Az AC Milan a váratlan nyári feltámadást követően is folytatta jó szereplését, amely teljesítmény elegendőnek bizonyult, hogy az őszi-téli időszakot az élen zárja. Hogy a tavaszra is kitart-e a milánóiak formája az erősen kérdéses, ráadásul akadnak olyan csapatok, akik esélyesebbnek tűnnek a bajnoki cím megszerzésére. Féltávnál értékeltük az olasz bajnokság eddigi történéseit.


1. AC Milan - 13 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség, 43 pont


"Mi vagyunk az őszi bajnokok, de nekem ez semmit sem jelent - azt leszámítva, hogy eddig jól teljesítettünk. A neheze még csak most jön!" - gondoljunk akármit Zlatan Ibrahimovicról, itt most megragadta a lényeget. Amikor pár hónapja a svéd arról beszélt, hogy ő képes lett volna bajnokcsapatot faragni a Milanból, a legtöbben csak nevettek rajta. Pedig bizonyos értelemben igaza volt: ebben az idényben ez a Milan akár bajnok is lehet, még ha az erőviszonyok alapján nem is ők tűnnek a legerősebbnek az olasz bajnokságban.
Serie A
Lehet, hogy CR marad a Juvéban, de nem ő lesz a támadósor legfontosabb láncszeme
19/07/2021 11:00
Ez azonban eddig is így volt, és igazából az egész 2020-as évet is mondhatnánk, amelyben mindezek ellenére mégis a Milan tűnt a legjobb, legalábbis a legstabilabb csapatnak. Miközben a riválisok akár hétről hétre is képesek voltak ellentétes arcukat mutatni, a Milantól nagyjából végig hasonló teljesítményt láttunk. Ha nem is volt annyira látványos a játék, mint a nyári időszakban, ugyanolyan következetesen hozta a pontokat, pedig Stefano Pioli az egész szezonban csak egyszer tudta felrakni az újraindítás után alkalmazott alapcsapatát. 
Féltávnál a Milan előnye két pont az Inter előtt, és nagy kérdés, mire lehet ez elegendő. Valószínűleg még mindig a top 4-es helyezés tekinthető reális célkitűzésnek, dacára annak, hogy 2020-ban nem nagyon volt jobb olasz csapat a Milannál. Elsősorban két tényező miatt: Maldiniék kétségtelenül remek munkát végeztek a keret kipofozásával, de azért akadnak még jobbak Olaszországban, ráadásul a Milan eleve a mezőny egyik legfiatalabb keretével dolgozik. Összességében tehát egy dobogó, de még a BL-t jelentő top 4 is nagy eredmény lenne a Rossonerinek.

2. Inter - 12 győzelem, 5 döntetlen, 2 vereség, 41 pont


Antonio Conte számára élet-halál kérdése ez a mostani idény, legalábbis az interes karrierje szempontjából. Sőt: talán még azt is mondhatjuk, hogy a szakmai renoméja is kockán forog, elvégre most nem 10 euróval kellett a 100 eurós étteremben kijönni anyagilag, hogy magától a mestertől idézzünk, hanem nagyjából mindenkit megkapott, akire csak rámutatott. Ezzel pedig azért a klub nem kicsit kockáztatott, hiszen a közép- és hosszú távú célokat figyelmen kívül hagyva bőséggel betáraztak veterán játékosokból, akiktől azonnali hatást és eredményeket vártak.
Conte megnézte, hogy lehet megfogni a Juventust, majd laposra verte volt csapatát | Eurosport
A vártnál jóval simább mérkőzéseket hoztak az olasz labdarúgó-bajnokság hétvégi rangadói: a Lazio 3-0-ra nyert a Roma ellen, míg az Inter könnyed 2-0-val múlta felül a címvédő Juventust. Ráadásul, ha egy kicsit pontosabb a milánói csapat, ennél nagyobb is lehetett volna a különbség.
Mélység és minőség területén is kiemelkedően erős kerettel futott neki az Inter az idénynek, ennek megfelelően ott vannak az élmezőnyben. Maradéktalanul mégsem lehetnek elégedettek a teljesítményükkel: egyrészt, mert a bajnokság felében mégiscsak akadt náluk jobb csapat (még ha ennek nem is biztos, hogy lesz jelentősége), másfelől pedig az Inter szezonját egyfajta hullámzás jellemezte. A mélypont minden kétséget kizárólag a BL-búcsú (és csoportnegyedik hely) volt, a csúcspont pedig a Juventus elleni tükörsima győzelem. 
Ez egyébként hűen tükrözi Conte csapatát: olykor elképesztő színvonalon képes játszani, máskor viszont érthetetlen módon lefagy és értékes pontokat hagy a pályán. Ezzel kell elsősorban valamit az edzőnek kezdenie, hogy ismét olasz bajnok lehessen. Erre minden esélye meg is van, hiszen az most elég nagy versenyelőnyt jelenthet a BL-ben és EL-ben küzdő riválisokhoz képest, hogy az Internek csak a hazai sorozatokra kell figyelnie. Egy dolog biztos: ahhoz, hogy a Conte-érát sikerként értékelhessük, idén nem maradhat trófea nélkül a klub.

