Az Arsenal bejelentkezett a bajnoki címre, a Liverpoolnak viszont a kármentés a fő feladata

Ha valaki azt mondja az új szezon előtt Pep Guardiolának, hogy a Chelsea-vel szemben hét, a Liverpoollal szemben 13 pont előnye lesz október első hetére, alighanem előre aláírta volna. Arra viszont talán ő sem számított, hogy Mikel Arteta – részben egykori citysekkel megerősített – csapata már ebben az idényben versenyképes lehet.

Pedig 9 fordulót követően az Ágyúsok állnak a tabella élén, 8 győzelemmel és egyetlen vereséggel.

Hétvégén az Arsenal hazai pályán 3-2-re nyert a Liverpool ellen Bukayo Saka duplájának és Gabriel Martinelli találatának köszönhetően. Jürgen Klopp hetek óta mantrázza, hogy a rossz kezdés rendre megpecsételi a Liverpool sorsát, ehhez képest az Arsenal ellen már az 1. percben betalált Alisson kapujába. Darwin Núñez és a Pool-támadók közül egyedüliként jó formát mutató Roberto Firmino találataival kétszer is sikerült egyenlíteni, a harmadik gólra viszont már nem volt válasza a tavalyi ezüstérmesnek.

Klopp csapata ezzel a második vereségét szenvedte el a bajnokságban, ami önmagában még nem lenne tragédia, viszont győzelemből is csak kettőt sikerült összekaparni. Bár a Liverpool egy mérkőzéssel kevesebbet játszott az éllovas Arsenalnál, a 14 pontos hátrány tekintélyesnek mondható, és az is árulkodó, hogy a Liverpool most kezdte leggyengébben a bajnokságot, amióta Klopp átvette a csapat irányítását.

Ez nem jelenti azt, hogy Klopp állása veszélyben forogna, mindenesetre a válság mértéke szempontjából mindenképpen jó váltószám. A Liverpool visszaesése némileg váratlan azok után, hogy tavaly valamennyi sorozatban harcban volt a győzelemért az utolsó mérkőzésig, vagyis a lehetséges 63-ból mind a 63 mérkőzést lejátszotta. Dacára annak, hogy a két legértékesebb trófeáról (BL és Premier League) lemaradt a csapat, minden idők egyik legnagyobb szezonját sikerült összerakni.

Elképzelhető, hogy az előző idény sorozatterhelése a probléma részét képezi. A Liverpool keretében hat olyan játékos van, aki több mint 50 meccsen pályára lépett az előző idényben, további három pedig 45 fölé jutott. Közülük sokan már az azt megelőző szezonok során is jelentős terhelést kaptak: Mohamed Salah, Alisson, Andy Robertson és Trent Alexander-Arnold egyaránt ott vannak a Premier League hét legfoglalkoztatottabb játékosa között az előző öt év alapján.

Ez a meccsterhelés előbb-utóbb mindenkin nyomot hagyna, kiváltképp a Liverpool intenzív játékával társítva, amely a kockázatvállalás mértéke miatt fejben is megterhelő a játékosoknak. Közben a korfa is egyre rosszabbul fest: a 2017/18-as szezon során a Liverpool kezdőcsapatának volt a legalacsonyabb az átlagéletkora a Premier League-ben, a bajnoki címmel végződő 2019/20-as idényben már a 12. helyen szerepeltek ebben a mutatóban, mostanra pedig a 18. helyre csúsztak vissza.

A nyers adatok nem feltétlenül támasztják alá a Liverpool erőnléti problémáit: átlagban valamennyivel többet futnak, mint az előző idényben, az intenzív sprintek és a nyomásgyakorlás terén minimális a visszaesés, és még mindig sok labdát szereznek az ellenfél térfelén. Vagyis lehetséges, hogy a probléma inkább a mentális fáradtságban keresendő: a Liverpool többet hibázik, ami a játékstílusukból fakadóan nagyobb helyzeteket eredményez.

