Az emberfeletti Buffon

Gigi már több mint két évtizede részese az olasz élfutballnak, a Serie A-ban 1995. november 5-én mutatkozott be a Parma kapujában. De ahelyett, hogy az évek során visszaesett volna teljesítménye, Buffon továbbra is olyan éles, mint anno az áttörésre váró tinédzserként. Jelenleg elképesztő pályafutása egyik legszebb szezonját futja, amit stílszerűen újabb bajnoki címmel ünnepelhet.

Vasárnap Firenzébe utazott a Juve, egyik legádázabb riválisa otthonába, kilencpontos előnyüket nyújthatták tovább a Napoli előtt. Buffon nélkül ez aligha sikerült volna. 2-1-es állásnál, pár perccel a vége előtt egy igen kétes tizenegyest ítéltek meg a Bianconeri ellen, Nikola Kalinic azonban nem tudott túljárni Buffon eszén. Ezzel a Juventus behúzta a győzelmet és egy lépéssel közelebb került a bajnoki címhez, mely mint tudjuk, a Napoli római vereségével azóta meg is lett a torinóiaknak. A meccs után Álvaro Morata öntötte szavakba azt, amire mindenki gondolt a stadionban:

A címvédő idénye mindazonáltal nem kezdődött ilyen vidáman. Első tíz mérkőzéséből csak hármat tudott megnyerni a Juve, amivel a tabella alsóházában találta magát, de a Sassuolo otthonában elszenvedett tavaly októberi vereség óta a csapat nem kapott ki, az elmúlt 25 meccsből 24-et pedig meg is nyert. Ez a hihetetlen széria elsősorban a bajnok már-már áthatolhatatlan védelmének köszönhető elsősorban.

Az Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci és Giorigio Chiellini remek triója mögött védő hálóőr elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Juventus fel tudott állni a padlóról. Húsz találkozót kapott gól nélkül hozott le, ezzel listavezető a ligában védő kollégái között. Ennek legtöbbje abban a bizonyos 974 percben született meg, mellyel új csúcsot állított fel a kapott gól nélkül kapuban töltött idő tekintetében, átadva a múltnak Sebastiano Rossi 929 perces rekordját, melyet még az 1993!94-es szezonban ért el a Milan portása.

Egyéni teljesítményét tekintve Buffon szerepe legalább olyan fontos volt ebben a történelmi tettben, mint az előtte tevékenykedő trióé. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy mint csapatkapitány és szellemi vezér mennyit tesz hozzá a csapat teljesítményéhez, még nyilvánvalóbbá válik, hogy mekkora érdemek is illetik őt a Juve sikereiben. Ennek legékesebb bizonyítéka minden bizonnyal a Chievo elleni meccs volt, a szezon harmadik mérkőzése. Két vereség után, egygólos hátrányban a szurkolók egy része félidőben fújolni kezdett. Buffon ahelyett azonban, hogy figyelmen kívül hagyta volna a reakciót, a szurkolók elé lépett és kikiáltotta: „Most van igazán szükségünk rátok!”

Massimiliano Allegri sem mulasztotta el megjegyezni a firenzei meccs után, hogy mennyire kikerülhetetlen Buffon szerepe a klub sikereiben: „Ő testesíti meg legjobban csapatunk értékeit, ő a legfontosabb láncszem. Értelemszerűen a szavai sokkal nagyobbat nyomnak a latba, mint bárki másé.”

Érdemei pedig évről évre csak nőttön nőnek. Formája lenyűgöző, elnyűhetetlensége pedig szinte páratlan. A ’95/96-os szezon óta folyamatosan tényező az olasz futballban. Első élvonalbeli meccsét 17 évesen kapott gól nélkül hozta le a George Weah-val és Roberto Baggióval rohamozó Milan ellen. Az, hogy már ilyen fiatalon letette a névjegyét, nem volt kérdés a kapus számára, aki legkevésbé sem akarta vesztegetni idejét. Mikor az edzői azt mondták neki, húsz éves korára stabil kezdő lesz, ő visszakérdezett: „Addig mit csináljak?”

2001-ben, rekordot jelentő majd’ 40 millió euróért igazolta le jelenlegi kenyéradója. Ő pedig azóta hűséges maradt az Öreg Hölgyhöz, a 2006-os bundabotrányt követő kizárás után a másodosztályba is követte a csapatot.

Kiegyensúlyozottságával és lojalitásával csak egy kapus vetekedhetett az utóbbi időkben, Iker Casillas, aki a ’90-es évek végétől tavaly nyárig szolgálta a Real Madridot. Ebben az időszakban gyors reflexei és technikai képzettsége révén ő volt Buffon mellett a másik jelölt a világ legjobb kapusának címére. Két különböző stílust képviseltek: a labdával remekül bánó Casillas kiváló megtestesítője a manapság divatos söprögető kapusnak, míg Buffon a régebbi iskola terméke: erős, elszánt vezértípus, aki azonban kapuját nem szívesen hagyja el.

Pályafutása csúcsán, a spanyol válogatott sikerei idején Casillast tartották a világ legjobbjának. Buffon ugyanakkor nem csak korábban robbant be, de tovább is tudott az elitben maradni: miközben Casillas a Portóban próbálja megtalálni régi önmagát és harcol kezdő pozíciójáért az Eb-re készülő spanyol válogatott kapujában, az olasz klasszis helye továbbra is megkérdőjelezhetetlen klub és válogatott fronton egyaránt, a nyári Eb-n is csapatkapitányként fogja vezetni a Squadra Azzurrát.

A franciaországi kontinensviadal pályafutása kilencedik nagy tornája lesz, tervei szerint azonban továbbra sem az utolsó. A szikra továbbra is ott van a szemében, a rúgóival sincs semmi baj, és ameddig lehet, szeretné segíteni a válogatottat a továbbiakban is. Januárban azt mondta, ha teheti, ott lesz a 2018-as vébén is, utána hagyná csak abba a futballt.

Ha továbbra is meg akarja tartani egyes mezét, szembe kell azért majd néznie néhány ifjú titánnal: a Genoa színeiben remeklő Mattia Perinnel, az Atalanta büntetőspecialistájával, Marco Sportiellóval, és persze a Milan 17 éves reménységével, Gianluigi Donnarummával. Aki azonban látja mostanában Buffont, aligha fogadna ellene.

Karrierje ezen pontján már nehéz új jelzőket találni nagyságára. Öröksége megkérdőjelezhetetlen, akárcsak helye a labdarúgás legnagyobb alakjainak „panteonjában”. Nehéz megmondani mit tartogat számára a jövő, látva folyamatos megújulásait. Ő maga amondó, hogy negyven éves koráig még játszani akar, amit el is hihetünk neki. Jelenleg ugyanis a játékosok előtt álló utolsó, legellenállhatatlanabb akadály, az idő múlása sem látszik feltartóztatni. Morata nem lőtt nagyon mellé az "emberfeletti" jelzővel.