Anyagi nehézségek, hullámzó forma, sérülések – egészen valószínűtlen módon lett BL-döntős az Inter

Amikor egy csapat sorozatban öt mérkőzésen át nyeretlen marad, ráadásul ebből négy alkalommal vereséggel hagyja el a pályát, szinte mindig az edző felelőssége merül fel elsőként. Kiváltképp egy olyan csapatnál, amely az élmezőnybe sorolja magát, és a bajnoki címért, de legalábbis a legértékesebb kupaindulást érő helyek egyikéért harcol. Egy hónapja Simone Inzaghi feje fölött is összecsaptak a hullámok, amikor hazai pályán 1-0-ra kikaptak a Monzától, és öt pontra kerültek a 4. helyezett Romától.

A felszínen szétesni látszott a csapat: öt forduló alatt egyetlen pont került a zsákba, a hat kapott gólra csak kétszer tudtak válaszolni, néhány kulcsjátékos pedig látványosan rossz formában futballozott. Egyes történészek már a barlangrajzokban felfedezni vélik az ősi bölcsességet, miszerint a futballt gólra, és nem xG-re játsszák, de a teljes kontextushoz – az Inter hullámvölgyének valódi okának felfejtéséhez – hasznosnak bizonyulhat néhány precízebb mérőszám, ami Inzaghi felelősségét is árnyalja némiképp.

A helyzet ugyanis az, hogy az Inter márciusban és áprilisban sem volt rossz csapat (semmi esetre sem rosszabb, mint most), a várható gólok alapján a meccseinek többségét fölényesen nyernie kellett volna, csak épp lezárni nem sikerült a találkozókat. A nyeretlenül lehozott öt mérkőzés alatt az Inter 12.55-ös xG-t termelt, ami kimondottan magasnak számít, ehhez képest kétszer talált a kapuba, miközben hátul nagyjából azon a szinten teljesített, mint amit a haladó számok is mutatnak (5.51-es xG-re 6 gól).

Április közepén valami a helyére billent, a tavasz elejére jellemző masszív alulteljesítés átcsapott felülteljesítésbe, és az Inter összehozott sorozatban öt győzelmet, amivel már a 3. helyen áll a bajnokságban, és öt pont az előnye az 5. helyezett előtt. Érdekesség, hogy ebben az időszakban "csak" 9.88-as xG-t sikerült összehozni, cserébe jóval hatékonyabb volt a kapu előtt, ugyanis 18 találatot jegyzett. A védelem teljesítménye nagyjából változatlan maradt (5.31-es xG), mégis feleannyi gólt kapott, mint március 10. és április 15. között.

Május közepére érve már egészen más a narratíva Inzaghi kapcsán is, nem kis részben a keddi eseményeknek köszönhetően, amikor a Milan 1-0-s legyőzésével biztossá vált, hogy Bajnokok Ligája-döntőbe juttatta a csapatot. „Giovanni Invernizzi volt az egyetlen olasz vezetőedző, aki döntőbe jutott az Interrel a BEK/BL-ben. Annak pedig már több mint 50 éve, szóval büszke vagyok” – nyugtázta az eredményt az edző, akire szép lassan ráakaszthatjuk a kupaspecialista jelzőt is, ha ez még nem történt meg.

Inzaghinak már a Lazióval is voltak figyelemreméltó eredményei a hazai kupasorozatokban, 2017-ben és 2019-ben is Olasz Kupa-döntőbe juttatta a csapatot, második nekifutásra a győzelem is összejött, két alkalommal pedig az Olasz Szuperkupa került a vitrinbe. Egyelőre az Internél eltöltött időszak alatt is pontosan ezeket a címeket tudja felmutatni: egy Olasz Kupa (plusz egy még le nem játszott döntő), két Olasz Szuperkupa, és még az sem kizárt, hogy rövidesen egy jóval nagyobb címet is feltüntethet az önéletrajzában.

