Milan-Inter-Juve versenyfutást ígér az olasz szezon, de Mourinho Romája is lesben áll

Kilenc egymást követő évben megnyerni valamit, önmagában véve is nagy dolog, ám ettől még tény, hogy a Juventus sokszor valódi kihívó nélkül nyerte sorozatban a bajnoki címeket. Mindez nem a torinóiak kritikája, inkább a Serie A látlelete: a Juve történelmi riválisai ugyanis komoly válságba kerültek. A Juventus visszaesésével és a két milánói klub megerősödésével azonban visszatérhet a verseny, pláne, hogy mögöttük is kiválóan erősítettek a nyáron.

Ez pedig izgalmas szezont ígér a Serie A-ban.

A Milant épp egy tulajdonosváltás kellős közepén érte az átigazolási időszak, amely jelentősen lelassította a folyamatokat. A gyakorlatban még most is az Elliott nevű pénzügyi alap felel a működésért, ám a most meghozott döntéseknek illeszkedniük kell a RedBird Capital elképzeléseihez is. Valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy a klub feltámasztásában fontos szerepet játszó Paolo Maldini és Frederic Massara csak a nyár elején, a piac nyitását követően írta alá a szerződéshosszabbítást.

A piros-feketék alapvetően nyugodt helyzetből várhatták a mercatót: a csapatnak viszonylag kevés hiányposztja volt, ráadásul a valódi tízes és a kiegyensúlyozott szélső nélkül is egészen jól boldogult az előző idényben. Egy nagyobb arculcsapást azért el kellett viselnie a bajnoknak: Franck Kessié szerződése lejárt, az elefántcsontparti középpályás pedig elfogadta a Barcelona ajánlatát, így a nyár során az ő pótlásáról is gondoskodni kellett.

Ez egyelőre még várat magára, a vezetőség figyelme ugyanis inkább a kreatív szekció megerősítésére irányult, és hónapokon át üldözte Charles De Ketelaere-t, a Brugge sokoldalú támadóját. A végeláthatatlanul hosszú tárgyalássorozatot siker koronázta, a belga válogatott játékos 32 millió euróért (plusz a bónuszok) írt alá a Milanhoz. Mellette még ki kell emelni Yacine Adlit is, aki a passzjátékával szintén extra dimenziót adhat a milánóiak időnként egysíkú támadójátékához.

Rajtuk kívül a Milan megszerezte Divock Origit, aki a Liverpoolban éveken át kiváló csere volt, Olaszországban pedig bebizonyíthatja, hogy kezdőként is megvan benne a potenciál. Várhatóan a nyár hátralévő részében a Milan a középpályára és a védelembe is hoz még embert, ezeken a posztokon ugyanis mennyiségben sincs meg a csapat egyelőre. Amit Sandro Tonali – a jelek szerint nem súlyos – sérülése már az idény előtt hangsúlyossá tett.

Általában az exek visszatérése nem szokott jól elsülni, Romelu Lukaku és az Inter azonban egy friss kapcsolatot melegített fel. A belga válogatott támadó két remek szezont töltött a milánóiaknál, majd ismét a Premier League felé vette az irányt, azonban nagyon hamar felszínre kerültek a problémák. Lukaku nem érezte jól magát Thomas Tuchel rendszerében, a Chelsea is jobban mutatott a center nélkül, aztán jött az a bizonyos interjú, amely az utolsó szöget is beleütötte a koporsóba.

A helyzet azonban nem egészen olyan, mint 2019 nyarán volt, amikor Lukaku először belecsapott Giuseppe Marotta tenyerébe. Akkor Antonio Conte kifejezett kérésére került a klubhoz, és az edző a komplett támadósort Lukaku körül tervezte meg; és nem véletlenül, hiszen a múltban is előszeretettel alkalmazott centereket. Simone Inzaghi azonban más típusú szakember, ráadásul az Inter játéka is jelentősen átalakult tavalyhoz képest, vagyis nem törvényszerű, hogy Lukaku most is űrszámokat hoz.

Nem mintha olyan nagyon félteni kellene az Intert, Marotta tűpontosan látta át, hogy min ment el a címvédés. Az egyik a csatárjáték volt - Edin Džeko nem tudta egész évben fenntartani a formát – a másik pedig a keret mélysége, különösen Marcelo Brozović körül. A horvát klasszis cseréje, hosszabb távon talán utódja, az Empolitól megszerzett Kristjan Asllani lehet, aki tavaly védekezésben és támadásban is egészen kiváló számokat termelt.

Ivan Perišić elvesztése fájó veszteség az MVP-kaliberű szezonját követően, de az ő távozására már a télen felkészült az Inter Robin Gosens megvásárlásával. Megoldódni látszik Samir Handanović kiöregedésének problémája is, André Onana ugyanis több egy minőségi cserénél, inkább a szlovén utódjaként lehet elképzelni. Jelenlegi állapotában az Inter első számú esélyesnek számít, ám ehhez az is kell, hogy ne kelljen játékosokat feláldoznia az anyagi nehézségek miatt.

