Ismerős összeomlás az Arsenalnál, de a jövő mégsem néz ki rosszul

Kissé rosszmájúan mondhatnánk, hogy az Arsenal ismét hozta a formáját: egészen sokáig úgy tűnt, hogy meglepően jó helyezést érhetnek el a bajnokságban, de aztán az idény végére - a kulcsjátékosok sérülésének is köszönhetően - összecsuklottak, és végül lecsúsztak a Bajnokok Ligája-indulást érő 4. helyről. Azt nehéz lenne tagadni, hogy van igazság a fenti mondatban, de az Ágyúsok szezonja ennek ellenére tele volt pozitív fejlődéssel is.

Mikel Arteta kinevezése óta hangsúlyozza, hogy mennyire fontos számára a csapaton belül a megfelelő kultúra kialakítása, valamint, hogy a pályán is a saját elképzeléseit lássa a játékon. Az idény tragikusan kezdődött, a három vereség után sokan már a spanyol edző fejét követelték, de aztán elkezdett összeérni a keret. A nyári szerzemények majdnem mind remek igazolásnak bizonyultak, elég, ha csak Martin Ødegaard, Aaron Ramsdale, Ben White vagy Tomiyashu Takehiro nevét említjük. A norvég irányító (Bukayo Saka mellett) a legtöbb helyzetet tudta kialakítani, a kapus és a két védő pedig Gabriellel és Kieran Tierney-vel kiegészülve nagyon stabillá tette az egész csapat védekezését.

Ramsdale szerepe külön kiemelendő, hiszen – ahogy azt már évek óta láthatjuk a Liverpool és a Manchester City esetében – a kapusok a letámadás elleni labdakihozatalban is kulcsszerephez jutnak. Nyáron sokan bolondnak tartották az Arsenal vezetőit, hogy majdnem 30 millió fontot kifizettek a kieső Sheffield kapusáért. Ramsdale végül bizonyított és az angol válogatottban is bemutatkozhatott. Ben White esetében szintén a magas vételár szúrhatott szemet sokaknak, de végül ő is remek évet tudhat maga mögött.

Arteta és a vezetőség – a nemzetközi meccsek hiányának is köszönhetően – nyáron úgy döntött, hogy inkább kevés játékost tartanak a keretben és a fiataloknak sok lehetőséget biztosítanak. Ezzel a helyzettel többen is élni tudtak, Bukayo Saka ismét ott volt a legjobbak között, de Gabriel Martinelli és Emile Smith-Rowe is tudott olyan időszakokat hozni, amikor elképzelhetetlen lett volna, hogy kimaradjanak a kezdőből.

Az viszont egy ilyen fiatal csapat esetében (a Premier League lealacsonyabb átlagéletkorú kerete az Arsenalé) természetes volt, hogy hullámzóan teljesített a csapat. Az idősebb, tapasztaltabb társak viszont nem tudtak felnőni a feladathoz, elég, ha a két sztárcsatár, Alexander Lacazette és Pierre-Emerick Aubameyang gólszegény szezonját nézzük.

A vezetőség a januári átigazolási időszakban 19-re húzott lapott, de végül nem jött össze a kockáztatás. A keretből látványosan hiányzott egy klasszis csatár, de ők inkább úgy döntöttek, hogy eladják Aubameyangot, ezzel tovább faragtak a fizetési keretből. Az talán sosem fog kiderülni, hogy mi volt a gaboni csatár és Arteta elhidegülésének legfőbb oka, mindenesetre Aubameyang Barcelonába igazolt, az Arsenal pedig az évad második felét a Lacazette-Nketiah párossal tudta le. Sajnos végül pont azt hozták a csatárok, amit előre vártak tőlük, vagyis nem túl sok gólt. Lacazette teljesítményéről elég annyit elmondani, hogy a fiatal angol Nketiah végül az idény utolsó 8 meccsén több gólt szerzett, mint a francia egész évben.

Végül tavasszal egyszerre sérült meg a kezdőcsapat két fontos játékosa, Kieran Tierney és Thomas Partey, az ő pótlásuk viszont már túl soknak bizonyult. A kettőjük kiesése óta két hárommeccses vereségsorozat is becsúszott. Ugyan még sokáig úgy tűnt, hogy a Tottenham egy meglepő veresége is elég lehet az Arsenal negyedik helyéhez, de az észak-londoni derbi egyértelműen kirajzolta az erőviszonyokat. A Tottenham januárban kulcsposztokon erősített (Kulusevski és Bentancur), az Arsenal viszont inkább gyengült.

Az idény utolsó hónapja keserű csalódás volt az Ágyúsoknak, hiszen a saját kezükben volt a sorsuk, hogy – a korábban vártnál egy évvel korábban – visszajuthassanak a Bajnokok Ligájába, de végül ez nem jött össze. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az előrelépés egyértelmű volt, a fiatal játékosok remekül megragadták a lehetőségüket, az igazolások többsége pedig bevált. A Wenger- és Emery-éra elfuserált igazolásaitól és szerződéseitől sikerült megszabadulni, így pedig alapvetően remek lehetőségekkel indulhat neki a nyári átigazolási időszaknak az Arsenal. A hiányposztok egyértelműek (csatár, középső középpálya), a nagy kérdés inkább az, hogy a folyamatos sérülésekre hogyan fognak reagálni.

A zuhanyhíradó már beindult, Arteta korábbi manchesteri kapcsolatai miatt elsősorban Gabriel Jesust emlegetik, mint lehetséges érkező, de az biztos, hogy még más neve is elő fog kerülni. A vezetőség szándéka mindenesetre egyértelmű, hiszen Arteta szerződését 3 évvel hosszabbították meg. Most már a közös munkán van a hangsúly, hiszen jövőre már egyértelműen az első négyben kell végezni.