Ten Hag pokoli munka előtt: úgy tűnik, az MU nem tanult a múlt hibáiból

„Pokoli nehéz munka áll előttünk – igazán keményen kell dolgoznunk, és az elemzések után előbbre lépni” – foglalta össze egy mondatban Erik ten Hag az első manchesteri tétmérkőzés tanulságait. A kezdés nem indult jól, az MU hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedett a Brightontól. Attól a Brightontól, amely évek óta tudatosan építkezik, és Graham Potter személyében az egyik legjobb angol edzőt alkalmazza, viszont a nyáron két kulcsjátékosát is elveszítette.

Nem kellett hozzá sok, elég volt egy félidő (vagy inkább 20-30 perc), hogy a reményteli hangulat tovatűnjön az Old Traffordon, a szünetben már füttyszót is lehetett hallani a lelátóról. Mindez talán nem is a 2-0-s eredménynek szólt elsősorban, hanem a mérkőzés képének: néhány ígéretes kombinációt leszámítva a Brighton akarata érvényesült a pályán. Ten Hag alatt szemmel láthatóan másképp játszik az MU; másképp, de egyelőre ugyanolyan rosszul.

A holland egy érdekes kezdőt küldött pályára, amelyben Christian Eriksen hamis kilencesként kapott lehetőséget, mellette Marcus Rashford és Jadon Sancho kezdett, míg Bruno Fernandes a McTominay-Fred duó előtt játszott. Cristiano Ronaldo a kispadról nézte végig, amint az MU kétgólos hátrányba kerül, a második félidőben viszont hamar pályára küldte Ten Hag az elvágyódó csatárt, amely önmagában bizonyíték arra, hogy nem sok működött az elképzelésekből.

„A tavaly augusztusi szerződtetése számos meglévő problémát felerősített, de amikor épp minden más hiányzik, változatlanul ő a legvalószínűbb forrása a góloknak. Ami természetesen a probléma részét képezi. Becserélése felért egy vallomással Ten Hag részéről, hogy minden más kudarcot vallott. Ha nem jött be az A-terv, akkor dobjuk be a csapatba nem igazán illő gólszerzőt, és bízzunk a legjobbakban” – írta a Guardian riportjában Jonathan Wilson.

„Könnyű megoldás nem létezik” – zárta gondolatait a szakíró, aki a klub legfőbb gyengeségeit nem a keretben és az őket felkészítő szakemberekben látja. „Ez nem a ketchupról vagy a sült krumpliról, a letámadásról vagy az alapozásról, nem az edzőről vagy a kapitányról, a támadásról vagy a védekezésről szól. Hanem egy olyan klubról, amely teljesen elveszett, a vezetősége totális pánikban üzemel, és olyan megoldásokhoz nyúl, amelyekről azt sem tudja, hogyan használhatná azt. ”

Wilson pár nappal ezelőtt Cristiano Ronaldo leigazolásával szemléltette az MU-nál tapasztalható fejetlenséget, ezzel a lépéssel ugyanis az egyébként is gyenge lábakon álló Solskjær-projekt alól kisöpörték a szőnyeget. Ole Gunnar Solskjær november végére megbukott, majd a helyére kinevezett Ralf Rangnick sem tudott csodát tenni; CR ugyan 18 góllal zárta az idényt, a csapat viszont 16-tal szerzett kevesebbet, mint egy szezonnal korábban.

CR leigazolásának következményeivel most épp Ten Hagnak kell megbirkóznia, ugyanis a topklubok szintjéről (még) nem mutatkozott érdeklődés a 37 éves támadó iránt. Közben viszont az is beszédes, hogy a rendszerbe egyáltalán nem passzoló ötszörös aranylabdáson kívül két lehetősége maradt az edzőnek a középcsatár poszton: a krónikus önbizalomhiánnyal küzdő Rashford, illetve az előző szezon felét kölcsönben töltő Anthony Martial.

A klubnak egy egész nyár állt a rendelkezésére, hogy legalább részben orvosolni tudja a problémákat, és Ten Hag elképzeléseihez igazítsa a keretet. Ehhez képest csak részsikereket értek el, ráadásul az igazolások gyanúsan Hollandia irányába mutatnak, mintha az lenne a szempont, hogy a Ten Hag által jól ismert játékosokkal töltsék fel a keretet. Ez nem épp arra utal, hogy a vezetőség tisztában van azzal, milyen karakterű futballistákra van szüksége az edzőnek, hol vannak hiányosságaik.

Lisandro Martínez mellett Frenkie de Jong volt a fő célpontja a klubnak, aki kétségtelenül értékes adalék lenne a középpályára, a tárgyalások azonban – Ten Hag személye ellenére – nem alakultak jól. Más, hasonló profillal rendelkező, az edző focijához tökéletesen illeszthető játékosok nem merültek fel komolyabban, pedig a napolis Fabián Ruiz minden szempontból hibátlan választás lett volna, ráadásul még az anyagiakban is kedvezőbb. Őt a jelek szerint a Paris Saint-Germain viszi el Olaszországból.

Újabban azzal az Adrien Rabiot-val hozták szóba a klubot, akit nem feltétlenül marasztalnának Torinóban az előző három szezon felemás teljesítményét követően. A támadósor megerősítésére pedig egy még inkább meglepő név merült fel Marko Arnautović személyében, akinek kiváló szezonja volt Bolognában, viszont 33 évesen (meg úgy általában) nem feltétlenül az a játékos, akire egy újjáépülő projektnek szüksége van.

A Red Bull Salzburg fiatal támadója, Benjamin Šeško ígéretesebb iránynak tűnik, vele azonban két nagy probléma is akad: még az osztrák Bundesliga szintjén is rutintalannak számít, a klubja pedig 50 millió fontban határozta meg a vételárát. Ennyi pénzért, egy olyan nyár után, amely során az ígéretesebb célpontokról lemaradt a klub, ez is a szokásos pánikszagú igazolás lenne, és az sem biztos, hogy a 19 éves szlovén azonnali megoldást jelent a csatárgondokra.

A feladat tehát – ahogyan azt Ten Hag találóan megfogalmazta – pokoli nehéz lesz, és ez nem csak rá, valamint a játékosokra igaz. Teljes szervezeti megújulás nélkül a jövőben sem lesz sikeresebb az MU, holott a klub gazdasági erejéből kifolyólag az európai futball tetején kellene lennie. Megnyugtató válaszokat a nyár eddig eltelt része sem hozott; ami azt illeti, épp az ellenkezője történt, egyre több a kérdőjel a klub jövőjével kapcsolatban.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.