3. AS Roma - 11 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség


Hiába áll a harmadik helyen a Roma és rendelkezik az egyik leghatékonyabb támadósorral, Paolo Fonseca jövője bizonytalan az olasz fővárosban. Az, hogy edzőkérdésről kell beszélni, elsősorban azért meglepő, mert a kereten végigfutva nem feltétlenül mondaná azt az ember, hogy ennél sokkal több van a bordómezes római csapatban. Kötelező meccseik többségét sikeresen behúzzák, nem ritkán magabiztos játékkal, és mérkőzésenként több mint két lőtt gólt átlagolnak, amivel a második legjobbak az Inter mögött.

Gondok vannak Paolo Fonseca és a játékosok között?

Fotó: Eurosport

Egy dolgot lehet az edző ellen felhozni, és ez akár el is döntheti a vitát: a Roma csapnivalóan teljesített a rangadóin, hét mérkőzésről csak három pontot szerzett, ráadásul akadtak kifejezetten kínos különbségű vereségek is. Fonsecának emellett rossz a viszonya a klub legjobban fizetett játékosával, Edin Dzekóval, és amennyiben az öltöző (vagy annak egy része) az edző ellen fordul, felgyorsulhatnak az események. Az megint más kérdés, hogy jelen helyzetben ki lehetne erősítés az összességében egyébként jó munkát végző portugálhoz képest.
Talán egyetlen jelölt van, aki akár azonnali sikerrel kecsegtethet, méghozzá az a Massimiliano Allegri, aki a Milannal és a Juventusszal egyaránt bajnoki címeket tudott szerezni. Vele hosszú távon is jól járhatna a Roma, más kérdés, hogy a nemzetközi viszonylatban is csúcskategóriás edzőként számon tartott olasz hogyan tekint a lehetőségre. Felmerült Maurizio Sarri neve is, aki szintén izgalmas választás lehet (bár nem feltétlenül előrelépés Fonsecához képest), illetve Luciano Spalletti harmadik eljövetelét is rebesgetik a sajtóban.

4. Juventus - 10 győzelem, 6 döntetlen, 2 vereség - 36 pont


Andrea Pirlo kinevezésével új időszak vette kezdetét Torinóban, amely az egyelőre - hangsúlyozzuk: a klub szintjén - visszafogott teljesítményen is érződik. A mély vízbe egyből hasast ugró Pirlo egy rakás szerkezeti problémát és feloldhatatlannak tűnő dilemmát (lásd: Cristiano Ronaldo és Paulo Dybala kompatibilitási problémái) örökölt, miközben ez az év neki is az útkeresésről szól elsősorban. És hogy áll e tekintetben? Tulajdonképpen egészen jól, hiszen a BL-ből csoportelsőként jutottak tovább, a bajnokságban pedig még az első hely is lőtávolon belül van.
A Juventusnak Pirlo irányítása alatt nincs identitása a klub korábbi sportigazgatója szerint | Eurosport
A Juventus egykori sportigazgatója, Luciano Moggi úgy gondolja, hogy a Juventus még nem találta meg az identitását, amióta Andrea Pirlo a csapat vezetőedzője. Az elmúlt évtized során kilenc alkalommal nyerte meg a Serie A-t a Juventus, amely szokásos vezető helyével ellentétben a negyedik pozícióban áll az olasz labdarúgó-bajnokság 2020/21-es szezonjában, kilenc forduló után.
Diplomamunkájában labdabirtoklásra törekvő, dominánsan futballozó, időnként letámadó, offenzív felfogású csapatot ígért, amely rugalmas szerkezetével és sokmozgásos játékával manipulálja az ellenfél játékosait, szétzilálva ezzel a védekezésüket. Pirlo elképzeléseiből van, ami megvalósult, hiszen átlagban a Juventusnál van a legtöbbet a labda a Serie A csapatai közül és a legtöbb passzmutatóban is kiemelkedően állnak. Probléma egyelőre a kiegyensúlyozottsággal és a szerkezeti egyensúllyal van.
Itt kanyarodunk vissza az örökölt problémákra. Ezek többségét Allegri már 2019-ben jelezte, és a Juve azóta is görgeti maga előtt, valamilyen megoldásban reménykedve. CR és Dybala összeilleszthetőségének kérdése csak a probléma egyik része, a középpályások teljesítménye és profilja is nehezíti az edző dolgát, csakúgy, mint az idősödő védősor. Ezekre egyelőre Pirlo sem találta meg a tartós választ, az viszont egyáltalán nem zárható ki, hogy a sorozatban 10. bajnoki cím megszerzéséhez akár egy ideiglenes is elegendő lehet, amennyiben hamar megtalálja.