A Liverpool támadójátékára idén sem lehet panasz (a helyzetek befejezésén lehetne azért javítani), hátul viszont látványos a visszaesés mértéke: a kapott gólok száma megduplázódott, az ellenfeleik gyakrabban jutnak el lövésig, és nagyobb helyzetekből próbálkozhatnak. Beszédes adat, hogy az előző szezonban az ellenfeleik másodpercenként 1,38 méterrel kerültek közelebb a Liverpool kapujához, mostanra ez a szám 1,77-re emelkedett, ami a második legrosszabb mutató a ligában.

Ha nem lenne önmagában elegendő, hogy a Liverpool játéka sebezhetőbb lett, még a sérülések is elkezdték tizedelni a csapatot. Év elején a védelemnek voltak fontos hiányzói, aztán egy időre elveszítették a labdajáratásban kulcsfontosságú Thiagót, a hétvégén pedig Luis Díaz és Alexander-Arnold is hosszabb időre kidőlt. Tény: utóbbi sok kritikát kapott a védekezésbeli hiányosságai miatt, támadójátékban viszont nélkülözhetetlen a játéka.

Mivel láttunk már nagy hajrát Klopp csapataitól, önmagában a mostani ponthátrány ledolgozható lenne, a Liverpool problémái azonban túlmutatnak azon, hogy ilyesmi egyáltalán csak szóba jöhessen. Innentől reálisan egyetlen célja lehet a Premier League-ben a csapatnak: megcélozni a top 4-et, hogy legalább a jövő évi BL-indulás meglegyen. És még ez sem ígérkezik könnyű feladatnak, látva a riválisok játékát.

Már a szezon előtt mindenki tudta, hogy pokoli nehéz lesz megcsípni a top 4-et ebben az idényben: a City behúzta Haalandot, a Chelsea sokat igazolt (bár azt még nehéz megállapítani, jól-e), a Tottenhamet nagyon összekapta Antonio Conte, és az Arsenal is sokat lépett előre. Utóbbi azonban még felül is múlta a várakozásokat, és szép lassan nem csak egy sima top 4-re esélyes csapatként kell rájuk tekinteni, de akár a bajnoki cím is szóba jöhet.

„Meg kell mutatnunk, hogy szintet léptünk, és készen állunk felvenni velük a versenyt. Amikor lendületben vagy, és megvan az esélyed arra, hogy leszakítsd az ellenfeleidet, az nagyon fontos lélektanilag. Ahhoz, hogy megnyerj egy ilyen meccset, hinned kell abban, hogy fel tudod venni a versenyt ezekkel a csapatokkal. Amennyiben ez hiányzik, akkor félsz, a félelem pedig a legrosszabb ellenség, kiváltképp a topcsapatokkal szemben” – jelentette ki Arteta a meccs előtt.

Kétségtelen: ez a Liverpool rengeteget veszített az előző szezonok során tapasztalt aurájából, és egyre többször lépnek úgy pályára az ellenfeleik, hogy legalább a pontszerzésben bíznak. Egy rangadó lélektana - pláne, ha egyoldalú a közelmúlt - azonban mindig más, nehezebb kivinni a pályára azt az önbizalmat, amit Arteta emlegetett. Pontosan ezért nem szabad lebecsülni annak a jelentőségét, amit a hétvégén az Arsenal végrehajtott; ezzel a mérkőzéssel megerősítették, hogy komolyan kell venni őket.

Még a Manchester Citynek is, amire néhány nappal ezelőtt épp Pep Guardiola világított rá. „Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, hölgyeim és uraim. Van egy csapat, amelyik jobb volt nálunk, ez most a realitás. Az a realitás, hogy az Arsenal jobban teljesített nálunk. Nem mi vezetjük a bajnokságot. Tovább kell küzdenünk azért, hogy megérkezzünk oda” – magyarázta a City vezetőedzője.

