Páli Orsinak

Óda Rómához, a városhoz és élete egyetlen klubjához az elmúlt 30 év egyik legnagyobb olasz klasszisától.

Ültünk négy éve ilyenkor a Magvető Caféban Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó kitűnő szerkesztőjével, a Tesis a világ-interjúsorozat második darabja készült éppen. A hely üzletvezetője, Páli Orsolya odajött köszönni nekünk, szerette volna, ha kedvence, Francesco Totti is szerepelne a beszélgetésünkben, megígértük neki, hogy benne lesz. És lőn, János egy pontot azt mondta: "a hűség miatt Esterházy Pétert például biztosan Tottiként emelném ki." Nem mellesleg e cikk megjelenésének napján lenne EP 71 éves.
Serie A
Mourinho lesz az AS Roma új edzője, ezt nem láttuk jönni
TEGNAP 14:34

Róma királya

Ahogy a Partvonal Kiadó által - Matolcsi Balázs remek fordításában - olvasható kötet köszönetnyilvánításából megtudhatjuk, Paolo Condó kereste meg Tottit azzal az ötlettel, hogy írják meg együtt utóbbi élete történetét. Milyen jól tette az olasz újságíró, mert nagyszerű olvasmányt köszönhetünk nekik, amely néhol már-már irodalmi igényű mondatokkal ismerteti meg velünk azt a varázslatos pályafutást, amelyet az AS Romában 25 évet lehúzó Francesco Totti mondhat magáénak.
Totti bő 330 oldalon, E/1. személyben meséli el élete első 40 évét. Kronologikus elbeszélésben haladunk, jelzésekkel, hogy erről meg arról később lesz majd szó. A gyerekkorától kezdve élete utolsó hivatalos mérkőzéséig utazhatunk vele, rázoomolva a legfontosabb szakmai és magánéleti eseményekre, megismerhetjük azt a folyamatot, ahogy ez az 1976-ban született fickó perspektívát adott a szenvedélyének, a futballnak.

Totti az 1999/2000-es szezonban

Fotó: Eurosport

Elmondása szerint II. János Pál pápa homlokon csókolta, amikor elsős általános iskolásként fogadta az iskoláját a Vatikánban. "A pápa kiválasztotta Francescót!" – kiáltotta az anyja őket elkísérő barátnője. Lehet benne, valami, mert zseniális dolgokat láthattunk tőle két és fél évtizeden át, miközben hűséges maradt szülővárosához, az AS Romához, és ennek a különleges kapcsolatnak kapjuk meg a leírását.
A 332 oldalas könyv 65. oldalán kezdődik az ő legfontosabb futballsikerének bemutatása, a 2001-es bajnoki címük történetét taglaló ötödik fejezet. Éppen idén lesz 20 éve, hogy legutóbb megnyerte a Serie A-t az AS Roma egy felejthetetlen menetelés végén. "Még ma is sokan meglepődnek, ha azt mondom, hogy számomra a Scudetto egy csöppet értékesebb a világbajnoki címnél." - írja. Totti meccsről meccsre, apró részletek felelevenítésével meséli el a Scudetto történetét.
A 10 kedvenc idézetünk a könyvből:
"Az interes Ronaldo volt az a csatár, akivel leginkább szerettem volna együtt játszani."
"Mindenki énekelt és táncolt, gyorsan beálltam közéjük, koccintottam boldog-boldogtalannal, és ahogyan mindenki, először döbbenten, aztán több mint derűsen szemléltem Nakatát, aki a teljes káosz közepette egy sarokban ücsörgött, és könyvet olvasott."
"Antonio Cassano a legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottam."
"Aztán döntöttem: nem megyek a Real Madridhoz, mert az nem az én utam. Az én otthonom Róma, a Roma és a megannyi vonatkozási pont rendszere, amely lehetővé teszi számomra, hogy emberileg és sportolóként is a legtöbbet hozzam ki magamból."
"Az igazság az, hogy mindaz a rengeteg szeretet, ami körülvett, egy hallgatólagos egyezségen alapult: a Roma római és Roma-drukker kapitánya sosem hagyja el a klubot."
"Nos, ha Buffont a testvéremnek tartom, akkor Alessandro Nestát egyenesen az ikremnek."
"Világklasszis, biztosan a legjobb játékos, akit a saját szerepkörömben valaha játszani láttam, habár valójában Zidane mintha Pirlo és jómagam ötvözete lett volna: nálam kevésbé volt gólerős, de igazi irányítóként olvasta a játékot."
"A repülés alatt mi, rómaiak elmagyaráztuk a többieknek, hogy mit jelent az ünneplés a városunkban, mert tudtuk, hogy félelmetes hatással lesz rájuk, különösen a juvésokra, akik – ez az ugratás ősidők óta tart közöttünk, egyfajta sovány vigasz számunkra a Juve számtalan sikerével szemben – megszokták, hogy húsz percig ünneplik a Scudettót."
"De a szimbiózis Róma és közöttem két külön sebességgel működik: a város belőlem táplálkozik, csillapítja az éhségét - meccsek, interjúk, találkozók, események -, míg nekem legfeljebb egy harapás jut."
"Hogy érzékeltessem, mennyire szeretem Ranierit: azt hiszem, sosem szurkoltam jobban külföldi csapatnak, mint amikor a Leicester az ő irányításával, néhány évvel később, megnyerte a bajnokságot. Minden meccs előtt küldtem neki egy üzenetet, és a végső diadal napján ezt válaszolta: ’Köszönöm, Francesco, szerencsét hoztál nekem’."

