Hiába kilátástalan a Juve játéka, egyelőre szóba sem jöhet az edzőváltás

Hét forduló, kettő győzelem, kilátástalan (támadó)játék: a Juventus hasonlóan rosszul kezdte ezt a szezont, mint az előzőt. A helyzet mégis egészen más, hiszen a tavaly nyáron visszacsábított vezetőedző, Massimiliano Allegri a második évét kezdi meg a torinóiak kispadján, így mostanra az elvárások is nagyobbak lettek. Fejlődésnek viszont a legcsekélyebb jelét sem látni, a Monza elleni 1-0-s vereséget követően pedig tovább erősödtek az edző távozását követelő hangok.

„Nem a Juve veresége a probléma – időnként mindenki veszít. De kapura lövés nélkül kikapni a Monzától? Látni lehet, hogy megszakadt a kapcsolat a csapat, az edző és a szurkolók között. Ez a Juve képtelen játszani, ami aggasztó” – fogalmazott Claudio Marchisio, a Juventus korábbi középpályása. A visszavonulását 2019-ben bejelentő Marchisio nem kímélte a csapat edzőjét sem: „Egyik hibát követte el a másik után, melynek most látjuk az eredményét. Év eleje óta semmit sem fejlődtek.”

Allegri 2021-es kinevezésével egy érdekes kör zárult be. Két évvel korábban a vezetőedző közös megegyezéssel felállt a kispadról, lezárva ezzel a klub történetének legeredményesebb ciklusát. A váltás érthető és szükségszerű volt: Allegri és a játékosok között a kapcsolat fáradni látszott, a Juventus vezetősége pedig egyre inkább azt az álláspontot képviselte, hogy önmagában a győzelem nem elegendő, és a közönséget is muszáj kiszolgálni.

Ez vezetett Maurizio Sarri kinevezéséhez, aki megfelelt a modern edző képének: csapatai letámadásra törekedtek, az orrvérzésig gyakorolt automatizmusok pedig a labda megtartásában és a gyors átmeneteknél is jól kamatoztak. Torinóban azonban a bajnoki cím ellenére idegen testként mozgott Sarri, így egyetlen idényt követően távozott a kispadról, majd hasonló sorsa jutott a furcsa körülmények között kinevezett, abszolút újonc Andrea Pirlo is.

Közhely, de igaz: válság esetén mindig könnyebb az edzőt kirúgni, mint lecserélni a fél keretet. A Juventusnál pontosan ez a helyzet állt elő, hiszen Fabio Paraticinek nem sikerült felnőnie Beppe Marotta munkásságához, a keret állapota pedig évről évre romlott. 2018-ban ráadásul rengeteg pénzt költöttek Cristiano Ronaldo megszerzésére, ami paradox helyzetet teremtett: a Juve győztes üzemmódban robogott tovább, miközben inkább vérfrissítésre lett volna szükség.

Tavaly már a vezetőség is belátta, hogy muszáj elkezdeni az újjáépítést, és ahhoz az edzőhöz fordultak, akinél kevés sikeresebb akadt a klub történetében. A bizalmat alátámasztandó, 2025 nyaráig kötöttek szerződést, Allegri pedig a bajnokság egyik legjobban fizetett edzője lett – a Calcio e Finanza adatai alapján 7 millió eurót keres, épp annyit, mint José Mourinho. Ehhez mérten jóindulattal is csak szerénynek nevezhető eredményeket tud felmutatni a régi-új vezetőedző.

A 2021/22-es szezont a Serie A negyedik helyén zárta a Juve, vagyis pontosan ott, ahol egy évvel korábban. Pontokban (78 – 70) és lőtt gólokban (77 – 57) azonban jelentős különbség volt a csapatok között, méghozzá a Pirlo-féle Juventus javára, amit nem lehet csak a CR-faktorra visszavezetni. A torinóiak játéka egyéb téren is visszaesett: kapura lövésekben (15,7 - 13,8), labdabirtoklásban (57,1 - 51,6), és a kialakított gólhelyzetekben (102-57) egyaránt gyengébben teljesített az Allegri irányította csapat.

„Nehéz megmondani, hogy mi siklott félre. Talán nem feküdt ez a fajta foci a stílusomhoz. A csapat nagyon mélyen játszott, kevés területet kaptam, én pedig olyan játékos vagyok, akinek nagy területre van szüksége. Ilyen szempontból a Premier League jobban fekszik majd nekem. Allegri remek ember, ezt biztosan kijelenthetem. Nagy kár, hogy a csapat nem játszott igazán jól” – nyilatkoztaDennis Zakaria, aki mindössze fél év után távozott a Juventustól.

