A vénasszony és a halál új köntösben: Ten Hagnak is mindig csak egy kis idő kell

Kicsit csípősebben azt a kérdést is fel lehetne tenni, Erik ten Hag valóban hisz-e abban, amit Erik ten Hag mond.

Az 54 éves holland edző a harmadik szezonját kezdhette meg a Manchester United kispadján. Sokan már arra felkapták a fejüket, hogy a klubvezetés – amelybe bekerültek az új résztulajdonos emberei – azok után is bizalmat szavazott neki, hogy a Ferguson utáni időszak legrosszabb eredményét érte el a bajnokságban. Éles a verseny, de erős érveket lehetne felsorakoztatni amellett, hogy a skót visszavonulása óta az előző szezonban látott Manchester United volt a legrosszabb.

A helyzet miatt csak részben lehet az edzőt hibáztatni. Ha Angliában a Brightont tekintjük a rendelkezésre álló erőforrásokat leghatékonyabban felhasználó mintaklubnak, a spektrum másik végén a Manchester Unitedet találjuk. Pénzből bőven van elég ahhoz, hogy európai szinten is meghatározó, top 5-ös csapat legyen Manchester történelmileg sikeresebb oldalán, a klub legtetején tapasztalt inkompetencia azonban csak felfoghatatlan pazarlást eredményezett.

A mai Manchester Unitednél a korszak legnagyobb stílusteremtő edzői is szenvednének – legalábbis bizonyos keretek között. Egyvalamit azonban a napnál is világosabban látnánk: hogy milyen játékra törekednek a csapataikkal. Ten Hag harmadik évéhez érve viszont nehéz ilyen mintázatokat felfedezni a manchesteriek játékában, kivéve persze akkor, ha az átmenetekből tonnaszámra benyelt helyzeteket tudatos stíluselemként azonosítjuk.

Ten Hag kinevezésében benne volt az a szándék, hogy a Manchester United hasonló útra lépjen, mint a legnagyobb riválisok, akiknél a projekt középpontjában az edző játékfilozófiája állt. Érthető volt, miért látta meg Ten Hagban a maga Kloppját vagy épp Guardioláját a klub: az általa irányított Ajax látványos, az európai trendeknek megfelelő focit játszatott, ráadásul az évek során azt is megmutatta, képes fejleszteni az ideológiáját.

Ezért nagy csalódás az a káosz, ami a Ten Hag-féle ManUnited legfőbb jellemzője.

Nem véletlen, hogy az eredményesség mellett azt is a holland szemére vetették, a mai napig nincs jól körülírható játéka a Manchester Unitednek. Van, hogy egy héten belül teljesen ellentétes arcát mutatja a csapat (másokkal is megesik, csak ritkábban és kisebb mértékben), ami arra utal: a játékot leginkább az határozza meg, mit enged az ellenfél, az MU pedig ahhoz alkalmazkodva keresi a lehetőségeket.

Ten Hag a kritikákat az előző szezonban a válságmenedzselésre hivatkozva igyekezett tompítani, mondván: a sérülések megkötik a kezét, mivel hétről hétre abból kénytelen főzni, ami épp a rendelkezésére áll. Nyilván igaz, hogy ha saláta és csirkemell van a hűtőben, nem bolognai ragu lesz az ebéd. Egy ügyes szakács azonban megtalálja a módját, hogy az épp elérhető alapanyagokat felhasználva jóllakjanak a vendégek – és a holland olvasatában ez is történt.

- jelentette ki.

Ten Hag arra is rávilágított: a Manchester United a városi rivális Cityn kívül az összes angol klubnál több döntőt játszott az érkezése óta. Amiben tulajdonképpen igaza van – de két másodrangú trófea bezsebelésével lehet-e ellensúlyozni a fejlődésre utaló folyamatok teljes hiányát? Melyik számít nagyobb sikernek egy szurkoló szemében: ha befutnak a világ legjobb csapata mögött a második helyen a bajnokságban, de nem nyernek trófeát, vagy ha pocsék játékkal, de legalább nyernek valamilyen kupát?

„A Manchester Unitednél nyerni kell” – hangzott Ten Hag megfejtése. „Ez minősíti a klubot. A legmagasabb szint – ez a klub a legmagasabb szinten szeretne játszani.”

Mindez azt követően jött, hogy Ange Postecoglou az MU elleni mérkőzést megelőzően egészen máshogy közelítette meg a kérdést. „Ezért mondom mindig azt, hogy olyan csapatot szeretnék építeni, amelynek esélye nyílik a fenntartható sikerekre. Erre van szükség. A sikerre nincs garancia, de ha valamit felépítesz, ami minden évben megadja az esélyt, akkor több lehetőséged van olyan időszakot felépíteni, amelyben a klub esélyesnek számít.”

A Tottenham edzője arra is rámutatott: Ten Hag vállairól semennyire sem vette le a terhet az a tény, hogy nyert pár címet a csapatával. A Spurs azért is érdekes téma, mert a klub 2008 óta nem nyert trófeát, vagyis sok szurkoló előre aláírna pár felejthető bajnoki szezont egy FA-kupa-győzelemért cserébe. Postecoglou alapgondolata azonban fontos: némi szerencsével egy gyenge csapat is szerezhet trófeát, de a fenntartható fejlődés adja meg a legnagyobb esélyt a sikerre.

