Irány a bajnoki cím? - Rangadón bizonyíthatja a Chelsea, hogy Anglia legjobb csapata lett

Alighogy a májusi BL-döntőben legyőzte a Manchester City csapatát és felült Európa trónjára, a közvélemény máris új célt tűzött ki a Chelsea elé. A sajtó egyből azt találgatta, Thomas Tuchel csapata a következő idényben mire mehet majd a bajnokságban, képes lesz-e felzárkózni a tabellán begyűjtött tetemes, 38 pontos hátrányból és egy egész szezonban felvenni a versenyt az angol foci legjobbjainak számító manchesteriekkel és Liverpoollal.

A német edző hat hónappal a kinevezése után csodát tett a londoni klubbal, mégis sokan kételkedtek, hogy erre képes lehet. Rámutattak, hogy a Chelsea a komoly fejlődés ellenére a játék sok elemében, főleg ami a támadásokat illeti, még jócskán elmarad a riválisoktól.

Az új idényből ugyan csak 5 bajnoki forduló telt el, Tuchel és csapata azonban máris kezd rácáfolni ezekre a hangokra. A Chelsea veretlenül áll a tabella élén, de ennél is fontosabb, hogy látszik, a nyár folyamán rengeteget finomodott a csapat játéka. Most, hogy a hétvégi forduló rangadóján ismét találkoznak a Pep Guardiola vezette Cityvel, érdemes megnézni, hogy miben is rejlik a csapat sikere.

A taktika, amivel a német mester téli kinevezése óta három meccsen háromszor felülmúlta Guardiola csapatát, már rögtön regnálása legelején elkezdett kiépülni. A Chelsea szinte egyből egy nagyon masszív 3-4-2-1-es felállásra váltott, amiben a játékosok nagyon kis helyet hagynak az ellenfélnek a csapatrészek között, miközben magasra tolt védelmi vonallal és jól kidolgozott letámadással akadályozzák az ellenfél támadásépítését vagy kontráit.

A jó védekezés mellé szintén fontos alap a villámgyors támadásépítés. Labdával a Chelsea gyakran keresi első kézből az ellenfél védői vagy középpályásai mögötti területeket, amikor pedig erre nincs lehetősége, és hosszabb, lassabb támadásépítésre rendezkedett be, akkor a pályán keresztbelőtt gyors fordítások kapnak fontos szerepet.

A 3-4-2-1-es felállás egyszerre teremt kellő rugalmasságot a támadóharmadban a csatárhoz közel helyezkedő két támadóközéppályás révén, miközben a szárnyvédők biztosították a játék szélességét és mélységét. Azonban bármilyen jól is működött ez az alapkoncepció, az új idényre több helyen finomításra szorult.

A legjobb példája ennek érdekes módon az egyetlen mérkőzés, amit a Chelsea eddig nem nyert meg az idényben. A Liverpool elleni idegenbeli rangadóról a többségnek ugyan az marad meg, hogy a második félidőben a csapat emberhátrányban is hősiesen tartotta meg a döntetlen, a korábbinál passzívabb taktika azonban nem csak ekkor érvényesült. A Chelsea már a kiállítás előtt is csak 37%-ban birtokolta a labdát.

Tuchel ezzel lényegében a BL végjátékában – még korábban pedig a PSG-nél – használt felfogáshoz nyúlt vissza. A felállás 3-5-2-re módosult, a védelmi vonal pedig jóval mélyebben helyezkedett el, lehetővé téve, hogy a csapat nyomásállóbb legyen, majd a labdát megszerezve villámgyorsan kontrázhasson.

Ez a váltás megmutatta, milyen széles Tuchel és a csapat taktikai repertoárja. A Chelsea az ellenféltől függően több nagyon eltérő stílusban tud pályára lépni. A Liverpoolnak például átlagosan 30 passzt engedtek egy támadásépítés folyamán, ami az egész szezonban kiugróan magas érték. A Crystal Palace ellen ugyanaz a mutató a nyolcat sem érte el…

Ez a visszafogottság azonban csak a nagy ellenfelekkel szemben jellemzi idén a Chelseat, a kiscsapatok ellen pont a támadások felgyorsítása lett Tuchel fő célja. Romelu Lukaku érkezésével drasztikusan megnőtt a csatárra fellőtt/felpasszolt labdák száma, a hatalmas belga támadó meglepő robbanékonyságával pedig folyamatosan terrorban tartja az ellenfelek utolsó védelmi vonalát.

Szintén megnőtt a szárnyvédők szerepe a támadásépítésben. A baloldalon Marcos Alonso, aki mindig is inkább a játék ezen elemében volt igazán hasznos, remekül kezdte az új idényt, de a másik szélen Reece James is volt már meccsdöntő faktor, például az Arsenal ellen a nyitókörben. Az angol védő ekkor rendre a befelé mozgásaival teremtett veszélyt, amiből egy gólt is szerzett, más meccseken ellenben épp a pontos beadásaival tűnt ki.

Látszik tehát, hogy a Chelsea az esetek többségében tökéletesen készül fel az ellenfél gyengeségeinek kihasználásra, Tuchel azonban akkor sincs zavarban, ha valami nem a tervek szerint alakul, és mérkőzés közben kell módosítania. Az idényben ez már több alkalommal megtörtént: a Tottenham ellen a második félidőben állt át a már említett 3-5-2-es rendszerre és nyerte meg ezzel magabiztosan a meccset, míg az Aston Villával szemben Jorginho behozatala a szünetben jelentette a meccsnyerő húzást.

Mindezt figyelembe véve nem nehéz úgy látni, hogy a Chelsea a hétvégi rangadó esélyese. Guardiola csapatai hagyományosan szenvednek kicsit a mélyebben védekező ellenfelekkel szemben, az ilyen meccseken egyaránt gondot okoz számukra a labda támadóharmadba juttatása és a gyors kontrák levédekezése. A Chelsea és Lukaku ez utóbbiban rémálomszerű ellenfél lehet a sérülések által megtizedelt védelmüknek.

Persze a spanyol mestert és a Cityt sosem lehet leírni, de könnyen lehet, hogy mire szombat délután véget ér a mérkőzés, minden kétkedő hang elcsendesedik és a Tuchel vezette Chelseat egységesen a bajnokság esélyesének tartják majd. Látva az elmúlt bő fél év folyamatos taktikai fejlődését, nem érdemtelenül.

Forrás: Goal