A Realnak nem kellett, Milánóban kiteljesedhet Guardiola egykori kedvence

Ritkán jó ómen, ha egy csapatból két alapember ingyen távozik, ám egyelőre úgy tűnik, az AC Milannak sikerült átvészelnie egy ilyen nyarat. A csapatkapitányként a Paris Saint-Germain kispadjára szerződő Gianluigi Donnarumma helyén Mike Maignan kiváló teljesítményt nyújt, csakúgy, mint a városi rivális Interhez szerződő Hakan Calhanoglu helyét és mezszámát megöröklő Brahim Díaz, aki az első négy bajnokin három gólt szerzett az olasz bajnokságban.

A Venezia ellen egy ismerős dallam is felcsendült a Milan táborában, egy dal, amit eredetileg Kaká tiszteletére énekeltek, ám egy apró módosítással újrahasznosították. „Azért jöttünk, hogy lássuk Brahimot gólt szerezni” – harsogták enyhén szólva optimistán, tekintve, hogy Díaz a San Siróban 16 meccsén egyszer sem talált be. Nem csoda hát, hogy felrobbant a stadion, amikor egy remek akció végén, a második félidő közepén közelről a kapuba talált, feltörve a makacs velencei védelmet.

Díaz a hétvégén is nyerő embernek bizonyult: a Spezia a mérkőzés hajrájában – nem teljesen a semmiből – kiegyenlített, így a Milannak percei voltak, hogy megszerezze a három pontot. Egy bal oldali akciót követően ezúttal Alexis Saelemaekers gyötörte középre a labdát a védők gyűrűjéből kitörve, a spanyol támadó középpályás pedig teljesen üresen érkezett, és még arra is volt ideje, hogy végiggondolja a lehetőségeit, mielőtt a kapus lábai között a kapuba lőtt volna.

A spanyol támadó már az előző szezonban is a Milant erősítette kölcsönben, de az első idényében inkább kiegészítő szerep hárult rá, és leginkább a támadósor valamelyik szélén számított rá Stefano Pioli. Az idény végére ugyanakkor sikerült beverekednie magát a kezdőcsapatba, ráadásul ő volt a középső ember a 4-2-3-1-es játékrendszerben, Calhanoglu pedig kiszorult a szélre, a jó teljesítménnyel pedig nem maradt adós, lőtt például egy fontos gólt a Juventus ellen.

Calhanoglu szerződése a nyáron lejárt, és miután nem sikerült megállapodni a hosszabbításról, az Inter vezérigazgatója, Beppe Marotta lecsapott a lehetőségre, és teljesítette a török fizetési igényeit, így a Milannál megüresedett egy hely a kezdőben. Díaz megtartása tehát egyértelműen prioritás volt a klubvezetésnek, sikerült is megállapodni a Real Madriddal egy újabb, de már két évre szóló, és kivásárlási opciót tartalmazó kölcsönben.

Bár a Milan az egész nyáron kereste az új tízesét, végül a 10-es mezszámot megöröklő Díaz maradt az egyetlen klasszikus támadó középpályás a keretben, a spanyol pedig láthatóan igyekszik kihasználni a hirtelen jött esélyt. Tavaly minden sorozatot figyelembe véve hét gólig jutott, az idén már négynél jár, hiszen a három bajnoki gól mellett eredményes volt a Liverpool elleni, 3-2-re elveszített Bajnokok Ligája-mérkőzésen is. Mostantól azt kell bizonyítania, hogy egy egész idény alatt képes így játszani.

Ahhoz, hogy klasszis játékos lehessen belőle, a kiegyensúlyozottságán kell javítania, és ez ugyanúgy vonatkozik az egy meccsen belül nyújtott teljesítményére, mint az egész szezonban mutatott játékára. Időnként hajlamos eltűnni a mezőnyben, ami az ő posztján nem fér bele, emellett a befejezésein is lehetne még javítani, a már említett Venezia elleni mérkőzésen például korábban is betalálhatott volna, ám akkor a kapu fölé vágta a helyzetét.

Díaznál sosem a tehetség volt a kérdés, mi sem jelzi ezt jobban, minthogy 2011-ben Pep Guardiola személyesen mutatta meg a Camp Nout, amikor a Malaga utánpótlásában futballozó támadót próbálták a Barcelonához csábítani. Guardiolának végül 2016-ig kellett várnia, hogy Díazzal dolgozhasson, amikor már mindketten a Manchester Citynél voltak, és az előzmények fényében nem meglepetés, hogy a katalán edző alatt mutatkozott be a profik között Díaz.

Az Etihad stadionban kimondottan sokat láttak a fiatal tehetségben akkoriban, egykori csapattársa, Edward Francis szó szerint a legnagyobbakhoz hasonlította. „A Premier League-ben Eden Hazard-hoz hasonlíthatjuk, de a cselezéseiben van egy kis Lionel Messi is.” Ha ez túlzásnak is tűnt, Guardiola rendkívül csalódott volt, amikor Díaz 2019-ben visszautasította a szerződéshosszabbítási ajánlatokat, és végül 15 millió fontért cserébe a Real Madridhoz igazolt.

Díaz, talán így utólag furcsának tűnhet, a több játéklehetőség reményében szerződött a madridiakhoz, de a két idény során csak 21 mérkőzésen lépett pályára, és végeredményképpen több Fortnite jutott neki, mint foci. „Nem adta meg neki a Real a szükséges teret, pedig mindenekelőtt önbizalomra volt szüksége” – magyarázta a Tuttomercatowebnek Pedro Gonzalez, a játékos ügynöke. „Fiatal, akinek folyamatos játékra van szüksége, hogy elérje a teljes potenciálját.”

Tavaly kölcsönben került a Milanhoz, ahol ugyan sokáig nem volt alapember, de azért rendszeresen megkapta a lehetőséget, és minden sorozatot figyelembe véve hét gólt és három gólpasszt jegyzett 35 mérkőzésen. Ebben az idényben adottak a feltételek, hogy még tovább fejlődjön: az általa favorizált poszton szerepelhet, ráadásul egy olyan rendszerben, amelyben a támadó középpályásnak kiemelt jelentősége van.

„Tavaly inkább középpályásként szerepeltettük, de Brahim vérbeli támadó középpályás. Olyan srác, aki hisz a képességeiben, de szüksége volt egy kis időre, hogy érettebb legyen” – mondta róla edzője. Erre az érettségre szüksége is lesz, hogy megvethesse a lábát a Milan kezdőjében, és letegye a névjegyét az európai mezőnyben. Kedden mindenesetre újra bizonyíthat, a milánóiak ugyanis a San Siróban fogadják az Atlético Madridot, a szurkolók pedig talán már nem csak remélik, de várják is tőle a gólt.

Forrás: Goal

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.