Lukaku visszatérése új lendületet adhat a Chelsea bajnoki reményeinek

Voltak, akik furcsán néztek Antonio Contéra, amikor az Internél az első döntéseinek egyikeként kirakta a csapatból azt a Mauro Icardit, aki 219 mérkőzésen 124 gólt szerzett a klub színeiben. Bár az argentin támadó problémás személyiség hírében állt – Luciano Spallettivel is volt komolyabb konfliktusa – a kapu előtti hatékonysága világszinten is az elitbe emelte őt, 2018-ban például 29 bajnoki góllal zárta az idényt, és a gólkirályi címet is megszerezte.

Van azonban oka annak, hogy Conténak esze ágában sem volt bajlódnia a támadóval, és ez még csak nem is a pályán kívüli problémákra vezethető vissza. Icardi egészen egyszerűen egy másik kor futballistája, amikor még önmagában egy kiemelkedő képesség elegendő volt ahhoz, hogy valakit világklasszisként vegyenek számításba. Az argentin egészen elképesztő érzékkel mozog a tizenhatoson belül, viszont a gólokon kívül jóformán semmit sem tud a csapat játékához adni.

Topszinten ez ma már egyik edzőnek sem elegendő, nem véletlen, hogy Icardi éveken keresztül az akkor még többnyire középszerű Interben futballozott, és legfeljebb csak pletykák szintjén merült fel az előbbre lépés lehetősége. Abban a pillanatban pedig, hogy a topedző színre lépett, a kék-feketéknél is megpecsételődött a sorsa, és egy olyan csatár érkezett a helyére, aki sokkal jobban illett Conte elképzeléseihez.

"Ő egy nagyon különleges csatár. Veszélyes, ha a tizenhatoson belülre kerül. Viszont ha a középpályáról indul, hihetetlenül gyors tud lenni. Nehéz olyan játékost találni, aki képes célemberként funkcionálni, egyúttal a középpályáról megindulni. Romeluban az a jó, hogy bárhol képes ártani az ellenfélnek. Amikor messze van a kaputól, a sebességével gyilkol, a tizenhatoson belül pedig megvan a fizikuma, hogy célember legyen" – mondta róla az olasz Sky adásában Conte.

Nem árt megjegyezni, hogy 2019-ben még egészen más volt Lukaku megítélése, a csalódást keltő manchesteri éveket követően kifejezetten rossz volt a sajtója. Icardihoz hasonlóan őt is egydimenziós csatárnak tartották, azzal a különbséggel, hogy a belga válogatott klasszist – nyilván a méreteiből kifolyólag – klasszikus célemberként írták le, akire fel lehet ívelni a labdákat, és a beadásoknál is célpontként funkcionálhat.

Conte természetesen a kezdetektől fogva jóval többet látott benne, nem véletlenül győzködte a Juventus és a Chelsea vezetőségét arról, hogy érdemes lenne leigazolni Lukakut. Amint azt ő is kiemelte, a belga kiválóan használható a klasszikus célember szerepkörében, viszont akkor tud igazán hatékony lenni, ha a többi erényét is kihasználják: a sebességét, a cselezőkészségét és a méltatlanul alulértékelt játékintelligenciáját.

Az Internél ezek egyvelegére építették a támadójátékot. Lukaku fizikuma elképesztő fegyvernek bizonyult a tizenhatoson belül, ha egy az egy elleni helyzetbe került egy védővel, az minimum a gólhelyzetre garancia volt, a góljai többségét is hasonló szituációból szerezte. Sokszor viszont egészen mélyen visszalépett a labdákért, területet nyitva a társak – elsősorban Lautaro Martínez, Achraf Hakimi és Nicolò Barella előtt – miközben elképesztő sebességgel hozta fel a labdákat.

Nyáron azonban a milánóiak anyagi nehézségei miatt a Chelsea-hez szerződött, az aktuális BL-címvédőhöz, amely tulajdonképpen extra csatárjáték nélkül nyerte meg az első számú európai kupasorozatot. Ettől a klubváltástól sokan azt várták – leginkább persze a Chelsea vezetői –, hogy a londoniak minden sorozatban esélyessé lépnek elő, és az európai kupasikert követően a Premier League trónjára is felülhet Thomas Tuchel csapata.

Ettől a céltól nincs is nagyon messze a Chelsea, ráadásul ebben az idényben egy-egy sérülés, vagy járványhullám hatására pillanatok alatt megváltozhatnak az erőviszonyok. 19 fordulót követően hat pont a londoniak hátránya a címvédő Manchester City mögött, a csapat formája ugyanakkor adhat némi okot aggodalomra, a legutóbbi öt meccséből ugyanis csak kettőt tudott megnyerni a Chelsea, amely leikszelt az Evertonnal és a Wolverhamptonnal is, a West Hamtől pedig 3-2-re kikapott.

