11 forduló, 15 pont és nullás gólkülönbség. Egyelőre nagyon rosszul megy a Juventusnak.


„Nincs most jelentőségük a szavaknak. Rossz helyzetben vagyunk, szembe kell néznünk a valósággal, hogy jelenleg egy középcsapat vagyunk” – állapította meg csalódottan Massimiliano Allegri, miután csapata ismét vereséget szenvedett a Serie A-ban. Közel egy évtizeden keresztül az is ritka látvány volt, hogy valaki le tudta győzni a Juventust az olasz bajnokságban, ezen a héten ez kétszer is megtörtént: előbb a Sassuolo, majd a Hellas Verona verte meg a csapatot 2-1-re.
Serie A TIM
Fejest ugrott a múltjába a Juventus, de csak mélyebbre süllyedt
27/11/2021 09:10
Kis szerencsével mindkét mérkőzést döntetlenre menthette volna a Juve, a Sassuolo az utolsó pillanatokban, egy mesteri kontrával kaparintotta meg a győzelmet, a veronaiak pedig a találkozó hajrájára teljesen elfogytak fizikálisan, és kevésen múlt, hogy feltartóztassák a torinói rohamokat. Mindez azonban nem szabad, hogy bárkit is megtévesszen: a Juve akkor sem lenne sokkal jobb passzban, ha ezeket a mérkőzéseket klasszikusan juvés módon megmentik valahogyan.

Nincs B-terv Ronaldóra

Mindenki tudta Torinóban, hogy nehéz szezon vár a csapatra, különösen Cristiano Ronaldo utolsó pillanatos távozását követően. A portugál viszonylag sok kritikát kapott azért, mert nem feltétlenül csapatjátékos módjára viselkedett, például Maurizio Sarri és Andrea Pirlo sem tudta rávenni, hogy középcsatárként szerepeljen. Ennek az egyensúly látta a kárát, és egyik edző sem találta meg a tartós sikerhez szükséges receptet.
Egy dolgot azonban nehezen lehet elvitatni Ronaldótól: ha a csapatjáték körülötte nem is volt tökéletes, a gólokat az elvárt ütemben termelte. A Serie A-ban három szezon leforgása alatt 81-szer volt eredményes, és nem ritkán pont az ő találatai billentettek át vereségeket döntetlenekre vagy akár győzelmekre. A nyár nagy részét abban a tudatban töltötte a klub, hogy számíthatnak rá a 2021/22-es idényben is, ami nyilvánvalóan meghatározta a felkészülést.

Juventus-Inter, Ronaldo gólja

Fotó: Getty Images

Sok kapaszkodó így nem maradt Allegri kezében: a Fabio Paratici fémjelezte vezetés Ronaldóval mindent feltett egy lapra, háttérbe szorítva ezzel a racionális építkezést is, amely például a középpálya és a védelem fokozatos leépüléséhez vezetett. Ronaldo nem is annyira a probléma volt, mint inkább a tünet: a torinóiak eltávolodtak attól a formulától, amely a hazai dominanciájukat és a nemzetközi sikereket egyaránt megalapozta - ez utóbbi a BL-győzelem hiányában is adott volt.

A megbomlott egyensúly nyomában

2012 óta a Juventus játékát két csapatrész határozta meg leginkább: a védelem és a középpálya. Hátul az olasz válogatott magját adó játékosok biztosították a stabilitást, középen pedig olykor még a kispadra is jutott nemzetközi szintű játékos; ez a kettő együttesen biztosította, hogy a találkozók döntő többségét a Juventus irányítsa. Ha nem is volt mindig szép a játék, az eredmények jöttek, Torinóban pedig – amint azt még Giampiero Boniperti megfogalmazta – csak az számít.
Mostanra eljutottunk oda, hogy védelemből és középpályából is találni jobbat nem csak nemzetközi viszonylatban, de a Serie A-ban is. Hátul még mindig a Giorgio Chiellini-Leonardo Bonucci számít alapembernek (jobb napjain azért Matthijs de Ligtet is ide sorolhatjuk), a középpályán pedig konkréten nincs klasszis játékosa a Juventusnak. Megfelelő potenciállal is csak Manuel Locatelli bír, aki a Sassuolo színeiben éveken át kimagasló teljesítményt nyújtott.
Mellette viszont csupa olyan játékossal találkozunk, akik részfeladatok megoldására alkalmasak lennének, ám nem nagyon van olyan játékrendszer, amiben ezek az erények együttesen jöhetnének ki. Ami ráadásul hasonlóan nagy probléma, hogy sok olyan játékos van, akinél nem teljesen egyértelmű, mi lenne a legerősebb szerepköre: Aaron Ramsey, Adrien Rabiot és Weston McKennie esetében egyaránt kérdéses, hol tudnának a leghatékonyabban játszani.

Weston McKennie

Fotó: Getty Images

Ramsey-vel jól láthatóan egyik edzője sem tudott mit kezdeni, pedig hatost, nyolcas és tízest is játszott – talán még utóbbi állt neki a legjobban a Juventusnál, amikor Sarri a 4-3-1-2-vel kísérletezett. McKennie-nél és Arthurnál már képességbeli hiányosságok is felmerülhetnek; előbbi nem elég képzett technikailag és taktikailag, utóbbi pedig a labdatartásban, a rövidpasszos játékban használható, ez viszont teljesen stílusidegen a Juventusnál.