Fabio Paratici a felszínen mindent megtanult, amit elleshetett Marottától, a jól bevált sablont azonban nem sikerült tartalommal megtölteni. Három év leforgása alatt csak lefelé tudta építeni a projektet, amelynek eredményeképp még most is csak a takarításról szólt a Juventus nyara. Részeredményeket sikerült elérni, ám, hogy ez elegendő lesz-e a Scudettóhoz, az még annak fényében is kérdéses, hogy a torinóiak hozták el a legnagyobb neveket a piacról.

Paul Pogba – már amennyiben egészséges tud maradni a szezon nagy részében – kiváló erősítés lehet az évek alatt kimerült középpályára, Ángel Di María 34 évesen is bőven képes extra teljesítményre, Bremer személyében pedig az előző idény egyik legkiemelkedőbb védőjét szerezte meg a Juve. Szép lassan kialakulóban van az a mag, amelyre Massimiliano Allegri a következő projektet építheti, egyelőre azonban messze nincs még kész állapotban a Juventus kerete.

Egy magas szélső, egy sokoldalú csatár, egy középpályás és egy balhátvéd – az olasz sajtó szerint Allegri ezekre a posztokra kért új játékost az Atlético Madrid elleni 4-0-s vereséget követően. Filip Kostić személyében az elsőt már kipipálta a klub, Leandro Paredes is biztos befutónak tűnik, a támadósor erősítésére pedig Memphis Depayt szemelte ki a Juve. Ha mindenkit sikerül behúzni, nem elképzelhetetlen a trónra való visszatérés, ellenkező esetben viszont komoly bravúr lenne a bajnoki cím.

Az AS Roma rekordokat döntöget a bérletes helyek eladásában, és még egy Sahtar elleni felkészülési meccsen is megmutatták a drukkerek, készen állnak a legendás második Mourinho-szezonra. A bajnoki címmel kapcsolatos találgatások egyelőre korainak tűnnek, az azonban tagadhatatlan, hogy arányaiban a Roma erősödött a legtöbbet Olaszországban. Ha valami nem siklik ki nagyon csúnyán, akkor a top 4 reális cél lehet, és a riválisok hullámzásától függően akár magasabb célokat is kitűzhetnek idővel.

A fővárosi csapat ráadásul alig költött pénzt játékosokra: Nemanja Matić, Georginio Wijnaldum és Paulo Dybala egyaránt átigazolási díj nélkül írt alá, és csak a Lille-től érkező Zeki Çelikért fizetett pénzt. Dybala megszerzése önmagában véve feltüzelte a római fanatikusokat, a bemutatására nagyjából 40 ezer ember látogatott ki, és ha ennek a megelőlegezett bizalomnak akár csak a töredékét vissza tudja adni, már remekül jár vele a Roma.

Mourinhónak azért mindkét oldalon hegesztenie kell majd: a támadósorban nem lesz könnyű megtalálni az egyensúlyt Tammy Abrahammel, Lorenzo Pellegrinivel és Dybalával, miközben még Nicolò Zaniolóval is számolhat a portugál. Hátul pedig a minőség aggaszthatja Mourinhót, és ahhoz, hogy valóban komoly, akár a bajnoki címre is esélyes csapatként tekintsünk a Romára, ide biztosan elkél még az erősítés a hátralévő hetekben.

A nyár ellenére nem szabad leírni a Napolit, amely rendre képes volt újradefiniálni magát a sztárjai távozását követően is. Mindenesetre az tény, hogy egy korszak megint véget ért Kalidou Koulibaly, Lorenzo Insigne és Dries Mertens távozásával, a helyükre igazolt játékosok leendő teljesítményével kapcsolatban pedig jobb híján csak találgatni tudunk. Papíron a nápolyiak gyengültek a legtöbbet az élmezőnyben, ám ha ezen a nyáron is kiszúrtak pár gyémántot, Luciano Spalletti a Serie A elejében tarthatja őket.

Gian Piero Gasperini kezei között az Atalanta belépett a nagyok világába, ráadásul menet közben egy nagy korszakot is lezárt. Az előző idényben utolérték a sérülések a csapatot, idén pedig egy nagyobb ráncfelvarrás várható a csapatnál, amely kiszámíthatatlanná teszi őket az erőviszonyok terén. Valószínűleg az új játékosok beépítésével ez egyfajta átmeneti idény lesz, ám azon sem csodálkoznánk, ha a vérfrissítéssel együtt is versenyképes maradna az Atalanta.

Akiktől viszont egyértelműen előrelépést várhatunk az a Fiorentina és a Lazio. Vincenzo Italiano kiváló munkát végzett, és a középmezőny alján kilátástalanul küszködő csapatból európai kupainduló társaságot csiszolt. Luka Jović leigazolása különösen érdekes lehet: a szerb játékos nem váltotta meg a világot a Real Madridnál, Firenzében viszont stabil alapemberré válhat, méghozzá egy bizonyítottan remek játékrendszerben.

Önmagához képest kifejezetten aktív volt az átigazolási piacon a Lazio, amely elsősorban a védelem stabilitását tűzte ki célul. Ide érkezett a Milan csapatkapitánya, Alessio Romagnoli, Nicolò Casale és Mario Gila is, míg a védők előtt Marcos Antônio jelenthet minőségbeli előrelépést. A legnagyobb összeget Luís Maximiano játékjogáért fizette ki a Lazio, aki az egyre inkább aggasztó kapuskérdést fogja megoldani.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.