Olivier Giroud, a grenoble-i főnix új feltámadásra jelentkezik

A 2021-es Európa-bajnokság egyik előkészületi meccsén a francia válogatott Bulgáriával csapott össze. Olivier Giroud a padról figyelte, ahogy a frissen rehabilitált Karim Benzema egyre több játékpercet kapott a francia szövetségi kapitánytól, Didier Deschamps-tól. A Real Madrid támadója a hosszas tapogatózás ellenére mégsem talált be. Giroud beállt, majd 10 percen belül megszerezte 45. és 46. francia válogatottbeli gólját. A meccs után így viccelődött. “A barátaim nevetni szoktak ezen, de úgy szoktak hívni, hogy a grenoble-i főnix. Ezt bóknak veszem,, mert azt jelenti, hogy bármilyenek is a körülmények, én soha nem adom fel. A társaim jól támogattak, én megpróbáltam meghálálni a bizalmat, ennyiről van szó.”

Nem tudjuk, hogy ha egyszer Olivier Giroud visszavonul, milyen örökséget fog hagyni maga mögött, de a fenti nyilatkozata az egész karrierjét meghatározta. Giroud-ról korábban senki nem gondolta, hogy egy nap ide fog eljutni: a francia gólrekorderi listán Michel Platini fölé, de még épp Thierry Henry alá. Amikor a francia gólrekorder visszavonult a válogatottságtól, Giroud még csak 24 éves volt és a Tours-nál szerepelt. Most, egy BL-, egy EL- és egy világbajnok trófea, 253 Premier League-meccs és 105 gól után az AC Milannál kezd új fejezetet.

Sokan biztosan azt fogják keresni, Giroud-t melyik polcra lehet helyezni a Peremier League korszakos csatárai között. Pete Sharland, az angol Eurosport „Harry Kane, Sergio Agüero, Luis Suarez, Wayne Rooney, Robin van Perse is mind felette járnak. Talán Jamie Vardy és Diego Costa is. De egyértelműen a 10 legjobb közé tartozik, akik az elmúlt évtizedben a Premier League-ben játszottak.”

Giroud-nál biztosan akadtak jobb, eredményesebb, gólerősebb csatárok, de önmagában a rangsorolással való próbálkozás félrevisz. A Jonathan Wilson által egyszerűen csak Stéphane Guivarc’h méltó utódjaként nevezett Giroud (mindkét francia csatár úgy lett világbajnok, hogy közben nem szerzett gólt a tornán) abból tudott erényt faragni, hogy nem ontja magából a gólokat.

Így lett Giroud a gólszegény csatár, aki a csapatért játszik; az irgalmas szamaritánus, aki nem hálót szaggat, hanem területet nyit, védőket köt le és beéri gólkirályi cím nélkül, ha az a csapat javát szolgálja. Az a fajta támadó, akinek a mutatói sosem ugrottak le a papírról (egyetlen 20 gól feletti idénye a Montpellier-nél töltött, francia bajnoki címmel végződő szezonja), viszont ezt tudta kompenzálni a statisztikákkal nehezen leírható játékkal: kimozgatással, keresztbe indulásokkal, kapunak háttal való játékkal és megnyitott területekkel.

A statisztikák lesöprése a „labdaművészek” és „karmesterek” védőpajzsa, de a francia csatár esetében erről szó sincs. Giroud egyszerűen csak egy anti-sztár, aki 26 évesen, nem pedig tiniként került a Premier League-be. Az a fajta játékos, akinek van ugyan egója (egy odaszúrás odafért Mbappé felé az Eb-felkészülés idején), de karrierje legnagyobb részében minden egyes kritikára csak és kizárólag eredményekkel válaszolt. Akiről azt hisszük, hogy termete folytán tohonya, nehézkes és suta, a megoldásai mégis spontának, merészek és technikásak. Aki mélyen vallásos, mégsem hivalkodik a hitével.