Nagy a sűrűség a bajnokság első felében


Idén tulajdonképpen két részre szakadt a Serie A: egyik táborban vannak az európai kupahelyekért küzdők, a másikban a kiesés ellen menekülők. A kettő közötti légüres térben pedig mindössze egyetlen csapat mozog: Claudio Ranieri Sampdoriája. A felső határt a jelenleg 9. Sassuolónál kell meghúzni, bár muszáj megjegyezni, hogy Roberto De Zerbi csapata kifulladni látszik a sorozatterhelés miatt. Hozzájuk hasonlóan 30 pontos a Hellas Verona, amely kapcsán nem győzünk elnézést kérni a kóklernek kikiálltot, de csodásan dolgozó Ivan Jurictól.

Ezúton is küldjük sűrű elnézéskérésünket a Hellas Verona vezetőségének és Ivan Juricnak.

Fotó: Eurosport

Ez a két csapat természetesen outsidernek számít az európai kupaszereplésért vívott küzdelemben, és hosszabb távon vélhetően el is véreznek majd. Az igazi harc a fentebb külön kiemelt négyes, valamint az Atalanta, Napoli, Lazio hármas között zajlik majd. Közülük a bergamóiakat és a rómaiakat is könnyen le lehetett írni a bajnokság negyedénél, ám az előző öt fordulóban ez a két csapat nyújtotta a legjobb teljesítményt. Számolni kell az edzőváltáson gondolkozó Napolival is, amely hullámzó teljesítménye ellenére közel van a BL-indulást érő helyekért.

Hátul is érdekes a helyzet


Féltávhoz érve két meglepetéscsapattal is találkozhatunk a kiesőzónában. Természetesen nem a Crotone utolsó helyére gondolunk, esetükben várható volt, hogy nagy falat lesz a Serie A mezőnye. Ellenben a Parma és a Cagliari kiesés elleni küzdelme bőven a negatív meglepetés kategóriába tartozik. Előbbinél ez főként a vezetőség hibája, az előző idény után ugyanis megköszönték a klubot a harmadosztályból élvonalba vezető Roberto D'Aversának, hogy a Leccével szimpatikus vesztesként búcsúzó Fabio Liveranit ültessék a helyére.
A váltás túlságosan élesnek bizonyult, Liverani stílusa idegen volt az addig túlnyomórészt mélyen védekező, és gyors kontrákra építő csapatnál. A következő hetekben a visszahívott D'Aversa feladata lesz, hogy megmentse a klubot a kieséstől. Még nagyobb csalódás, hogy az AS Romát néhány éve még elődöntőbe irányító Eusebio Di Francesco minden jel szerint zsinórban harmadik bukását is elkönyvelheti. A Cagliari legutóbb november végén nyert mérkőzést, a legutóbbi hét találkozóján pedig (ebből egy a kupában) kikapott.

Di Francesco állása ismét veszélyben van.

Fotó: Eurosport

A szezon két kellemes meglepetése a Benevento és a Spezia, akikből az év elején még nem sokat néztünk ki, most mégis viszonylag kényelmes távolságban vannak a kiesőzónától. Nem úgy a Genoa és a Torino, amely páros az előző idényhez (a genovaiak esetében idényekhez) hasonlóan a kiesés ellen harcol. A nagyobb múltú klubok közül félthetjük a Fiorentinát és a Bolognát is, de náluk első ránézésre nincs olyan nagy baj, és valószínűleg a következő idényre is maradnak az olasz élvonalban.  
Serie A
„Nagyon veszélyes a közösségi médiás gyűlölet” – a Milan legendája úgy érzi, igazságtalanul támadták
06/07/2021 12:53
Serie A
A csalódást keltő Eb-szereplés ellenére is lecsapott rá a bajnokcsapat
21/06/2021 15:19