Pochettinót kirúgni nem kell félnetek jó lesz

Ha ez a hír néhány héttel ezelőtt, az Arsenal ellen 5-0-ra elveszített rangadó után érkezik, kevesen lepődtek volna meg. Elvégre a csapat nem csak megalázó vereséget szenvedett egy riválistól, hanem napokkal korábban kiesett az FA-kupából is, a bajnokságban pedig képtelen volt megverni a liga két utolsó helyén álló csapatát, és a felsőházba is éppen csak befért. A tulajdonosok viszont úgy tűnt, ezúttal türelmesek.

A türelem pedig a következő hetekben eredményre vezetett. Az Aston Villa ellen ugyan még csak egy 2-0-s hátrányból összehozott döntetlen jött össze, az idény utolsó öt meccsét viszont egyaránt megnyerte a Chelsea.

Köszönhetően a klubnál közel két éve nem látott hosszúságú győzelmi szériának, a csapat a bajnokság hatodik helyére is fellépett, ami a papírforma szerint Európa-liga-indulást ér majd. Két nappal később mégis jött a hír, hogy Pochettino szerződését közös megegyezéssel felbontott a klub.

Mióta a Todd Boehly fémjelezte üzleti csoport két évvel ezelőtt megvette a Chelsea-t, az új vezetőség megannyi szokatlan döntést hozott, de egyvalami biztosnak tűnt: hosszú távra terveznek. Az erősítésekre elköltött bő egymilliárd font java részét fiatal, potenciális szupersztárokra költötték, ezeket a játékosokat pedig a fociban teljesen egyedi, 8-10 éves szerződésekkel a klubhoz is kötötték.

Ehhez a koncepcióhoz pedig – miután besültek Graham Poterrel - kineveztek egy edzőt, aki egy olyan sztárokkal telerakott csapatot, mint a PSG nem tudott kezelni, ellenben korábban a jórészt hasonló fiatalokból álló Tottenham Hotspurt néhány év alatt egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig vezette.

Pochettino első idénye aztán felemást eredményt hozott. A csapat egy remek előszezon után gyengén kezdte a bajnokságot, konstans jó eredményeket pedig később is ritkán hozott az idényben. A hazai kupák közül ugyan a Ligakupában döntőig menetelt, azt viszont elvesztette a sok sérülés miatt szinte az ifi csapatával felálló Liverpool ellen. A szezon végére ellenben az említett záró sorozattal kiharcolta a nemzetközi kupaszereplést, amit a vezetőség előzetesen célként megfogalmazott.

Persze ezek a csak az eredmények, napjaink focija pedig már túllépett azon, hogy pusztán ezek alapján értékeljék egy edző munkáját. Viszont ha a számok felé fordulunk, nagyvonalakban azok sem mutatnak más, rosszabb képet.

A Chelsea az egész szezonra nézve a negyedik helyen végzett a várható gólkülönbség tekintetében, ami általában egy jó mutatója egy csapat valós teljesítményének. Az, hogy a tabellán elfoglalt pozíció ennél rosszabb lett, jórészt az elképesztően pazarló helyzetkihasználásnak volt köszönhető. Ami persze aggasztó, de olyasmi, ami egy fiatal, tapasztalatlan csapattól nem teljesen meglepő.

Logikus indok lenne Pochettino menesztésére, ha ez a fiatal csapat nem ápolt volna jó kapcsolatot az edzőjével. A Chelsea-nél van hagyománya annak, hogy a keret megbuktatja a menedzsert, ha pedig a hosszú távú szerződéssel rendelkező játékosok nagy része fellázadt az edző ellen, a klubvezetés szorult helyzetbe került.

A jelek szerint azonban egyáltalán nem ez történt, a keddi döntés után a játékosok közül például Cole Palmer, Malo Gusto vagy Nicholas Jackson is a közösségi médiában köszönte meg az argentin munkáját.

Vagyis más okokat kell keresni. Az egyik ilyen az lehet, amit sokan épp Pochettino mentségére hoztak fel az idény közben. A Chelsea-t egész szezonban látványosan sújtották a sérülések: a kulcsemberek közül alig volt pár, aki ne hagyott volna ki hosszabb időszakot, többen (Romeo Lavia, Reece James, Ben Chilwell, Chritopher Nkunku) pedig szinte végig az idény során nem voltak bevethetők.