Ahhoz túlságosan limitáltak voltak a lehetőségei, hogy a Lazio edzőjeként felvegye a versenyt az európai elittel, Milánóba érve azonban egy sokkal erősebb magra támaszkodhatott. Nem mintha az Inter a legfényesebb időszakát élte volna anyagi szempontból: Romelu Lukakut és Achraf Hakimit kénytelen volt eladni, hogy fizetésképes maradjon, miközben Steven Zhang klubelnök épp egy 300 millió eurós hitellel keresett gyors kiutat. Inzaghi számára azonban ez így is mennyország volt a Lazio lehetőségeihez képest.

Mivel általánosságában véve az olasz foci sem a legszebb napjait éli, az Inter még így is kényelmesen bajnok lehetett volna tavaly, de a mostani szezonra is jellemző hullámzás megpecsételte a sorsát a szerényebb lehetőségeiből többet kihozó Milannal szemben. Idén még csapongóbb lett a kék-feketék teljesítménye a bajnokságban, és a Napoli lenyűgöző teljesítménye miatt gyorsan egyértelművé vált, hogy idén sem ez lesz az a sorozat, amiben a csúcsra vezetheti az Intert Inzaghi. Nemzetközi szinten viszont komoly eredményeket szállított a csapat.

Az előző szezonban a későbbi győztes Real Madrid mögött a második helyen jutott tovább, majd a legjobb tizenhat között a későbbi döntős Liverpoollal szemben maradt alul 2-1-es összesítéssel, úgy, hogy az Anfielden 1-0-ra legyőzte Jürgen Klopp csapatát. A mostani idényben szintén a második helyen került az egyenes kieséses szakaszba, ám ez már a bravúr kategóriába sorolható, ugyanis maga mögé utasította a szintén anyagi nehézségekkel küzdő, ám sokkal többet költő, jobb erőből álló Barcelonát.

Tagadhatatlan, hogy az egyenes kieséses szakaszban már a szerencse is az Inter mellé szegődött: a nyolcaddöntőben a Porto, a negyeddöntőben a Benfica volt a milánóiak ellenfele, a négy között pedig a BL-ben erőn felül teljesítő, de egyébként pocsék formában lévő Milan. Nyilvánvaló, hogy láttunk már ennél keményebb utat a BL-döntőig, ám ez semmit sem von le az Inter érdemeiből, és nem véletlen, hogy épp Inzaghi csapata utazhat Isztambulba, és nem mondjuk az a Napoli, ami köröket vert az olasz csapatokra a Serie A-ban.

Többször láttuk már, hogy az Inter – még ha nem is kellően kiegyensúlyozott – egy-egy párharc erejéig képes úgy felszívni magát, hogy többé-kevésbé bárkire veszélyes legyen, pont ebből kifolyólag a döntőben sem szabad leírni a csapatot. „Mindkét csapat hatalmas minőséggel rendelkezik, de nyílt a meccs. Lejátszottunk a Milannal egy nagyszerű elődöntőt, intenzív, kemény mérkőzésekkel. A Real Madrid és a Manchester City ellen talán már az Internek van kevesebb esélye" - magyarázta Inzaghi.

Az Inter 13 év után játszhat ismét BL-döntőt, ami érdekes fejlemény a sok nehézség után, ami a mostani szezonban is hátráltatta a klubot. Tavaly nyáron Ivan Perišić távozott, jókora űrt hagyva maga mögött, idén pedig Milan Škriniarról derült ki, hogy a szerződésének lejártával a Paris Saint-Germainhez igazol. Az előző években kirobbanthatatlan Marcelo Brozović 17 meccset hagyott ki sérülések miatt, Stefan de Vrij pedig teljesítménye pedig tovább romlott, és a 35 éves Francesco Acerbi kiszorította a kezdőből.

Marottának bőven lesz dolga a nyáron, ugyanis az Inter kerete a legidősebb a Serie A-ban (28,5), ami talán arra is választ ad részben, miért ennyire hullámzó a csapat teljesítménye. Inzaghi a szezon során hétszer küldött pályára olyan kezdőt a Serie A-ban, amelynek legalább 30 év volt az átlagéletkora, ezzel a lista élén állnak. Addig viszont vár még néhány fontos mérkőzés a játékosokra, köztük a legnagyobbal, ami az európai labdarúgásban létezik, és még az sem kizárt, hogy felteszik a koronát a már így is álomszerű menetelés végére.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.