A téli világbajnokságon (is) számon kérhetik az elmaradt bajnoki címet az Arsenal hívei

Május 28-án zárult az angol Premier League 2022/2023-as idénye, amelyet ötpontos előnnyel ezúttal is a címét megvédő Manchester City tudott megnyerni. A dobogó második fokára a tabellát sokáig vezető Arsenal ért oda, míg a bronzérmet a Manchester United szerezte meg.

A Bajnokok Ligája-szereplést érő top 4 utolsó helyére, abszolút meglepetésként a Newcastle United ért oda, megfosztva ezzel a Liverpoolt a legerősebb európai sorozatban való újabb szerepléstől.

A liga végeredményét elnézve általánosságban megállapítható, hogy merőben sok, a korábbi évek erőviszonyaitól eltérő eredmény született. A Newcastle teljesítményén túlmenően ebben a viszonylatban az élre kívánkozik a Brighton csodálatos hatodik helye, valamint az Aston Villa európai kupaszereplést érő hetedik pozíciója, és nem szoktunk hozzá, hogy a Chelsea-t és az Evertont a tabella második felében keressük, mint ahogyan az is döbbenetet váltott ki, hogy a 2016-ban csodaszámba menő bajnoki címet szerző Leicester City elbúcsúzott az élvonaltól.

A bajnokság lezárultával ilyenkor a siker vagy a kudarc okait kutató időszak köszönt ránk, a BBC vonatkozó összegzése szerint pedig mindkét irányra hatást gyakorolt az évközben, Katarban megrendezett világbajnokság. Nézzük, miről is van konkrétan szó.

A 2022-es labdarúgó világbajnokságot, a térségben nyáron uralkodó elviselhetetlen meleg miatt, november 20. és december 18. között rendezték Katarban. A Premier League-ben, ahol korábban egyáltalán nem iktattak be téli szezont a naptárba, néhány éve pedig egy amolyan váltós rendszerrel kapnak a csapatok január elején egy-egy hetet, mindez példátlan jelenséget váltott ki. November 13. és december 26. között ugyanis nem tudtak így bajnoki fordulót rendezni, ez a jelenség pedig kis túlzással feje tetejére állította az addig kialakult erőviszonyokat.

Az Arsenal hívei 2004 óta várnak arra, hogy a csapat ismét megnyerje a ligát. A Mikel Arteta kezei alatt szépen összeálló keret a 2022/2023-as szezonban meggyőző játékkal sokáig vezette is a bajnokságot, a világbajnoki szünet azonban, utólag megállapíthatóan, visszavetette a társaságot.

Katar előtt az Arsenal ötpontos előnnyel vezetett a City előtt, a május 28-i bajnoki záráson pedig ugyanennyivel lemaradva a bajnoktól végzett a második helyen. A megszerzett pontok tekintetében jelentős a különbség, a szünet előtti periódus átlag 2.64 pontjával szemben ugyanis az újraindulást követően már csak 1.94 pontot termelt a csapat fordulónként. Ennél nagyobb teljesítménybeli visszaesést a liga további 19 csapata közül egyik sem produkált.

A visszaesés közel sem volt kódolva, hiszen a keret tagjai közül, némileg meglepő módon, csupán nyolcan voltak érdekeltek Katarban, miközben a City jóformán a teljes keretét szélnek eresztette, hiszen 16-an csatlakoztak válogatottjukhoz. Mindemellett az is megjegyzendő, hogy az Arsenal sem azonnal omlott össze, hiszen a folytatás első öt bajnokijából négyszer is nyerni tudott, egyszer pedig döntetlent játszott, a drasztikus visszaesés csak ezt követően állt be, a következő öt mérkőzésen ugyanis mindössze egy pontot sikerült összeszedni.

Az Ágyúsoknál is nagyobbat koppant a bajnokság végén a Leicester City, a 2016-ban bajnoki címet ünneplő csapat ugyanis kiesett a Premier League-ből. Az akkor még Brendan Rodgers vezette csapatnak nem is jöhetett volna rosszabb pillanatban a kényszerszünet, utolsó öt mérkőzéséből ugyanis négyet is megnyert a csapat, és így a 12. helyről várhatta a december végén esedékes folytatást.

Még a szünet előtt azonban megsérült a csapat karmesterének számító James Maddison térde, a játékos visszatéréséig pedig a klubnak is várnia kellett az újabb győzelemre. Pech, hogy erre február 4-ig kellett várni, az újraindulás első négy mérkőzését kivétel nélkül elveszítették a Rókák. A rossz sorozat innentől kezdve már megállíthatatlan volt, ezen pedig az edzőváltás sem segített, a csapat a szezon végén kiesett.

Hogy az időzítés mennyire fontos, arról a ligától egyaránt búcsúzó Leicester és a Leeds United hívei mesélhetnek, mindkét helyen ugyanis későn lépték meg az edzőváltást. Nem úgy mint a Crystal Palace-nál, ahol a jó vb előtti sorozatot (hét fordulóból négy győzelem) egy komoly nyeretlenségi széria követte az újraindulást követően, ami Patrick Vieira állásába került. A március 21-én hivatalba lépett Roy Hodgson képes volt arra, hogy megfogja a csapatot, amely vezetésével ki is harcolta a bennmaradást.

A tökéletes időzítést azonban a Wolverhampton vezetősége találta meg az edzőváltásra, a csapat ugyanis tizenegy vereség mellett mindössze két győzelemmel, a tabella utolsó helyéről várhatta a világbajnoki szünetet. Az ekkor értelemszerűen menesztett Bruno Lage helyére azonnal szerződtették a Sevillától távozó Julen Lopeteguit, akinek így lehetősége nyílt rá, hogy szezon közben végezzen el egy alapozást a teljes kerettel.

A fejlődés szemmel alig követhető mértéket öltött, a csapat ugyanis kapott gól nélkül, győzelemmel hozta le az újraindulást követő első hét hazai bajnokiját, a világbajnokságot megelőző 0.67-es fordulónkénti pontátlagát pedig egy meggyőző 1.34-re cserélte a folytatásra. A csapat a szezont végül a kényelmes tizenharmadik helyen fejezte be, hétpontnyi távolságra a kieső Leicester Citytől, valamint tizenhat pontnyira a sereghajtó Southampton csapatától.

Forrás: BBC