„Akármelyik kupasorozatban szerezhetsz trófeát, de néha az inkább más menedzserek egójáról és a klubokról szól, hogy elmondhassák: végre nyertünk valamit” – mondta Ole Gunnar Solskjær 2021-ben. A norvég alatt épp fordított volt a helyzet: a bajnokságban, bár látszódtak az edző korlátai, jól szerepeltek, trófeát viszont nem szerzett – a legközelebb a 2021-es Európa-liga-döntőben volt hozzá, amit végül büntetőkkel veszített el a Villarreallal szemben.

Értelemszerűen mindkét edző azt emelte ki, amelyik épp jobb színben tüntette fel. Ten Hag nyert pár trófeát, így azokat tette a kirakatba, Solskjær pedig a bajnokságban ment jobban, így hát a dobogókat emelte ki. Mindkét megfejtés egyszerre téves és helyes: más kluboknál mindkettő elfogadható magyarázat lenne, csak közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Manchester Unitedről beszélünk, a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb klubjáról.

Ten Hag hajlamos beleesni abba a csapdába, hogy mindig az adott szituációban neki leginkább kedvező narratívát használja. Ha az alapozószámok alapján a Manchester United a 15. legjobb csapat a Premier League-ben (vagyis az ötödik legrosszabb), és a 90 percre levetített várható gólkülönbsége jócskán negatív, akkor a megnyert trófeák kerülnek előtérbe. Ha pedig épp egy balszerencsés meccs után kell magyarázat, akkor előtérbe kerülnek a várható gólok.

Emlékezetes nyilatkozat volt a Liverpool ellen 3-0-ra elveszített bajnoki, amely kétségtelenül kiegyenlített számokat hozott a helyzetek minőségét tekintve. Az Understat alapján az MU 1.5, a Liverpool 2.1-es xG-vel zárt, vagyis akár 2-2-es döntetlen is lehetett volna a rangadó vége, ha hatékonyabb a kapu előtt Ten Hag csapata. Ez azonban félrevezető: a manchesteri lehetőségek nagy része 3-0-s Liverpool-vezetésnél jött, amikor Arne Slot csapata jelentősen visszavett a tempóból.

Legutóbb pedig a bajnoki bukdácsolást magyarázhat a várható gólszámokkal a holland. „Ha nem alakítottunk volna ki helyzeteket, akkor kételkednem kellene [hogy a játékosok betartják az utasításokat], de sok lehetőséget dolgoztunk ki, azt hiszem, a harmadik legmagasabb várható góllal rendelkezünk a Premier League-ben. Hatékonyabbnak kell lennünk, de ez összefüggésben van azzal, hogy a top gólszerzőnk nem állt a rendelkezésünkre mostanáig.”

Az MU az Opta szerint csak az 5. helyen áll a várható gólok terén, de talán nem is ez a lényeg. Ten Hag arra utalt, hogy a csapata elég helyzetet alakít ki a győzelmekhez, csak épp rosszul teljesítenek a kapu előtt. Ebben van is némi igazság: 10.4-es várható gólra csupán 5 gólt lőtt a United, ami egy durván 5-6 gólos alulteljesítésnek felel meg. Támadásban tehát kétségkívül nagyobb a potenciál a csapatban, mint amit megmutatott magából mostanáig.

Más haladó statisztikák viszont rosszabb színben tüntetik fel Ten Hag csapatát, az engedett helyzetek mennyiségét tekintve például a 16. helyen állnak, csak a Leicester, a Brentford az Ipswich és a Southampton áll rosszabbul. A 10.8-as xG-re ráadásul csak 8 gólt kapott a csapat, vagyis Andre Onana körülbelül 3 találattól mentette meg a csapatát. Az MU 90 perces várható gólkülönbsége – bár javult tavalyhoz képest – hat forduló alapján negatív, és a 10. helyre elég az angol ligában.

„Ne most ítéljetek meg minket, hanem a szezon végén” – kérte a sajtótól Ten Hag a Porto elleni 3-3-as döntetlen után. „Ugyanezt mondtam az előző szezonban: várjunk. Épp egy folyamat zajlik, fejlődni fogunk, és már most van két olyan szezonunk, amelyben döntőkbe jutottunk.”

Ha egy olyan edző beszél így, aki a második hónapját tapossa egy klub élén, akkor teljesen érthető és jogos kérés a türelem, a harmadik év elején azonban már nehezebb megemészteni. A holland ráadásul nem panaszkodhat, hiszen ezen a nyáron is megkapta a támogatást az átigazolási piacról: igazoltak neki két új belső védőt, egy fiatal védekező középpályást és egy rendkívül izgalmas, bár taktikai szempontból dilemmákhoz vezető támadót.

Ezen a nyáron 214 millió eurót fordítottak játékosokra (igaz, 100-at fel is szabadítottak eladásokból), amely kényes helyzetbe hozza a szakmai megváltást ígérő Ineost. Ten Hag nem adta jelét annak, hogy vele indulhat el felfelé a klub, ennek ellenére igyekeztek tovább formálni a keretet az igényeinek és a rendszeréből adódó problémáknak megfelelően. Innen kiszállni pár hónap után – bárhogy is nézzük – hatalmas blama, pedig nagy rá az esély, hogy előbb vagy utóbb szükség lesz rá.

Mert Ten Hag és az MU viszonya nagyjából olyan, mint A vénasszony és a halál című tanmese. Csak itt nem ravaszsággal, hanem üres és beteljesítetlen ígéretekkel igyekeznek elodázni az elkerülhetetlent.