A problémák egy része hátul kezdődik, az elit védelem ugyanis elkezdett gólokat kapni. Ezen az öt mérkőzésen hétszer vették be Edouard Mendy kapuját, miközben az azt megelőző 14 forduló során csak hat alkalommal szereztek gólt a Chelsea ellen. Az is beszédes, hogy a londoniak a legutóbbi hét mérkőzésükből csak egyet tudtak kapott gól nélkül lehozni, miközben előtte 12 forduló alatt ezt nyolcszor is megoldották.

Önmagában ez még nem kellene, hogy azonnal pontokban megnyilvánuló problémát jelentsen, ám a Chelsea kapu előtti hatékonysága is romlott a korábbiakhoz képest. Bár a várható gólok nem mutatnak nagy visszaesést, november óta romlott a korábban inkább felülteljesítésbe átnyúló helyzetkihasználás: a lövések minősége alapján a Burnley (1-1), a Manchester United (1-1), az Everton (1-1) és a Wolverhampton (0-0) elleni találkozókon is több gólt lőhetett volna Tuchel csapata.

Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt költöttek a támadósor megerősítésére, egészen figyelemreméltó, mennyire kevés gólt szereztek erről a posztról az idény folyamán. Féltávnál a hétgólos Mason Mount a csapat házi gólkirálya, őt a zömmel büntetőkből eredményes Jorginho követi hattal, míg a leggólerősebb csatár az a Lukaku, aki a szezon jelentős részét kénytelen volt kihagyni bokasérülés, illetve koronavírusos megbetegedés miatt.

Lukaku minden sorozatot figyelembe véve 16 mérkőzésen hat gólt szerzett a Chelsea színeiben ebben az idényben, ami nyilvánvalóan csalódás a több mint 100 millió eurós kivásárlási ár és az előző két szezonban nyújtott teljesítményének a fényében. Ezt a szerény góltermést ráadásul nem lehet csak és kizárólag a sérülésekre visszavezetni, mivel a bokaproblémáit megelőzően egy hónapon át nem talált a kapuba, ami durván hétmeccses gólcsendet jelent.

„Nem hinném, hogy a Chelsea teljesen kitalálta volna, hogyan használja őt” – jegyezte meg az akkor épp tévés szakértőként dolgozó Conte. Lukaku régi-új csapatában valamelyest visszalépett a szerepkör tekintetében, ismét nagyobb hangsúly került a tizenhatoson belüli játékára, ritkábban lép vissza a labdáért, és összességében kevesebbet is találkozik vele. Ráadásul – egyelőre – Tuchel a támadósor ideális összetételét sem találta meg a Lukakuval felálló Chelsea-ben.

Bár egy kétméteres és 100 kilós centerhez képest jól mozog (főleg, ha van területe felgyorsulni), ezáltal Lukaku sem számít statikus játékosnak, a Chelsea támadójátéka hatékonyabban működött akkor, amikor egy mozgékonyabb játékos játszott középen. A belga érkezésével egyelőre az sem valósult meg, amire sokan számítottak: hogy a mostanáig alulteljesítő támadók – elsősorban Havertz és Werner – hasonlóan profitálhatnak a játékából, mint Lautaro az Internél.

Tuchel azonban maga is elismerte, hogy hosszabb távon többet kell kihozni a csatárokból – és elsősorban Lukakuból, aki még nem találta meg a megfelelő ritmust Angliában. "Remélhetőleg az idény végén nem Jorginho lesz a házi gólkirályunk" - mondta októberben. "Nagyon kedvelem, nem akarom megbántani, de azt szeretnénk, ha a fő embereink rendszeresen betalálnának, remélhetőleg képesek leszünk kialakítani nekik az ehhez szükséges helyzeteket."

Akár az egész bajnoki versenyfutást meghatározhatja, megtalálja-e Tuchel Lukaku helyét és szerepkörét a csapatban, mert azt a hétvégi Aston Villa elleni mérkőzésen is megmutatta, képes mérkőzéseket eldönteni. Az első félidőben nem játszott jól a Chelsea, talán még örülhetett is az 1-1-es állásnak, Lukaku beállásával azonban teljesen megváltozott a mérkőzés képe, és végül megnyerte a meccset a BL-címvédő.

Nyáron még az volt a percepció, hogy Lukaku érkezésével Tuchel megkapta az utolsó kirakóst egy ténylegesen domináns csapat felépítéséhez, de mostanra látszik, ez nem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy a belga center az Interben látott világklasszis teljesítményt hozza, a Chelsea-nek is alkalmazkodnia kell hozzá, őt helyezve a támadójáték fókuszába. Azt ugyanis sokszorosan bizonyította, hogy képes betölteni ezt a szerepet, akár úgy is, hogy abból a társak közvetlenül profitáljanak.

Egy dolog biztos: Tuchelnek nincs sok ideje, hogy megtalálja a sikeres receptet, mivel a Manchester Citynek és a Liverpoolnak nincsenek hasonló problémái, az ünnepi hajtás közepette pedig rövid idő alatt nagy hátrányt lehet összeszedni.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.