Kicsit olyan a helyzet, mint amikor egy szakácsot azzal bíznak meg, hogy karakterükben teljesen eltérő alapanyagokból főzzenek valamit; elképzelhető, hogy a végeredmény jó lesz, de ha nem passzolnak az ízek, nehéz csodát tenni.

Allegri az idény nagy részében Locatellit és Rodrigo Bentancurt favorizálta egy kétfős középpálya közepén, Rabiot pedig a 4-4-2-es rendszer bal oldali középpályásaként szerepelt. Locatelli és Bentancur kettősével nem voltak nagy problémák (bár az uruguayiban mindig benne vannak a megmagyarázhatatlan hibák), Rabiot-nak viszont kimondottan rosszul áll ez a szerepkör. Sebességben és tudatos mozgásban egyaránt komoly hiányosságok vannak nála.
Ezzel együtt a szándék érthető, hiszen a duplaszűrő jól áll Bentancurnak és Locatellinek is, a jobbszélen Juan Cuadrado visszatérhetett a legerősebb posztjára, a kétcsatáros felállás pedig többé-kevésbé adja magát. Paolo Dybalának egyértelműen az árnyékék szerep felel meg legjobban, Álvaro Morata pedig sokszor bizonyította már, hogy képes és hajlandó a csapatot a saját érdekei elé helyezni. Már csak egy játékos maradt ki a sorból: épp a Juve legjobbja.

Mi lesz az Eb egyik legjobbjával?

Federico Chiesa tavaly túlzás nélkül berobbant a nemzetközi elitbe. Sokan csak az Eb-n figyeltek fel rá, elképesztő intenzitással és sebességgel futballozott az olasz válogatottban, és mindig történt valami, ha hozzá került a labda. Chiesától régóta várták az áttörést, de a középszerű Fiorentinában időnként ő is beleszürkült a mezőnybe, és a szintlépést tulajdonképpen a Juventus megelőlegezett bizalmát követően tudta megtenni. Az előző Serie A-szezont nyolc góllal és nyolc gólpasszal zárta.

Federico Chiesa és Paulo Dybala

Fotó: Getty Images

Ez önmagában nem lenne valami egetrengető szám (főleg Ronaldo 30 gólos szezonja mellett), de igazából csak az idény második felére lett alapembere a csapatnak, ráadásul ennél sokkal fontosabb, hogy az utolsó hónapokban már egyértelmű vezére is lett a támadósornak. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében konkrétan ő volt az egyetlen Juve-játékos, aki extrát nyújtott, és kevésen múlt, hogy magával rántsa az egyébként pocsék csapatot a negyeddöntőbe.
Egyelőre viszont őt sem láttuk villogni, és ami még furcsább: Allegri egyszerűen nem találja a legjobb játékosának a helyét a rendszerben. Beszédes adat, hogy ebben az idényben legalább négy poszton tűnt fel (a Transfermarkton hattal számolnak): a számára természetes szélek mellett játszott többek között középcsatárként is. Egy-egy jó mérkőzése akadt a szezonban, de mindent figyelembe véve 11 mérkőzésen csak kétszer volt eredményes – mondjuk a Chelsea elleni BL-meccset pont ő döntötte el.
Chiesának leginkább az áll jól, amikor a kapuhoz viszonylag közel játszik, elsősorban a bal oldalon, a 4-4-2 szélein nem igazán jönnek ki az erényei, mivel itt sokkal ritkábban kerül a védőkkel egy az egy elleni helyzetbe. Nyilván látja ezt Allegri is, aki ezért kísérletezett azzal, hogy középcsatárként használja a játékost, ám ez egyelőre nem működött túl jól. A Juventus idénye múlhat azon, sikerül-e kezdenie ezzel valamit az edzőnek.

Meghatározó időszak jöhet

A bajnokság első négy fordulójában a Juventus nyeretlen maradt, utána viszont a következő négy találkozóját megnyerte, benne jó pár allegris 1-0-val, majd az Inter ellen idegenben sikerült pontot szerezni. Épp amikor már úgy tűnt, hogy kezd valami elindulni, és ha nem is szépen, de legalább eredményesen futballozik a Juve, akkor érkezett két váratlan vereség, amely ráadásul még csak teljesen érdemtelennek sem mondható.
Sok ideje nem lesz Allegrinek, hogy felrázza a csapatát, novemberben ugyanis nagyon nehéz a Juve sorsolása, egymást követően játszanak a Fiorentinával, a Lazióval és az Atalantával, és ezeken a mérkőzéseken még egy a mostaninál jobb passzban lévő csapatnál is benne van a pontvesztés. Egy dologra azonban megtanította az olasz foci szurkolóit az előző évtized: nézzen ki bármennyire is rosszul most a Juventus, leírni soha nem szabad a csapatukat.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
UEFA Bajnokok Ligája
Ronaldo nélkül nem jönnek a gólok, ő mindig a legjobb gólszerző- mondja a Juventus edzője
22/11/2021 20:43
Serie A TIM
Most nem annyira vidám Allegri mester, de Bonuccinak sem sikerült túl jól a jubileumi bajnokija
27/10/2021 19:07