Allegri a keret hiányosságait felismerve abból indult ki, elsősorban a védekezésre kell helyezni a hangsúlyt, ezért mély blokkba helyezkedve küldte pályára a csapatát. Voltak olyan játékosok, akiknek határozottan jobban állt ez a megoldás (Leonardo Bonucci lényegesen jobban nézett ki), mások viszont áldozatául estek az új rendszernek. Például az a Federico Chiesa, aki a januári térdsérülését megelőzően is keveset mutatott az egy évvel korábbi, világklasszisokat idéző formájából.

Idén januárban a Juventus vezetősége is megérezte, hogy ha így folytatódik minden, akkor veszélybe kerülhet a Bajnokok Ligája-kvalifikáció, ezért 81 millió euróért megszerezte a Serie A legjobb fiatal támadóját, Dušan Vlahovićot. Nyáron még tovább erősítették a keretet, leigazolták szabadügynökként Paul Pogbát és Ángel Di Maríát, Matthijs de Ligtet lecserélték Bremerre, kölcsönvették a középpályás Leandro Paredest, megszerezték Filip Kostićot és Arkadiusz Miliket.

Lyukak így is maradtak a keretben (elsősorban a védelem két szélén, de a középpályára is elférne még minőségi ember), összességében azonban – ha mindenki rendelkezésre áll – ez a keret alkalmas lehetne akár a Scudettóra is. Csakhogy a sérülések változatlanul tizedelik a Juvét, Chiesa és Pogba valószínűleg csak a vb után lesz teljes értékű tagja a csapatnak, a Monza elleni mérkőzésen pedig Alex Sandróra és Manuel Locatellire sem számíthatott Allegri.

- nyilatkozta Corriere della Sportnak az edző.

Allegrit valamilyen szinten felmenti ez a brutális sérüléshullám, de nem mindenre ad megnyugtató magyarázatot. Arra például semmi esetre sem, hogy több mint egy év elteltével miért nincs felismerhető játéka a Juvénak, vagy, hogy csak az utolsó negyedórában tudja ráerőltetni az akaratát a Salernitanára hazai pályán. Tény: ha a VAR-szobában nem tesznek láthatatlanná tévő köpenyt Candrevára, a Juve megnyeri azt a meccset, ám a produkció a három ponttal együtt is siralmas lett volna.

Ez valamilyen szinten visszavezet arra a problémára, amit már a kinevezésekor is taglaltunk: Allegrinek egyszerűen nincs, és soha nem is volt olyan játékfilozófiája, amely igazodási pontként szolgált volna a sportigazgatók számára. Szemben mondjuk Antonio Contéval, akinél centiméterre pontosan meghatározható, milyen típusú játékosokra van szüksége, Allegrinek kis túlzással mindegy, hogy regista vagy trequartista van-e a csapatában, amíg megtalálja a kulcsemberek között az egyensúlyt.

Sokszor előnyt jelent egy Allegri-típusú edző, aki hajlandó a saját elképzeléseit a kerethez hajlítani, egy újjáépítésnél viszont könnyebb olyasvalakivel dolgozni, aki már a nyár legelején el tudja mondani, milyen profilú futballisták kellenek a rendszeréhez. Allegri helye a gyenge szezonkezdés miatt meg is ingott, és talán már megnyomták volna a piros gombot, amennyiben tavaly nyáron rövidebb és olcsóbb szerződést kötnek a hatszoros olasz bajnok edzővel.

Eltérő információkat lehetett olvasni azzal kapcsolatban, mennyibe kerülne a Juventusnak Allegri menesztése; a Forbes 25 millió euróval számol, míg a Tuttosport 80 milliós csomagról írt, bekalkulálva az új edző fizetését is. Maurizio Arrivabene vezérigazgató „őrültségnek” nevezte az elképzelést, egy szurkolónak pedig – félig-meddig viccesen – megjegyezte: amennyiben előteremti az új edző fizetését, hajlandóak lennének elküldeni Allegrit.

A vezetőségen belül Pavel Nedvěd már most is Allegri menesztése mellett érvel, az edzőt visszacsábító Andrea Agnelli azonban egyelőre megerősítette a helyén az olasz szakembert. A helyi sajtó úgy tudja, a világbajnokságig nem merülhet fel komolyan az edzőváltás (szezon közben ez egyébként sem jellemző a Juventusra), ha viszont veszélybe kerül a BL-indulás, akkor nem marad más lehetőség, mint meghúzni a ravaszt.

Nedvěd álma egyébként Antonio Conte lenne, akinek a szezon végén lejár a szerződése a Tottenhamnél, és szívesen visszatérne Olaszországba. Ő viszont legfeljebb a jövő nyáron jelenthet valós alternatívát, a mostani szezont Allegrivel vagy egy átmeneti edzővel kell megoldania a Juventusnak. A helyzet egyáltalán nem könnyű: rég volt annyira sűrű a Serie A mezőnye, mint 22/23-as idényben.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.