Rúben Amorim úgy látta, jobb teljesítményt nyújtott a Manchester United, mint az Arsenal a Premier League nyitófordulójának rangadóján

Tavaly a portugál edző érdekes helyzetben vette át a Manchester United irányítását. A csapat szezonja egyáltalán nem tűnt menthetetlennek: a 13. hely ugyan szörnyen mutatott, a pontok terén azonban csak négy volt a hátrányuk a 3. pozíciót elfoglaló Chelsea-hez képest. Innen nem kellett volna nagy feltámadás ahhoz, hogy a manchesteriek legalább valamelyik európai kupaindulást érő helyet elcsípjék – akár a Bajnokok Ligáját is.

Az edzőváltás után sokszor érezhető fellendülés azonban elmaradt, Amorim pedig – ne szépítsük – beugróként pocsék választásnak bizonyult. Legalábbis abban az esetben, ha az volt a Manchester United célja, hogy megmentse a 2024/25-ös szezont: ehhez a feladathoz jobban illett volna egy reaktív, a keret képességeihez és igényeihez igazodó szakember, mint a saját víziójához foggal-körömmel ragaszkodó portugál.

Az már a kinevezésekor egyértelmű volt, hogy a Manchester United kerete nem alkalmas ahhoz a rendszerhez, amit a Sporting vezetőedzőjeként kidolgozott. Amorim futballja a fizikalitás, az intenzitás és a technika tökéletes egyvelegére épül, amelynek kombinációi csak nagyon kevés manchesteri játékosban voltak felfedezhetőek. A portugál makacssága, a keretépítési hibák sorozata, valamint a hitehagyottság megtette a hatását, méghozzá egy történelmien pocsék idény képében.

A 2025-ös átigazolási szezon előtt az volt a fő kérdés, lesz-e a ManUnitednek pénze arra, hogy elkezdje Amorim ízlésére szabni a keretet. Mint kiderült, bőven volt, és nem is fogták vissza magukat, több mint 200 millió eurót költöttek a támadósor megerősítésére: érkezett Matheus Cunha, Bryan Mbeumo és végül sikerült lenyomni a Newcastle-t Benjamin Šeško kapcsán.

A bevásárlásnak még nincs vége, a manchesteriek kitartóan nézegetik a védekező középpályások piacát, és az is a csapat előnyére válna, ha megtalálná az első számú kapusát. Erre az Arsenal elleni nyitómeccs könyörtelenül rávilágított, Altay Bayındır bizonytalansága sokba került Riccardo Calafiori találatánál. A londoniak évek óta kimagaslóan erősek a rögzített helyzeteknél, ez azonban nem a tökéletesen felrajzolt és kivitelezett, szinte levédekezhetetlen akciók egyike volt.

A török cserekapus teljesítménye, és a kapusposzt általános megoldatlansága azonban a kevés rossz egyike volt a manchesteriek szempontjából. A másik – a meccset szintén alapjaiban meghatározó játékelem – a helyzetek, vagyis inkább lehetőségek értékesítése. A ManUnited 22-szer próbálkozott lövéssel, amelyek között nem sok ziccer értékű akadt, de egy ízben a kapufa mentette meg az Arsenalt, és több alkalommal David Rayának kellett bravúrral közbeavatkoznia.

Talán nem véletlenül érezte úgy Rúben Amorim sem, hogy sokkal több volt a meccsben az 1-0-s vereségnél. "Ma bebizonyítottuk, hogy bármelyik mérkőzést képesek vagyunk megnyerni, különösen egy olyan kiváló csapat ellen, mint amilyen az Arsenal. Ma mi voltunk a jobb csapat. Úgy éreztük, hogy jobban játszottunk. Elveszítettük a meccset, de nagyon büszke vagyok a játékosok hozzáállására" – fogalmazott a meccs után.

Amorim az előző szezonban többször utalt arra, hogy első körben a csapat stílusát és identitását szeretné kialakítani, és ha az megvan, akkor majd jönni fognak az eredmények is. Tavaly ebből – leginkább persze a keret alkalmatlansága miatt – nem sokat láttunk, a 2025/26-os szezon nyitómeccse azonban már közelebb állt ahhoz, amit a 40 éves portugál vall a játékról. És sok szempontból hosszú idő után ez volt a legelőremutatóbb meccse a csapatnak.

Az elöl dolgozó hármas iszonyatos mezőnymunkát végzett, a csapat letámadása lényegesen jobban működött, olykor még az Arsenalt is sikerült zavarba hozni. Ami önmagában sem kis szó, mint ahogyan a 61%-os labdabirtoklás, és a már említett, lövésbeli különbség (22-9) sem. Kétségtelen, hogy az Arsenalnak a korai gól után az is megfelelt, hogy a terület lezárásával kontrollálta a meccset, de a manchesteri mezőnyfölény talán nagyobb volt annál, amit Mikel Arteta látni szeretett volna.

Hosszabb távon nyilvánvalóan kevés lesz Amorimnak, ha csak annyit tud felmutatni, milyen stílussal és harcmodorral akar játszani a csapata. A tavalyi év – sőt, az előző évek – után azonban már azt is eredményként lehet elkönyvelni, hogy volt látható identitása és stílusa a csapatnak a PL egyik esélyesével szemben. Ha pedig ez a folyamat tartósnak bizonyul a 2025/26-os szezonban, akkor azt előbb vagy utóbb az eredmények is követni fogják.