Ugyan az említett játékosok többsége vagy eleve sérülten érkezett a csapathoz, vagy már a korábbi idényekben sem volt mindig egészséges, többszöri visszaesésük, illetve korábban teljesen sérülésmentes játékosok problémái felvetik az edzői stáb felelősségét is. Pochettino edzésmódszereit már korábbi csapatainál is kritizálták, ez pedig befolyásolhatta a megítélését Londonban is.

Egy másik látványos probléma a csapat fegyelmezetlensége volt. A Chelsea a legtöbb lapot gyűjtötte az egész Premier League-ben az idény során, ami csak részben magyarázható a játékosok egyéni felelőtlenségével.

Pochettino magas letámadásra és nagy intenzitásra építő játéka elvben passzolt a fiatal kerethez, megfelelő rutin hiányában azonban óriási lyukakhoz vezetett a pályán, a magára hagyott játékosok pedig sokszor szabálytalankodtak vagy szimplán látványosat hibáztak ilyen helyzetben.

Ami pedig az idény végi nagy menetelést illeti, sokan itt sem adják meg feltétlenül a kreditet az edzőnek. A Chelsea jó eredményei ugyanis a középpályára százmillióért igazolt argentin sztár, Enzo Fernandez sérülése után jöttek, amikor Pochettino kényszerből teljesen átszervezte a csapatát. A váltás bejött, de mi lett volna a helyzet, ha a csapatból kihagyhatatlan Fernandez a következő idényben visszatér? Ezt persze már nem tudjuk meg.

Felmerült az is, hogy épp az átigazolási politika miatt került sok a váltásra. A Chelsea az elmúlt évek pénzszórása után nehéz anyagi helyzetben van, a klub pedig az azonnali bevételszerzés érdekében kénytelen lehet olyan hazai nevelésű játékosoktól megválni, mint Connor Gallagher, aki végig alapembernek számított Pochettinónál és az argentin rendre nyilvánosan is kiállt a megtartása mellett.

Az edző nemrég arról is sejtelmesen nyilatkozott a sajtóban, hogy nem csak a klub, hanem ő is lehet elégedetlen, a közös megegyezéssel történő szerződésbontás pedig felveti annak lehetőségét is, hogy ez állhat a háttérben.

Az, hogy kit nevez ki a klub új vezetőedzőnek, sokat elárul majd arról, milyen irányba akarnak tovább indulni. A hírek arról szólnak, hogy a döntés néhány napon belül megszülethet, a bedobott nevek között pedig olyan neveket találni, mint Kieran McKenna (Ipswich), Enzo Maresca (Leicester City) Míchel (Girona), de nem zárható ki a Brightontól távozó Roberto de Zerbi érkezése sem.

Ebből két dolog látszik. Egyrészt a klubvezetés most épp támadó stílusú, labdabirtoklásra építő szakembert szeretne, a felsorolt nevek mindegyik ugyanis a maga szintjén domináns játékot tudott kialakítani a csapatával.

Másrészt viszont az is nyilvánvaló, hogy nincs könnyű helyzetben a csapat a keresésénél. Jelenleg Európa számos topklubja küzd hasonló problémával, az aránylag szűk, már bizonyított szakemberért pedig sokan versengenek. Vagyis ha a Chelsea gyorsan és biztosra akar menni, egy (két) polccal lejjebb kell nyúlnia.

Ennek fényében még nagyobb szerencsejátéknak tűnik jelenleg Pochettino menesztése. Nem arról van szó, hogy a döntés indokolhatatlan lenne, a hosszú távú építkezést ellenben biztosan megakasztja, miközben nem kínál egyértelmű előrelépést.

Elképzelhető, egy év múlva visszatekintve az argentin edző kirúgása nyilvánvalóan jó lépésnek tűnik majd. A Chelsea szurkolói viszont felkészülhetnek, hogy ebben a következő egy évben a csapatuk megint felülteti őket egy hullámvasútra.