Vajon a Manchester Unitedben kiteljesedik végre a fiatalon zseninek tartott játékos?

A Matthijs de Ligt neve mellé szinte kötelezően odabiggyesztett, „a világ egyik legjobb fiatal védője” címke mostanra már-már levakarhatatlan eposzi jelzővé vált. Ami önmagában sokat elmond a holland védő pályafutásáról: a tehetsége vitathatatlanul megvan, hogy a legmagasabb polcra kerüljön, idősnek még most sem idős, a várt áttörés – ami a tehetségből sztárt csinál – viszont mind a mai napig várat magára.

A holland védő még 20 éves sem volt, amikor már rendkívül ígéretes tulajdonságokat mutatott meg magából: a korát meghazudtoló érettséggel játszott, vezérként viselkedett a pályán, miközben egy személyben megtestesítette a modern belső védők prototípusát. Talán csak egy kis extra sebesség hiányzik ahhoz, hogy az alaptulajdonságai alapján a tökéletes védőként jellemezhessük, de minden más megvan benne: játékintelligencia, technika – mindenekelőtt átlagon felüli passzjáték.

Miután az Ajax egy zseniális szezon végén Bajnokok Ligája-elődöntőbe jutott (és legyünk őszinték, be kellett volna jutniuk a döntőbe is), a hollandok kulcsjátékosai iránt hatalmas volt a kereslet. A két legnagyobb gyémánt természetesen De Ligt és Frenkie de Jong volt, előbbi 75 millió euróért a Juventushoz igazolt, utóbbi pedig 86 millióért a Barcelona felé vette az irányt. Talán mindkét játékosról elmondható, hogy többet vártak tőlük 2019-ben, ám De Ligt esetében ez biztosan kijelenthető.

Szó sincs persze arról, hogy a most 25 éves védő ne lenne nagyszerű futballista, ellenkező esetben nehéz lenne magyarázatot adni arra, miért fizettek ki érte közel 200 millió eurót 2019 óta. A holland valószínűleg a világ bármelyik klubjában megállná a helyét, épp csak a karrierje elején úgy gondolták róla, nagyobb hatással lesz a csapataira. Valahogy úgy, ahogyan Virgil van Dijk meghatározza a Liverpool és a holland válogatott védelmét.

Ezt a státuszt egyelőre (?) sehol nem érte el De Ligt, ami természetesen nem csak rajta múlt. 2019-ben egy BL-győzelemben gondolkozó Juventushoz szerződött, amely épp azt követően csapott le a holland védőre, hogy a Ten Hag-féle Ajax feltörölte a padlót a torinóiakkal. Az a csapat azonban – és ezen egyetlen védőigazolás sem segített – épp túllendült a csúcson, és a hibás szakmai döntések miatt elveszítette az olaszországi dominanciáját.

A Covid miatt berobbanó gazdasági problémák arra kényszerítették a Juventust, hogy pénzzé tegye az egyik piacképes játékosát, De Ligt pedig – akinek amúgy is hullámzó volt a teljesítménye – feláldozható volt a klub szempontjából. Az olasz focit éveken át letaroló óriásklub után a Juventus német (bajor) megfelelője következett, amelynek előbb szintén megingott a trónja, majd el is veszítette azt.

A Bayern Münchenben töltött két idénye során kétszer váltottak edzőt, de arra is volt példa, hogy a megkérdőjelezhető döntések sorát meghozó sportigazgatót a bajnoki cím ünneplése előtt rúgták ki. A környezet minden játékos fejlődésében meghatározó, és ez De Ligt esetében a Juventusnál és a Bayernnél sem volt ideális, ám ezt figyelembe véve is intő jel, hogy mindkét klubnál feláldozhatónak tartották, és különösebb probléma nélkül adtak túl rajta.

