Az Amorim-paradoxon: Megvárjuk, amíg az edző csodát tesz, vagy újabb Manchester United-projekt mehet a kukába?

Lassan egy éve, hogy Rúben Amorim átvette a Manchester United irányítását, a klub helyzete azonban nem lett jobb. Az eredmények még romlottak is az elődökhöz képest, és hiába érkeztek a nyáron új játékosok, a rendszer továbbra is recseg-ropog. Sir Jim Ratcliffe azt mondta, hogy Amorimmal legalább három évre terveznek, de vajon akkor is kitart a türelem, ha nem javulnak az eredmények?

Manchester United release footage of proposed 100,000 seater stadium profile

Videó forrása: Eurosport

A portugál eredményeire már évekkel ezelőtt felfigyelt a Premier League, több klubnál is felmerült a neve, de a puhatolózásnál messzebb nem jutottak. Tavaly ősszel azonban a Manchester United vezetősége megelégelte a Ten Hag-korszak bénázását, és a saját hibáját korrigálva – legkésőbb a nyáron edzőt kellett volna váltani – aktivizálta magát a piacon.

Amorim érthető okokból azt szerette volna, ha tisztességesen lezárhatja a Sportingnál elkezdett munkáját, az angol klub számára azonban sürgősen kellett valaki, így hát kompromisszumos megoldás született. A portugál maradhatott még pár hetet Lisszabonban, átmeneti jelleggel pedig Ruud van Nistelrooy vette át Ten Hag helyét, aki hozta is a kötelezőt beugróként.

Ennek már lassan egy éve, mégsem lehet azt állítani, hogy körvonalazódna a Manchester United jövője. Amorim személyében végre érkezett valaki, aki pontosan tudja, milyen focit szeretne játszatni, ám a gyakorlatban keveset sikerült megvalósítani az elképzeléseiből. Már-már hihetetlen, de a Manchester United teljesítménye még romlott is a Ten Hag-féle időszakhoz képest.

Premier League

Carragher: Mohamed Salah angliai öröksége még Cristiano Ronaldóét is túlszárnyalja

egy napja

Az első 50 mérkőzéséből Amorim mindössze 20-at nyert meg, 9 döntetlen és 21 vereség mellett. A mérleget valamelyest még fel is húzzák a különböző kupasorozatok (leginkább az EL, ahol az előző szezonban döntőt játszottak), a bajnokságban még gyengébben teljesítenek, itt csupán 1.09 a pontátlag Amorim alatt. Ne szépítsük, ez a kiesés ellen küzdő csapatok szintje, épphogy a szinte biztos bennmaradást érő 40 pontos határ fölött van, ha felszorozzuk 38 meccsel.

Csak érdekességként: amikor Diego Simeonét 2011-ben kirúgta az olasz élvonalban szenvedő Catania, az argentin pontátlaga 1.33 volt. Mindössze 18 mérkőzésig húzta ezzel a teljesítménnyel.

Ha a Premier League-érát nézzük, messze Amorim mérlege a legrosszabb a Manchester United edzői között. A portugál kevesebb mint a meccsek 30%-át tudta megnyerni, rajta kívül csak Ralf Rangnick maradt 50% alatt, de még ő is összehozott 42%-ot. Az osztrák szakember 24 forduló alatt 10 meccset nyert, a portugál 34 után áll épp 10-nél – talán ez jobban szemlélteti, mekkora a szakadék Amorim és a többiek között.

Három évvel terveznek?

Nehéz elképzelni ennél kényelmetlenebb helyzetet. Amorim teljesítménye még a PL középmezőnyében is vállalhatatlannak számítana, nemhogy a Manchester Unitednél – Graham Potter kereken 1 pontot szerzett átlagban a West Ham kispadján, mielőtt menesztették –, de azzal sem lenne sokkal beljebb a klub, ha megint edzőt váltana, legkésőbb a nyáron megint kezdhetné az egész cirkuszt elölről.

Sir Jim Ratcliffe, aki tavaly vette át a klub irányítását a többségi tulajdonos Glazer-családtól, alighanem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a csapat átmenetileg stagnálni fog, esetleg rosszabb is lesz egy kicsivel. Arra azonban nem nagyon készülhetett, hogy ennyire látványosan fog a béka feneke alá zuhanni a teljesítmény, és komolyan azt kell számolgatni, elég pontot gyűjtenek-e össze a bennmaradáshoz.

