Súlyos anyagi válság fenyegeti a Juventust, amennyiben nem tudja megmenteni szezonját

Amikor tavaly nyáron Gennaro Gattusót megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy egykori csapattársát, Andrea Pirlót nevezték ki a Juventus élére, a tőle megszokott karcos választ adta: „Jól megszívta.” Gattuso természetesen csak viccelt, ám szavai szomorú jóslatnak bizonyultak: Pirlo első edzőként töltött éve katasztrofálisan alakult. Az idénynek azzal a szándékkal vágott neki a Juventus, hogy megszerezze sorozatban 10. Scudettóját, mostanra viszont az is kérdéses, ott lesz-e jövőre a BL-ben.

Múlt hét vasárnap a torinóiak súlyos, 3-0-s pofonba szaladtak bele hazai pályán az egyik közvetlen riválisuk, a Milan ellen, amivel visszacsúsztak az ötödik helyre. Habár a Juventus helyzete még így sem reménytelen, immáron nincs a saját kezében a sorsa, a riválisok botlása is szükséges, hogy ott lehessen a BL-ben. Az egymás elleni eredmények miatt ráadásul az Atalantának és a Milannak két meccsen kellene pontokat buknia, hogy előzhessen Pirlo csapata.

„Az a célunk, hogy bebizonyítsuk, megérdemeljük a Bajnokok Ligáját” – mondta az edző a keddi sajtótájékoztatón. „Ezt csak eredményekkel tudjuk megtenni. Csalódottak vagyunk a Milan elleni vereséget követően, ám a céljaink változatlanok. Kötelességünk hinni a kvalifikációban.” Lehet, hogy Pirlo hite töretlen maradt, a klubról azonban mindez már nem mondható el, már ami a fiatal edzőt illeti. A Milan elleni vereséget követően komolyan felmerült a menesztése.

Mindez szokatlan lépés lenne a vezetőedzőinek általában nagy bizalmat biztosító klubtól, és dacára Fabio Paratici technikai igazgató és Pavel Nedved alelnök vitájának, végül Pirlo megtarthatta a posztját. Az olasz sajtó szerint volt olyan elképzelés a klubon belül, miszerint a hátralévő három bajnokinak, illetve az Olasz Kupa döntőjének a mostani másodedzővel, Igor Tudorral vágjanak neki, de aztán úgy ítélték meg, ezzel a lépéssel csak ártanának az amúgy is instabil csapatnak.

Tavaly augusztusban bombaként robbant a hír, miszerint a gyenge eredmények miatt menesztett Maurizio Sarrit az edzőként teljesen rutintalan Pirlo váltja a kispadon. Habár Paratici „természetes” döntésnek nevezte, távolról sem volt az. Az olasz futballban sokakat sokkolt, amikor bejelentették, hogy egy olyan embert ültetnek a kispadra, akinek akkor még az edzői papírjai sem voltak meg, és az eredeti elképzelések szerint a Juve U23-as csapatát vette volna kézbe.

Fontos a kontextus is: alig 24 órával korábban a Juventust kiejtette a BL-ből a Lyon, ami a székében hetekkel korábban megerősített Sarri állásába került. A Napoli korábbi sikeredzője semmilyen szempontból nem passzolt a Juventushoz, hiányzott belőle a sikeres torinói vezetőedzőkből áradó karizma, a védjegyévé váló, labdabirtoklásra és letámadásra épülő rendszert pedig esélye sem volt megvalósítani. A bajnoki címet ennek ellenére megnyerték, ami után önkritikusan megjegyezte:

Igazság szerint a Juventus már Sarri alatt sem volt igazán jó, annyira pedig pláne nem, hogy egy újonc edzőt is elbírjon. A lényeget a Milan legendás edzője, Arrigo Sacchi írta le a Gazzetta dello Sportban. „Sosem egyetlen játékoson múlik a győzelem. A labdarúgás egy csapatsport, vagyis a csapat mindig előrébbvaló, mint egyetlen személy. Most Pirlo ellen fordultak, de ha egy Sarrihoz hasonlóan tapasztalt edzőnek gondjai voltak, miért gondolták azt, hogy egy első évét töltő edzővel jó lesz?”

Pirlo kinevezésében kétségtelenül volt egy jó adag arrogancia, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni a Juventus anyagi problémáit sem. A koronavírus-járvány súlyos csapásként érte a klubot, amely előszeretettel vadászott lejáró szerződésű játékosokra, akiken meg lehetett spórolni az átigazolási díjat, viszont nagyobb mértékben növelték a bértömeget. Sokan még csak be sem váltak közülük, így azóta is koloncként lógnak a klub nyakán.