A topligás futball könyörtelenül felnagyította azokat a hiányosságokat, amiket a tehetségéből adódóan Hollandiában még könnyedén leplezni tudott. A Torinóban töltött évek alatt előfordultak olyan helyezkedési hibák és koncentrációs problémák, amelyek gólokhoz vezettek, ám ezek egy fiatal védőnél – legyen bármennyire is tehetséges – benne vannak. De Ligt azt is elismerte, nagyon sokat kellett tanulnia Olaszországban, mivel egészen más felfogásban védekeztek.

Bár De Ligt úgy érezte, sokat tanult az új felfogásban is, elméletben a német bajnokság és a Bayern München stílusa jobban illett a játékához. Az első idény nem is sikerült rosszul, majdnem minden bajnokin pályára lépett, és bekerült a Bundesliga Év csapatába is. Thomas Tuchel alatt azonban egyre inkább háttérbe szorult, aki inkább az újonnan érkező Kim Min-jaének és Dayot Upamecanónak szavazott bizalmat, még úgy is, hogy mindkét védőnek voltak hajmeresztő megoldásai.

Az előző szezonra De Ligt sérülései is rányomták a bélyeget, minden sorozatot figyelembe véve 20 meccset kellett kihagynia, ilyen szempontból messze ez volt a legrosszabb idénye a profik között. A holland védő egyébként is sérülékenynek számít, hiszen minden évben voltak kisebb-nagyobb problémák, amik rövidebb ideig harcképtelenné tették, így az előttünk álló szezont ebből a szempontból is érdemes vizsgálni, mert ha megint sok meccset kell kihagynia, az aggodalomra adhat okot.

Az előző szezon tovább rontotta a De Ligt-részvények értékét, így két év után a Bayern München is az eladása mellett döntött. A védőt ezúttal a holland játékosokat előszeretettel gyűjtő Manchester United karolta fel, ahol egy régi ismerőssel dolgozhat együtt: Erik ten Haggal, akivel az Ajaxnál komoly sikereket értek. A váltás mindegyik fél számára fontos lehet: az edzőnek biztosan ez az utolsó esélye, hogy bizonyítson, de talán De Ligtnek sem adódik már sokkal több lehetősége.

De vajon ez volt a helyes lépés? Az MU-nak egyértelműen erősítenie kellett a védelemben, miután az előző szezonban 58 gólt kapott az angol bajnokságban. Bár ez nem csak a védők teljesítményén múlt, hanem Ten Hag életszerűtlen szerkezetén és a rengeteg sérülésen is, Lisandro Martínezen kívül nem volt olyan védő a keretben, aki megfelelt volna az edző elképzeléseinek. Ezen a nyáron két minőségi játékos érkezett erre a posztra: De Ligt és a szupertehetséges Leny Yoro.

Utóbbit egy kicsit túlfizette az MU – 62 millió euróért engedte el a Lille –, de a posztja legnagyobb ígéreteként tartják számon, így hosszú távon is meghatározó játékos lehet belőle. A fiatal francia gyorsan felvette a fonalat, és egy sérülés miatt hónapokra kidőlt, ám De Ligt valószínűleg akkor is megelőzné őt a sorban, ha egészséges lenne. A Martínez-De Ligt páros pedig – noha vannak hiányosságai – papíron nem hangzik rosszul.

Mindketten ismerik Ten Hag rendszerét (bár Hollandiában egészen más felfogásban játszott a csapata), elit szinten passzolnak, és akár egy az egy ellen is remekül védekeznek. Amennyiben magasra tolja az MU a védekezését, a sebességük gond lehet (egyik védő sem kifejezetten lassú, viszont nem is a legatletikusabb játékosok), különösen abban az esetben, ha nem lép előre a szervezettség terén a csapat.

A legnagyobb kockázatot a védő szempontjából épp Ten Hag személye jelenti: noha az edző egy váratlan fordulat után maradhatott az MU padján, a jövője finoman szólva is bizonytalan, és ha az első hónapokban nem mutatja a fejlődés jeleit, akkor akár már szezon közben meneszthetik. Utána pedig könnyen lehet, hogy hasonló helyzetben találja magát, mint a Bayernben, ha olyan edző érkezik, aki nem ragaszkodik hozzá foggal-körömmel.