A római szurkolók és legnagyobb kedvencük

Fotó: AFP

A válogatott évek

Külön fejezet (Ezüstkanál) szól a válogatottról, a 2000-es Európa-bajnokság ezüstérmével, Totti egyik legerősebb tornájával. A 2002-es vb megpróbáltatásait is részletezi, a 2006-os, olasz győzelemmel végződő világbajnokság sztoriját is olvashatjuk, a kötet egyik legerősebb részeként. A súlyos sérüléséből való visszatérésével, a Marcello Lippihez fűződő szoros kapcsolatának leírásával, a sikerhez vezető útról.
Jellemzi az összes edzőt, akivel valaha dolgozott, Carlo Mazzonétól, Zdenek Zemanon és Fabio Capellón át Luciano Spallettiig. Kedvenc (Gianluigi Buffon, Alessandro Nesta, Zinedine Zidane, Antonio Cassano) vagy éppen kevésbé kedvelt játékosait (Fernando Couto, Paolo Montero, Pietro Vierchowod, Pavel Nedved) is felsorolja, rengeteg öltözői életképpel találkozhatunk.

Totti a 2000-es Eb-n

Fotó: Imago

Lepereg élete filmje

A kapitány tele van jobbnál jobb popkulturális utalásokkal. A harmadik fejezet címe Sliding Doors, utalva az ezek szerint egyik közös kedvenc filmünkre: "A nő kétszer egy zseniális film Gwyneth Paltrow-val!" Szinte kívülről fújja a szerinte kitűnő Gladiátor c. filmet, még tetoválást is készített a tiszteletére. Nagy szeretettel beszél a Forrest Gumpról és A nagy szépségről is.
Hibáit, rossz döntéseit, ballépéseit is kendőzetlen őszinteséggel tárja fel. Részletesen leírja megismerkedésének történetét későbbi feleségével, Ilary Blasival. Érzékletesen ábrázolja élete utolsó meccsének felvezetését, magát a mérkőzést, és az ünneplést, a beszédét, amelyet feleségével közösen írtak meg.

Totti maga az AS Roma

Francesco Totti 16 évesen debütált az AS Roma felnőttcsapatában, élete első Serie A-s mérkőzését a Brescia otthonában, 1993. március 28-án vívta. 40 évesen, élete utolsó római bajnokiján, 24 évvel és két hónappal később, 2017. május 28-án, a Stadio Olimpicóban, a Genoa ellen 3-2-re megnyert találkozón búcsúzott el a profi futballtól, 70 ezer zokogó szurkoló előtt.
Ennek a szédületes pályafutásnak a bemutatását élvezhetjük az ő előadásában A kapitányban. Az Olimpico rengetegszer zendített rá az Egy kapitány, csak egy kapitány c. szurkolói rigmusra. Totti imádja ezt, és ere szeretett volna reagálni a könyv címével.
Az egész köteten átível az olasz fővároshoz fűződő szerelmes viszonyának megfogalmazása, a teljes mértékű római identitásának varázslatos felskiccelése, a drukkerek feléje irányuló rajongása. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy "Mit kell tennem, hogy méltó legyek erre a teljes, túlzó, őrült szeretetre?"
Totti az AS Romához való hűségéhez hasonló példa kevés akad a labdarúgás egyetemes történetében. Ő a klub, a város szimbóluma, vezére és jelképe, maga az AS Roma.
Europa League
A United kitömte az AS Romát, életben tartotta esélyeit az Arsenal
29/04/2021 21:21
Europa League
Az esélyesek jutottak az elődöntőbe az El-ben
15/04/2021 21:05