Ebben a helyzetben nem könnyű edzőt meneszteni és egy újat – lehetőleg nagy nevű, bizonyítottan elithez tartozót – kinevezni. Pirlo viszont, akivel néhány héttel korábban megállapodtak, hogy átveszi az U23-as csapat irányítását, épp kéznél volt. Erre a részint anyagi indíttatású döntésre nagyon ráfázhat a klub: becslések szerint a Bajnokok Ligája-indulás nélkül a torinóiak nagyságrendileg 90 millió eurós veszteséget könyvelhetnének el.

Ez pedig veszélyes útra terelheti a Juventust, amely a 2020/21-es idény első felében 113 millió eurós veszteséggel zárt. Pirlo elküldésének sem anyagi akadálya lesz, hiszen az 1,8 millió eurós fizetése nem kimondottan nagy tétel ezen a szinten, de egy esetlegesen Európa-ligába szoruló Juventus kispadjára nehezebb lesz a legfelső polcról edzőt választani. Pirlo talán ezért bízik abban, hogy egy erős hajrával, a BL-kvalifikációval és az Olasz Kupa-győzelemmel levegőhöz juthat, de nincs egyszerű helyzetben.

Nincs mit szépíteni ezen, a Juve pocsék teljesítményt nyújtott a Milan ellen. Fabio Capello „megalázó összeomlást” emlegetett, míg Sacchi „ötlettelennek” nevezte a torinóiak játékát. Utóbbi ismét leszögezte: ezért a gyenge szezonért elsősorban nem neki kell elvinnie a balhét, a keret és a csapat összeállítása ugyanis nem az ő felelőssége volt. Még érdekesebb, hogy Pirlo maga is utalt ilyesmire a Milan elleni zakót követően.

Vagyis egyértelmű célzást tett arra, hogy nem kapta meg azokat a játékosokat, akik segíthették volna az általa elképzelt játékstílus kialakítását. Ez magyarázhatja, miért kísérletezett annyit a nyerő formula megtalálásával. Nyilván a covidhelyzet és a járvány nyomán zsúfolttá váló naptár sem játszott a kezére, mint ahogyan a sok sérülés sem. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a Milan ellen mindenkire számíthatott Pirlo, mégis az idény egyik leggyengébb teljesítményét nyújtotta a csapata.

David Trezeguet úgy látta: „Sok játékos zavartnak tűnt a pályán, fogalmuk sem volt, hogyan építkezzenek a támadásban, miképpen védekezzenek.” Különösen igaz volt ez Ronaldóra, aki a Gazzettától a nem túl hízelgő 4-es osztályzatot kapta a 10-ből, szöveges jellemzésükben pedig „szellemnek” nevezték, illetve megkérdőjelezték, mennyire vezér ő ebben a Juventusban. A portugálnak kétségtelenül gyenge meccse volt, ám az, hogy nem volt labdaérintése a Milan tizenhatosán belül, mélyebb gondokra utal.

Neki a kapu előtti hatékonyság a legnagyobb fegyvere, amit a Juventus képtelen volt kihasználni azon a meccsen, elvétve jutottak csak el a Milan kapujáig. De nem csak elöl vannak hatalmas gondok: a bajokságokat általában a stabil védelmével megnyerő Bianconeri immáron sorozatban 11. mérkőzésén kapott legalább egy gólt. Ez a csapat messze nem idézi a régi Juventust, amihez természetesen a rossz edzői döntések is hozzájárultak.

Azért nem sokan hibáztatják Pirlót, hogy elvállalta az állást, Alessandro Del Piero is a védelmébe vette: „Nehéz lett volna nemet mondani” – jelentette ki a csatárlegenda. Pirlo valószínűleg úgy érezte, soha vissza nem térő lehetőséget kapott, ő és a csapat is kellően erősek ahhoz, hogy folytassák a Juventus sikerszériáját. Közelebbről megnézve persze látni kellett volna, hogy a torinóiak már hanyatlóban voltak, és nagyobb átalakításra volna szükség.

Itt célszerű felidézni Allegri szavait, aki állítólag 2019-es távozásakor közölte Agnellivel: jobban jár, ha megszabadul Ronaldótól. A meglévő jelekből talán Pirlo is láthatta volna, hogy egy fiatal és pályakezdő edzőnek túl nagy falat ez a feladat. Gattuso még figyelmeztette is, hogy ez egy olyan szakma, amihez nem elegendő a nagyszerű játékoskarrier és a bemagolt tankönyvek tömkelege. Lehetséges, hogy ez a projekt már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve.

Forrás: Goal