Az már az All or Nothing című dokumentumfilmből is kiderült, hogy Guardiola előszeretettel nagyítja fel egyes mérkőzések jelentőségét, ezzel tűzben tartva a játékosait. Azok után, hogy öt szezon alatt négy Premier League-címet szerzett a csapatával, valamivel nagyobb szükség lehet az extra motivációra, de ez a kijelentés nem csak ennek szólt: az Arsenalnak jelenleg az önbizalma és a lendülete is adott, hogy hosszabb távon is kihívója lehessen a Citynek.

Ma már csak távoli emléknek tűnik, hogy az előző szezont három vereséggel indította az Arsenal, 1954 óta a legrosszabb kezdését produkálva ezzel az angol bajnokságban. Bár a pocsék szériában szerepet játszott, hogy az Arsenalnak a BL és a Premier League címvédőjével is játszania kellett, ráadásul kulcsjátékosok hiányoztak Arteta csapatából, a mutatott játék kevés jót ígért. Ehhez képest nagyon picin – elsősorban a cseréken – múlott, hogy az Arsenal lemaradt BL-t érő negyedik helyről.

Az építkezés már tavaly nyáron elkezdődött Ben White, Aaron Ramsdale és Tomiyasu Takehiro leigazolásával, valamint Martin Ødegaard véglegesítésével. Egytől egyig fiatal, komoly fejlődési potenciállal rendelkező játékosok, akik tökéletesen illenek Arteta játékrendszeréhez. Ehhez az ígéretes maghoz sikerült hozzárendelni Gabriel Jesust, Olaksandr Zinchenkót, valamint a Bernardo Silvához hasonlított Fábio Vieirát, ami további fegyvereket adott az edző kezébe.

Ennek az a legfontosabb következménye, hogy az Arsenalnak egyre ritkábban kell feladnia a saját stílusát az eredményesség érdekében. Arteta kezdetben sokszor kényszerült arra, hogy mélyen meghúzott védelmi vonallal, elsősorban a kontrákra építve küldje pályára a csapatát, ma már azonban a nagyobb mérkőzéseken is képes kontrollálni a meccseket. Az új igazolásoknak köszönhetően pedig nem csak a labdatartás megy a csapatnak, de a támadóharmadban is hatékonyan játszik.

Hogy lehet-e hosszabb távon is valódi kihívója a Manchester Citynek az Arsenal, az nagyban múlhat a kispad minőségén is. Vannak olyan posztok, ahol nagyjából megvannak az emberek, a védelem például egészen jól mutat, Vieira pedig a támadójátékot színezheti tovább. Artetának azonban pótolhatatlan emberei is vannak, emiatt már egy vagy két sérülés is visszavetheti annyira az Arsenalt, hogy lemaradjon a bajnoki címért folytatott versenyben.

Thomas Partey egyértelműen ilyen: a ghánai válogatott középpályás a nyomástűrésével, a cseleivel, valamint a labda felcipelésével megkerülhetetlen láncszeme a gépezetnek, ráadásul a mostani szerepkörének köszönhetően Granit Xhaka közelebb játszhat a kapuhoz. Eddie Nketiah pedig hiába bizonyította, hogy helye van a keretben, Jesus labda nélküli mozgását és mezőnymunkáját aligha tudná hosszabb távon pótolni. Mint ahogyan Martinellinek és Sakának sincs valódi alternatívája.

A sérülések egy ennyire hosszú és tömött szezonban természetesen mindegyik csapatnál meghatározóak lesznek, és idén a Manchester City játéka is sokkal inkább múlik egyetlen személyen, mint az előző években bármikor. Erling Haaland kiválása például tagadhatatlanul okozna néhány álmatlan éjszakát Guardiolának, lévén, sokan távoztak azok közül, akik az előző néhány szezonban meghatározóak voltak a City Haaland-mentes taktikájában.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.