytalanabb.

Még az a vélemény sem teljesen fals, hogy klub ebből is profitálhat. Az EL-főtábla is vonzhat ide játékosokat, még az is valószínű, hogy jövőre még erősebb lehet a Fradi kerete, és akár nem a Qarabag, hanem a Dinamo Zagreb vagy a Viktoria Plzen lesz a nagyjából azonos erőt képviselő ellenfél. De mikor jut el oda, hogy az ilyen párharcokban nem jönnek majd menetrend szerint az áramszünetek?