"Szeretnék itt maradni, de baj van" – Amorim zöld utat adott a Manchester United haknijára

A 72 éves üzletember durván egy hete megerősítette a székében Amorimot, és kizárta azt a lehetőséget, hogy a többségi tulajdonosok a feje fölött átnyúlva kirúgják az edzőt. "Nem ez volt a legfényesebb szezon" – ismerte el Ratcliffe, aki ezt követően egy konkrét határidőt is megszabott Amorimnak. "Rúbennek három év alatt kell bizonyítania, hogy nagyszerű edző."

Jim Ratcliffe

Fotó: Getty Images

Három év. A Manchester United helyzetét figyelembe véve alighanem valóban szükség van ennyi időre, hogy felépítsenek egy olyan csapatot, amely felveszi a versenyt az angol bajnokság legjobbjaival. Ehhez azonban az kell, hogy 100%-ig megbíznak az edzőben, tűzön-vízen át kitartsanak mellette, és – az MU esetében igazából ez a legkényesebb rész – meg is támogassák az elképzeléseit játékosokkal.

Az Eurosporton is sok cikket írtunk a Manchester Unitedről, és mindig ugyanoda lyukadtunk ki: nem igazán számít, ki ül a padon, amíg a játékospolitikát nem hozzák rendbe. Ha valóban megvan a hároméves terv arra, hogyan akarják Amorimot ellátni a rendszeréhez szükséges kellékekkel, akkor nyugodtan mondhatja a kamerába Ratcliffe, hogy hagyják békén a hülye kérdésekkel, marad az edző, és kész.

Ha valóban megvan a terv a következő három évre, akkor tényleg nem igazán számít, hogy hányadik helyen zár 2026-ban a Manchester United. A szurkolóknak nehéz lesz megemészteniük, sokan az ambíció hiányát látják majd benne, de egy jó klubvezető mindig távlatokban gondolkodik. Erre pedig a megszámlálhatatlan rövid távú döntés után hatalmas szüksége is lenne a klubnak.

Mostanra mindenkinek be kell látnia, hogy a Manchester United nem tud egyik évről a másikra sikeres lenni. Kis szerencsével megcsípheti a dobogót, kiharcolhatja a BL-t, megnyerhet párat a hazai kupák közül, de azt a szintet, amit manapság a Liverpool, az Arsenal vagy a City képvisel Angliában, azt csak hosszú évek verejtékes munkájával érheti el.

Meddig tarthat a türelem?

Nyilvánvaló azonban, hogy az edzőt sem lehet a végtelenségig mentegetni, és ha nem változik valami, akkor kénytelen lesz váltani a klub. Az előző szezonban a körülmények még nyújtottak valamekkora védelmet Amorimnak: menet közben vette át a csapatot, hetente két mérkőzést játszottak, így nem is nagyon voltak taktikai edzések, a játékosokat ráadásul egészen más szemléletű edző(knek) vásárolták össze.

Utóbbi még most is felmenti valamelyest: a keretet még Solskjær reaktív focijára kezdték felhúzni, aztán jött Ten Hag pozíciós játéka, amihez most Amorim heavy metal stílusát igyekeznek hozzátákolni. Szinte biztos, hogy hoztam már cikkben ezt a hasonlatot, arra is van esély, hogy hasonló témánál, de ez olyan, mint amikor a Jóbarátokban Rachel az angol trifle és a húsos pásztorpite receptjét vegyítette véletlenül. Ne csodálkozzunk, ha itt is lábízű a végeredmény.

Egyre rosszabb a Manchester United, a klublegendák már Amorim állását féltik

Amorim a kezdetektől fogva nyílt lapokkal játszott, és mindig következetesen hangoztatta, hogy egyféle focit ismer, azért hozták, hogy azt leoktassa, és semmi mást nem hajlandó alkalmazni. A 3-4-3 vagy 3-4-2-1, kinek hogy tetszik, a kezdetektől fogva recsegett-ropogott, az előző szezonban nem nagyon volt olyan játékos, aki igazán jól érezte volna magát benne.

Ruben Amorim

Fotó: Getty Images

A portugál a védőitől agresszív fellépéseket vár, mivel ellensúlyozni kell a középpályás létszámhiányt, ehhez azonban tökéletes időzítéssel kell kiugraniuk a játékosoknak, ellenkező esetben szétesik a rendszer. A hatos posztra nincs igazán jó embere, Casemiro ma már nem tud annyit futni, mint a fénykorában, Ugarte ezen a szinten egydimenziós, Fernandesnek és Mainoo-nak pedig feljebb lenne a helye.