Giroud-t mindig is ez határozta meg, és ezután is ez fogja: ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. 2012-ben még Robin van Persie megüresedett helyére érkezett az Arsenalhoz és 2016-ig ő számított a „first pick”-nek. Később, amikor Alexis Sánchez és Danny Welbeck rövid időkre a sor élére álltak, Giroud mégis gólokkal válaszolt. Így tett a Chelsea-nél Alvaro Morata és Gonzalo Higuain mellett. Edzői, Didier Deschamps-tól Arsene Wengerig, Antonio Conte-tól, Murizio Sarrin át Thomas Tuchelig kivétel nélkül imádtak vele dolgozni. Mert ő volt a tökéletes katona.

Ha pedig már statisztikák, azokból is kirajzolódik egy megbízható egyenletesség, támadó mutatóiban – a sovány utolsó londoni idénye ellenére – nem látszik látványos romlás. 35 évesen minden bizonnyal túl van már a csúcsán, de megbízhatóan szállít az elvárt gólok terén (felül is lövi őket) és a tizenhatoson belül is kíméletlenül hatékony. Ha azt hinnénk, hogy teljesen eltűnt Londonban, íme egy adat: tavaly a Chelsea-ben Timo Werner lett a csapat házi gólkirálya 12 találattal. Giroud egyetlen góllal maradt el tőle úgy, hogy 2600 perccel (!) meccsel kevesebb játékidőt kapott.

Mozgástere ugyan idővel leszűkült, felségterülete már csak tizenegyes-pont és az öt és feles közé tehető, ennek megfelelően kevesebb labdát játszik meg, kevesebb lövési és gólszerzési helyzetet alakít ki, viszont védekezésben továbbra is lehet számítani rá, ha nyomást kell gyakorolni az ellenfélre a védőharmadban, vagy ha közbe tud avatkozni az ellenfél kihozatalaiban. Az egyetlen mutatója, amelynek romlása fejfájást okozhat: a fejjátéka, ami utalhat fizikai gyengülésre, ritmustalanságra vagy a Premier League-ben párharcra jelentkező belső védők minőségére.

35 évesen nem maradt más, mint az utolsót kipréselni válogatott karrierjéből. Deschamps már korábban is utalt arra, hogy csak olyan játékos lehet kezdő nála, aki rendszeres kezdő klubjában, ilyen téren Giroud talán pont egy évvel később váltott klubot, mint az elvárható lett volna. A francia szövetségi kapitány viszont biztosan marad a katari világbajnokságig, ami egyben azt is jelenti, hogy Benzema is rendszeresen fog szolgálatra fog jelentkezni a clairefontaine-i edzőközpontban. Giroud-nak másfél éve maradt és mindössze öt gólt kell szereznie, hogy beérje Thierry Henry-t az örökranglistán. Egy ilyen cél akkor sem tűnik lehetetlennek, ha csak morzsákhoz fog jutni a hátralevő selejtezőkön.

A kérdés csak az, hogy milyen minőségben fognak rá számítani Milánóban. Stefano Pioli vezetőedző 4-2-3-1-es alakzata sokáig alkotmányba foglaltatott, de nehéz elképzelni, hogy ilyen alapanyag mellett ragaszkodni fog elképzeléseihez. A tavalyi szezonban irányítóként játszó Hakan Calhanoglu átnyargalt az Interhez, miközben a csapatban négy hivatásos ékcsatár (Rafael Leao, Zlatan Ibrahimovic, Lorenzo Colombo és maga Giroud) és négy szélső támadó (Ante Rebic, Jens Petter Hauge, Alexis Saelemaekers, Samu Castillejo) is helyet foglal. Kérdés, hogy Ismael Bennacer hajlandó lesz-e egy fokot feljebb lépni a középpályán, vagy meg tudja-e vetni a lábát a tavaly kölcsönben játszó Brahim Diaz.

Új csapattársa, Zlatan Ibrahimovic mindenesetre a maga szokásos módján üdvözölte Giroud-t. „Minél jobb játékosokat veszünk, annál jobb. Giroud-nak rengeteg tapasztalata van és olyan trófeákat nyert, amelyeket nagyon kevesen. Tárt karokkal fogadjuk.” Majd így folytatta. „Hogy önző vagyok-e? Annak kell lennem, mert sok a király, de istenből csak egy lehet, és az én vagyok.”

Kérdés, hogy főnixmadár milyen mitológiai kategóriába tartozik.