Nyerni (szinte) csak a legnagyobbak tudnak - Ezért lesz zsinórban kilencedszer bajnok a Juventus

Miután a Juventus Cristiano Ronaldo duplájával hétfőn este 2-1-re legyőzte a rivális Lazio csapatát, gyakorlatilag eldőlt a bajnoki cím sorsa Olaszországban. A pontvadászatot matematikailag még nem nyerték meg a torinóiak, de négy meccsel a vége előtt kényelmes előnnyel vezetnek, hátralévő ellenfeleik közül pedig csak egy tanyázik a tabella első felében, úgyhogy mindenki tudja, hogyan fog végződni a történet: a Juve újabb, zsinórban már kilencedik győzelmével. 

A zebrák idei sikere azonban koránt sem volt olyan domináns, mint a korábbi években. Az idény különböző pontjain három csapat, az Inter, a Lazio és az Atalanta is valós fenyegetést jelentett a Juve első helyére a tabellán, ha pedig akár csak egy vereség is becsúszik az utolsó fordulókban, a csapat először végez 90 pont alatt az utóbbi 5 szezonban. Az idény egészét nézve viszont a torinóiak mégis ismét a riválisaik fölé nőttek, ez pedig több fontos tényező következménye. Alább ezeket próbáltuk meg összegyűjteni.

Az idei siker lesz a klub történetének (hivatalosan) 36. bajnoki címe. A Juve dominanciája az olasz fociban tehát nem új jelenség, azonban egészen a 2010-es éveikig soha nem történt olyan, hogy egy évtizeden belül ötnél többször tudtak volna nyerni, kilenc győzelem egymás után pedig egészen új szint. 

Ez a tendencia viszont korántsem egyedi Európa nagy bajnokságaiban. A Bayern München zsinórban nyolcadszor húzta be idén a Bundesligát, míg Franciaországban a PSG nyolc alakalomból hetedszer jutott a csúcsra. Hogy mi a közös ezekben a klubokban? Anyagi lehetőségeiket tekintve mind kiemelkednek a hazai mezőnyből, a 11 legnagyobb bevételű európai csapat listáján mind egyedül képviselik országukat.

Az európai foci még soha nem volt olyan elitista, mint manapság. Az öt legnagyobb bajnokság bevételei az utóbbi 10-20 évben egekbe nőttek a többi ligáéhoz képest, a gazdag és szegény csapatok közti különbség pedig ezekben a bajnokságokban is tovább nőtt az időszakban. Lehet vitatkozni azon, hogy ez mennyire jó a nézők számára, az viszont tagadhatatlan, hogy a Juve profitál belőle. 

A torinóiak idei keretének 14 legfontosabb emberéből (ennyien töltöttek 1000 percnél többet a pályán a szezonban), 11 játékosra költött több, mint 25 millió eurót az elmúlt hat évben. Hárman közülük - Ronaldo, Higuain és De Ligt - 75 milliónál is többe kerültek a csapatnak. Persze rengeteg pénz elszórásával is lehet sikertelen csapatot építeni, de az átigazolási összeg növekedése kétségtelenül csökkenti a hibák arányát. A Juventusnak pedig volt miből próbálkoznia.

Ha akár a gólkülönbséget (+50), akár a várható gólok (Xg) különbségét (+42,4) nézzük, az Atalanta messze kiemelkedik a Serie A idei mezőnyéből. Gasperini csapata nyert meccset 7-0-ás, 7-1-es, és 7-2-es különbséggel is az idényben, a szezon nagy részében talán a legszebb támadófocit játszva az egész kontinensen. A kék-feketék azonban egész évben tisztes távolból üldözték a Juvét. 

A BL-ben idén először induló bergamoiak ugyanis a kettős terhelés szokatlansága miatt csúnyán beragadtak a bajnokság első felében. Október 19 és november 23 között hat lejátszott meccsükből mindössze egyet tudtak megnyerni, ekkor a hatodik helyen álltak a tabellán, 13 ponttal lemaradva a Juventus mögött. Azóta csak kétszer vesztettek és begyűjtöttek 47 pontot (a legtöbb a bajnokságban), a hátrányuk mégis ledolgozhatatlannak bizonyult.