Fernandes szerepe önmagában egy önálló cikket megérne. A portugál a Ferguson utáni éra legjobb igazolása, aki még a legdiszfunkcionálisabb csapatokban is képes volt eredményes játékra. Azzal azonban, hogy Amorim nem tízesként számol vele, nem nagyon maradt posztja a csapatban; van olyan rendszer, amiben el lehet őt képzelni hatosként, de ehhez a felálláshoz fizikálisabb duplaszűrő kellene.

mindenekelőtt két olyan játékos, aki védekezésben is jól olvassa a játékot.

Fernandes és Mainoo az Amorim-projekt szempontjából nem annyira hasznos játékosok, mint amennyire a klub számára fontosak. Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért Amorim-paradoxonnak: ha nem szabják 100%-ban az edző képére a keretet, azzal jelentősen növelik az esélyét annak, hogy megbukjon az edző. De vajon bíznak-e benne annyira ilyen eredmények után, hogy feltegyék rá a házat?

Szinte biztosan eljön az a pont, amikor a klubnak döntenie kell arról, hogy a kármentéshez lát hozzá, és lenyeli az újabb edzőváltással járó költségeket, valamint azt, hogy talán feleslegesen szórt el pénzt játékosokra. Vagy úgy történik, ahogyan azt Ratcliffe állította, és a következő három évben mindent alárendelnek Amorim elképzeléseinek, még akkor is, ha a következő két szezonban a kiesés ellen küzdenek.

Ez a játék, és kész

A portugál egyre élesebb kritikákkal szembesül, amiért nem hajlandó kompromisszumokat kötni, és látszólag egyáltalán nem foglalkozik az eredményekkel. Ő is látja, hogy a védői nem alkalmasak arra, amit kér tőlük, hogy a középpályásai nem érzik jól magukat a rendszerében, és mégis hétről hétre felküldi ugyanazt a 3-4-2-1-et, kisebb módosításokkal.

"Nem aggódom (a kritikák) miatt, és nem vagyunk naivak. Tisztában vagyunk vele, hogy eredményeket kell felmutatnunk, ha folytatni akarjuk a projektet. El fogunk jutni arra a pontra, amikor már mindenkinek nehéz lesz, mert ez egy hatalmas klub sok szponzorral és két tulajdonossal. Igazán nehéz megtalálni az egyensúlyt. Azt szeretném látni, hogy a csapatom ugyanúgy nyer és ugyanúgy veszít, és mi nem ezt csináljuk.

Még a legegyszerűbb játékelemekben sem, amikre mindenki képes lenne. Az a legnagyobb bajom, hogy a játékosaim elhiszik nektek, amikor azt mondjátok, hogy a rendszer a csapat gondja. Megőrülök ettől, mert látom a csapatot, meg tudom mutatni nektek, hogyan alkalmazunk különböző felállásokat. Ugyanúgy kell játszanunk: ugyanazzal az erővel, intenzitással és koncentrációval. Ha ez megvan, akkor nem számít a rendszer."

A Manchester Unitednél hatalmas flop volt, De Bruyne viszont Haalandot látja benne

Amorim olvasatában most nem az a fontos, hogy milyen rendszert játszat, hanem az, hogy a filozófiájának az alapjait teljesen elsajátítsák a játékosok. Ha ezt elérték - magyarázza - akkor már lehet azon gondolkozni, hogy milyen irányba fejlesszék tovább a játékukat, egyelőre azonban még nem tartanak itt. Ez a része tiszta is, de megint adódik a kérdés, hogyan lesz a sok össze nem illő darabkából rendszer.

Bryan Mbuemo

Fotó: Getty Images

Átigazolások nélkül ezt a feladatot nem lehet megugrani. Amorim a nyáron már kapott is új játékszereket, a Matheus Cunha-Bryan Mbuemo-Benjamin Šeško hármas több mint 200 millióba került. A trió összesen három gólt szerzett a PL-ben, de összességében nem nyújtottak annyira rossz teljesítményt, hogy aggódni kelljen miattuk – Mbuemo és Cunha többször is a mezőny legjobbjai közé tartoztak.

Az első Amorimnak szánt átigazolási ablakot két dolog teszi aggasztóvá: egyrészt mindenféle finomságot nélkülöz, olyan játékosokat szerződtettek, akiknek épp a csúcson volt az áruk, másrészt a klub aligha tudja fenntartani ezt az ütemet a költekezésnél. Ez a kettő összefügg, ha ugyanis kevesebb pénze lesz a Manchester Unitednek, akkor a jövőben sokkal okosabban kell szűrnie a tehetségek között.

A döntéshozók mindenesetre nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Amorim kinevezésével időt akartak nyerni, visszaszerezni a szurkolók bizalmát egy új projekthez, ehhez képest ugyanolyan forró a talaj, mint egy évvel ezelőtt volt.

Premier League