Haaland a Cityben: ha van ideális középcsatár Guardiola számára, ő az

Olaszország kapusának lenni: a legkönnyebb meló Európában. Bizonyára sokan találkoztak már ezzel a mémmé nemesült, ’90-es évekbeli plakáttal, amit az egyik nagy sportszergyártó Paolo Maldini arcképével illusztrált. A kétségtelenül szellemes kampánynak volt is némi igazságtartalma (az akkori olasz védelemről sokat elárul, hogy Alessandro Nesta csak a kispadra fért oda), bár az 1996-os Európa-bajnokság keserves csalódást hozott a csoportban elvérző olaszoknak.

Amennyiben manapság hasonló kampányon törné valaki a fejét, több csapat több posztja is szóba jöhetne, köztük a Manchester City az aktuális középcsatárával. Pep Guardiola csapata minden szempontból logikus választás lenne, hiszen támadó felfogásban futballoznak, tele vannak kreatív játékosokkal, emellett a meccsek többségében náluk van a labda. A gyakorlatban azonban többször kiderült már, nincs is annyira egyszerű feladata annak, aki a City rendszerében játszik középcsatárt.

Olyannyira nem, hogy a jelenlegi keretben nincs is olyan játékos, akinek ez lenne az alapértelmezett pozíciója. Gabriel Jesusban sokan látták látták Sergio Agüero utódját, de a brazil támadó inkább a széleken érzi otthonosan magát. Jack Grealish a támadósor közepén hozta le a legrosszabb citys meccseit. Phil Fodennek és Raheem Sterlingnek már jobban áll ez a szerepkör, de mindketten jobban szeretnek szélen játszani. Guardiola kipróbálta Bernardo Silvát is, noha tudta: nem ez az ő terepe.

– magyarázta az edző.

A Manchester City rendszerében gyakori, hogy a területet nem középen találják meg a játékosok, hanem egy kicsivel mélyebben, a félterületekben, amit João Cancelo és Kevin De Bruyne előszeretettel használ ki. Sterling a megnyíló folyosókat szereti, Gündogan pedig a késleltetett, tizenhatoson belüli befutásokat. Guardiolánál a középcsatár gyakran csaliként szolgál, ahol a türelem és a koncentráció elengedhetetlen – nem épp egy egyszerű párosítás.

Agüero is bevallotta, hogy nehezére esett elfogadni a megváltozott szerepet, eleinte gyakran panaszkodott arra, mennyire keveset passzolnak neki a társak. Guardiola előtt 90 percre levetítve több mint 50 labdaérintéssel rendelkezett, a katalán érkezését követően ez folyamatosan csökkent, volt olyan szezon, amit 40 alatt zárt. Ehhez teljesen át kell programozni egy játékos agyát, hiszen ebben a formában szinte kizárólag a befejezésekkel tud kiemelkedni a rendszerből.

Az argentin erre képes volt, a Premier League-en belül kevés játékos akad, aki nála is nagyobb mértékben felülmúlta a várható góljait. Jesus viszont épp a skála másik végén helyezkedik el: a brazil támadó könnyedén kerül helyzetbe, a helyzetkihasználása azonban a gyengeségei közé tartozik. Ezért sem élvezi azt a helyzetet, amikor leveszik a lábáról a labdát: pusztán a helyzetkihasználással nem tud akkora hatással lenni a csapatra, mint amennyivel szeretne.

Guardiola az előző két idényt lényegében középcsatár nélkül hozta le (Agüero az utolsó szezonjában teljesen perifériára szorult), ami lehetővé tette, hogy minden korábbinál jobban kontrollálja a mérkőzéseket. Haaland leigazolásával viszont ismételten lesz egy első számú gólfelelőse a csapatnak, így adott a kérdés: vajon a norvégnak mennyire tetszik majd a fentebb felvázolt szerepkör. A számok alapján nem véletlen, hogy épp őt szemelte ki a Manchester City.

Haaland ugyanis a legtöbb elit támadónál kevésbé igényli a labdát, 90 percenként 36,5 labdaérintést produkált a Bajnokok Ligájában. Önmagában tehát az, hogy járatják körülötte a labdát, neki pedig türelmesen kell várnia a lehetőségre, nem jelent problémát. Természetesen a játékán így is változtatnia kell, a Dortmundban ugyanis sokszor játszottak kontrákra, amiből a Citynél jóval kevesebbre számíthat: Guardiola csapata a topcsapatok között a spektrum végén található ezen a téren.

A norvég azonban nem az a fajta játékos, aki csak akkor tud hatékonyan játszani, ha van előtte terület, mert bármennyire is bámulatosak a fizikai adottságai, a játékát nem ez határozza meg. Haaland relatíve későn nőtt meg, fiatalabb éveiben kénytelen volt a testi erőből fakadó hátrányát egyéb módokon kompenzálni. Ez érződik a technikai képzettségén, a játékintelligenciáján, és hogy gyakran egészen lehetetlen helyzetekből is képes gólt szerezni.

Dortmundban az első nyolc mérkőzésén kilencszer volt eredményes egyérintős akciót követően, ami arra utal, Haalandnak elég egyetlen pillanat, hogy gólt szerezzen. Manchesterben magas szintű kiszolgálásra számíthat, és egy olyan közegbe csöppen, ami épp egy hozzá hasonló játékos számára ideális, aki nem foglalkozik a labdaérintések számával, egészen addig, amíg az utolsó az övé lehet. És ez várhatóan – ha nem is azonnal – hosszabb távon így alakul majd.

Hogy Haalanddal jobb lesz-e a Manchester City, az már egy másik kérdés. Azóta, hogy Agüero kikerült a kezdőből, Guardiola még egy extra középpályást felrakhatott a pályára, ami nagyobb kontrollhoz, és összességében kiegyensúlyozottabb játékhoz vezetett. Azzal, hogy visszakerül a rendszerbe egy klasszikus középcsatár, ebből a hatékonyságból valamennyit el fog veszíteni a City, és elsődlegesen az a kérdés: tud-e annyi gólt lőni a norvég, hogy ezt kompenzálni tudja.

Az biztos, hogy a személyében egy fiatal, ezáltal formálható játékost szerzett meg a City, egy olyan csatárt, aki valami egészen újat adhat a támadósornak. És ami még ennél is fontosabb: őt nem kell kényszeríteni arra, hogy középcsatárként futballozzon.

Forrás: Sky Sports