Egy másik komoly rivális, a Lazio bajnoki álmainak a járvány okozta kényszerszünet tett csúnyán keresztbe. Simone Inzaghi csapata kegyetlenül hatékony kontrajátékának hála októbertől a márciusi leállásig csak 4 pontot vesztett, Juve elleni 3-1-es győzelmüknek is köszönhetően pedig egy meccsnyi különbségen belülre kerültek a tabellán a torinóiakhoz képest. Azonban bármilyen lendületben is volt a Lazio, a szünet ezt egész biztosan megtörte. Az újraindulás óta a lejátszott nyolc meccsükből csak kettőt tudtak megnyerni, végül alighanem a negyedik helyen zárnak majd. 

A harmadik kihívó, Antonio Conte Intere egész szezonban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott és igazi bajnoki esélyesnek nézett ki... kivéve ha az esélyesek elleni meccsekről volt szó. A három másik élcsapat elleni öt meccsen mindössze 4 pontot gyűjtöttek, az ötödik helyen álló Roma ellen pedig szintén csak két ikszre futotta. A kis csapatok elleni hatékonyság ezúttal nem volt elég, pláne, hogy az sem volt tökéletes. 

Bajnoki címek gyakran múlnak azon, hogy az igazán fontos, kiélezett helyzetekben melyik csapat tudja a maga javára fordítani a meccseket, a Juventusnak pedig ebben idén sem akadt párja Olaszországban. A torinóiak 21 meccse dőlt el idén egygólos vagy kisebb különbséggel (azaz lett döntetlen), ebből mindössze kettőt buktak el. Ezeken a találkozókon átlagosan 2.24 pontot szereztek, riválisaik közül a legjobb mutatójú Inter 1.81-et. Ezek a pontok teszik ki a Juve teljes előnyét a tabellán és jelentik számukra a zsinórban 9. bajnoki címet. 

Az ilyen statisztikák persze hosszabb távon nem igazán fönntarthatóak. Az évtized folyamán az Atletico Madrid, a (Conte vezette) Chelsea és a Monaco is tudott hasonlóan magas mutatóval bajnoki címet nyerni, hogy aztán a következő évben mind jócskán visszaessenek nem csak a statisztika terén, hanem a tabellán is. A Juve azonban még ennek a tendenciának is valamelyest ellentmond, a torinóiak rendelkeznek a legtöbb hasonló szezonnal az utóbbi évekből, köztük egy alkalommal egészen hihetetlen 2.67-es pontátlagot produkálva a szoros meccseken. 

Míg számos topklub Európában nemrég esett át komolyabb fiatalításon vagy készül idén nyáron vérfrissítésre, a Juventusnál nem igyekeznek elsietni a generációváltást. A már említett 14, 1000 perc fölött játszó labdarúgóból kilencen 29 évnél idősebbek. Ronaldo már 35, de Bonucci és Matuidi is 33, Higuain pedig 32. Övék az egyik legidősebb átlagéletkorú keret az öt topligában, és bár Torinóban sosem féltek bízni a rutinban, ez még a Juve mértékével mérve is extrémnek mondható. 

Igaz persze, hogy a csapatban már látszik, melyik fiatal(abb) játékosok lehetnek a jövő emberei. Dybala (26), De Ligt (20) és Bentancur (23) mind tagjai lehetnek a csapat új magjának, a torinóiak kötelékében pedig olyan fiatal játékosok vannak még szerte a ligában, mint a szélső Dejan Kulusevski, vagy a Cristian Romero-Luca Pellegrini védőpáros. 

A következő szezonban érdekes lesz figyelni, hogy Maurizio Sarri megpróbálja-e beépíteni a fiatalokat, hogy a rutinosabb játékosok kiöregedése után gördülékenyebbé tegye az átmenetet. Ha igen, az akár egy újabb izgalmas bajnoki versenyfutást is eredményezhet jövőre.

via ESPN