Nem akarja ingyen bukni egyik legjobb játékosát a Juve, de a hosszabbítás is kockázatos

Massimiliano Allegri és Paulo Dybala között voltak súrlódások a múltban, az olasz edző számára azonban a visszatérésekor egyértelmű volt, hogy az argentin támadó köré szervezi majd az átalakított Juventust. Cristiano Ronaldo távozása ráadásul még jobban kinyitotta a kaput Dybala előtt, hogy a torinóiak meghatározó játékosa legyen, lévén, ő az egyetlen igazán gólerős támadó a keretben, még ha ezt a közelmúltban nem is sikerült bizonyítania.

Dybala nem egyszer okozott fejtörést a vezetőedzőinek, mivel nem jutottak dűlőre azzal kapcsolatosan, melyik szerepkör fekszik a legjobban a futballistának. A gyors, jól cselező, egészen kiváló rúgótechnikával megáldott támadót többnyire a jobbszélen szerepeltették, vagy visszavont csatárként, egy melós center mögött. 2016-ban – első juvés szezonjában – 28 bajnoki gólban működött közre, két szezonnal később pedig 27-et sikerült összehoznia gól és gólpassz formájában.

A problémák és a taktikai dilemmák nem az argentin támadójátékából fakadtak, amikor megkapta a bizalmat az edzőitől, legfőképpen a viszonylag szabad szerepkört, többnyire a formája és a teljesítménye is rendben volt. Az viszont gyakran égető kérdést jelentett – főleg a nemzetközi szinten –, hogy az időnként fegyelmezetlen játékával, és a jóindulattal is csak szerénynek nevezhető védőmunkájával mit kezdjenek. Többek között Allegri is ezt sérelmezte vele kapcsolatban.

Mario Mandžukić mellett ezek a hiányosságok kevésbé ütköztek ki, a horvát centernek ugyanis nem a gólszerzés volt az elsődleges feladata, a megnyert párharcok, illetve a védekezéshez hozzátett extra teljesítménye miatt került be a kezdőbe. Gonzalo Higuaín és még inkább Cristiano Ronaldo mellett viszont nem működött igazán jól Dybala játéka, és ami ennél is rosszabb: ennyi védekezésben limitált játékossal a csapatszerkezet egyensúlya is megbomlott.

Higuaín társaságában még úgy-ahogy ment a játék az argentin középcsatárnak (sőt, 2018-ban karriercsúcsot jelentő 22 góllal zárta a bajnoki szezont), Ronaldo érkezésével azonban végleg háttérbe szorult. Csupán egy pár hónapos időszak volt, amikor a képességeinek megfelelően teljesített: a bajnokság 2020-as újraindítását követően a bajnoki címet újfent megszerző Juventus egyik húzóembere volt, emiatt a szezon játékosának is megválasztották Olaszországban.

Erre az évre Allegri ismételten kulcsszerepet szánt Dybalának a rendszerében, és azt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy valóban meghatározó játékosnak számít: a mostani idényben ő lőtte a legtöbb gólt (8) és osztotta ki a legtöbb gólpasszt (4) a torinóiak közül. A probléma leginkább a megbízhatóságával van: ebben a szezonban már kilenc meccset kellett kihagynia különböző izomsérülések miatt, ami egy másik területen is sarokba szoríthatja a Juventust.

A játékos szerződése ugyanis 2022 nyarán lejár, és ha nem sikerül vele gyorsan megállapodni, hamarosan szabadon tárgyalhat más klubokkal, az idény végeztével pedig ingyen távozhat a Juventustól. Az olasz sajtó szerint a feltételekben már sikerült megállapodni, Dybala öt évre írhat alá, a fizetése pedig évi 7 millióról 10-re emelkedhet, amely minden költséget figyelembe véve nagyságrendileg 100 millió eurós befektetés lenne a klubnak.

Ami nem kevés, pláne két fontos tényezőt figyelembe véve: a Juventus anyagi helyzetét és a játékos életkorát. Torinóban már a járvány előtt is voltak aggasztó jelek a fizetések miatt, ugyanis a sok ingyen szerződtetett játékos vészesen megnövelte a bértömeget, ezeket az embereiket aztán épp a nagy fizetés miatt eladni sem tudták. Ami pedig Dybalát illeti: a maga 28 évével épp most van a legjobb korban, viszont egyre többször dől ki izomsérülés miatt, ami soha nem jó előjel.

Amennyiben hosszú távú szerződést kötnének a felek, az a mostani piacon szinte garancia lenne arra, hogy Dybala a pályafutásának érdemi részét a Juventusnál tölti, és legkorábban 33 évesen távozna a klubtól. Amennyiben a képességeinek megfelelően teljesítene ebben az időszakban, ez a befektetés nyilvánvalóan megérné a Juventusnak, viszont fennáll annak a kockázata is, hogy a sérülékenysége a továbbiakban egyre nagyobb problémát jelent majd.

Hogy miért döntenek ilyenkor mégis a klubok a kockázatos szerződéshosszabbítás mellett? Egyszerűen azért, mert ha nem adnak új ajánlatot a játékosuknak, egészen biztosan nem kapnak anyagi kárpótlást a távozásukért, így a pótlás is nehezebb. Ez okozza a dilemmát a Juventus esetében is: a klub nem igazán engedhetne meg magának egy ehhez hasonló szerződéshosszabbítást, viszont Dybala ingyen történő elvesztését sem.

Valószínűleg úgy gondolkodnak Torinóban, hogy a mostani anyagi lehetőségeik mellett nem tudnának megfizetni egy Dybala képességű játékost, és rövid távon jobban járnak azzal, ha magukhoz láncolják még pár évig a támadót. És ki tudja: ha kedvezően alakulnak a számok is a gazdasági oldalon, néhány szezon múlva talán nem is számít az a néhány milliós plusz, amivel most esetleg túlfizetik az egyik legértékesebb játékosukat.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.