Ha korán gólt szerez, ellenállhatatlan, ha viszont az ellenfél talál be, gyakran bajba kerül a Manchester City.


A múlt heti Manchester City-Chelsea mérkőzést látva könnyedén lehetett az az ember érzése, hogy a modern futball legjavának a szemtanúja. Lehet, hogy nem volt fergeteges a meccs, de mindkét csapat tele volt kivételes tehetségű játékosokkal, akiket kivételes edzők irányítottak, nagyszerű sakkjátszmába bonyolódva egymással. A három legutóbbi mérkőzésüket a Chelsea nyerte meg, ezúttal azonban megfojtotta őket a City tökéletesen kivitelezett letámadása, a lebilincselően magas színvonalú küzdelmet követően pedig mindkét csapat kikapott a Bajnokok Ligájában.
Premier League
Guardiola és Klopp is el volt ragadtatva a szédületes Liverpool-Manchester City meccstől
04/10/2021 15:28
Ez utóbbi valószínűleg nem a véletlen műve. Nehéz, idegenbeli mérkőzés várt rájuk Európában, abban pedig biztosak lehetnek, hogy a vereségük ellenére ott lesznek a legjobb 16 között. Érdemes azonban perspektívába helyezni ezeket a találkozókat. Múlt hét szombaton a City talán a Premier League-ben valaha látott leghatékonyabb letámadást mutatta be, és pont olyan könyörtelen csapat benyomását keltette, amely a hosszas veretlen sorozatokkal bebiztosította a bajnoki győzelmeket.

A keddi vereség Párizsban ugyanakkor egy másik statisztikai mutatóra is rávilágított: ebben az idényben az öt idegenben lejátszott mérkőzésen (ebben benne van a Community Shield is) a City csak kétszer volt eredményes.

Kézenfekvő válasz, hogy a City hatékonyabban játszana, amennyiben szerződtette volna a nyáron Harry Kane-t, ám ez túlságosan egyszerű magyarázat. Elvégre a hazai mérkőzéseiken két-két alkalommal előfordult, hogy öt és hat gólt jegyeztek egy meccsen, miközben a sorozatba egy Southampton elleni idegenbeli 0-0 is beférkőzött. Önmagában tehát nem a gólok hiányáról van itt szó.

Harry Kane

Fotó: Getty Images

Ebben az idényben inkább az a City problémája, hogy vagy minden összejön, vagy semmi: amennyiben képesek korán előnybe kerülni, szétszedik az ellenfeleket, ám ha nincs meg a gyors gól, meg tudják állítani őket. Guardiola utolsó barcelonai évében is felütötte a fejét ez a probléma, amely legalább annyira pszichés, mint amennyire taktikai eredetű.
Kétségtelen, hogy egy valódi csatár – mondjuk Cristiano Ronaldo – képes a semmiből gólokat szerezve döntetlenre menteni a vereségeket, vagy épp győzelmet kovácsolni a döntetlenekből. Kedden a Parc de Princes-ben a City kényelmesen tartotta a labdát a Paris Saint-Germain támadóhármasa és hátsó hetese közötti hatalmas területen, és nem kellett nagy fantázia, hogy elképzeljük, mire mentek volna egy olyan csatárral középen, akit megcélozhattak volna a beadásokkal.
Csakhogy az előző idényben a City volt a bajnokság leggólerősebb csapata és bejutott a BL-döntőbe is, miközben Sergio Agüero volt az egyetlen valódi csatár a keretben, aki csupán hét bajnoki mérkőzés erejéig lépett pályára. Guardiola remekül kijött Robert Lewandowskival a Bayernnél, ő azonban egy, az átlagnál sokkal mozgékonyabb támadó, aki a védőmunkák alól sem bújik ki. Zlatan Ibrahimovic barcelonai szezonja viszont kudarc volt, részben a Guardiolával való rossz viszonya miatt, de szerepet játszott benne az is, hogy túl statikus volt, hogy működjön a katalán rendszerében.
Samuel Eto’o és David Villa azért illeszkedtek be jobban, mert hajlandóak voltak feláldozni magukat a csapat érdekében, és akár a szélen futballozni, csak hogy Lionel Messi középre húzódhasson. Guardiola a pozíciós játékában azokat favorizálja, akik a legjobban működnek együtt, és a számára kívánatos kontrollt leginkább egy hamis kilencessel a fedélzeten tudja elérni, még ha ez azzal is jár, hogy más területeken kevésbé lesz éles a csapata.
Mindez azonban felveti azt a lényeges kérdést, hogy mi változott meg az előző szezonhoz képest. Jack Grealish a nyári átigazolása óta mind a hat bajnokin pályára lépett és ott volt a Bajnokok Ligájában is. Játéka egyelőre nem volt kiemelkedően sikeres, ugyanakkor a teljesítménye gyengének sem mondható, inkább az az ember érzése, még mindig keresi a helyét a csapatban. Ez persze természetes, Riyad Mahreznek is egy évébe telt, mire megtalálta a csúcsformát Guardiola alatt.

Jack Grealish

Fotó: Getty Images

Grealish a Chelsea ellen kiválóan játszott, nyolc sikeres nyomásgyakorlás és hat kialakított lövőhelyzet (ebben a mutatóban a csapata legjobbja volt) fűződött a nevéhez, Párizsban viszont egyszerre volt frusztrált és frusztráló jelenség a pályán. Felix Brych érdekes hozzáállása sem segítette, aki látszólag képtelen volt elfogadni, hogy vele szemben is lehet szabálytalankodni, ugyanakkor gyakran visszafordult, hogy a biztonságos passzokat válassza, miközben az ő elsődleges szerepe épp a kiszámíthatatlanság ebben a Cityben.

Ez persze vékony jég, hiszen az, ha Grealish folyamatosan labdát veszít a szükségtelen kockázatvállalással, az épp annyira nem szolgálja a csapat érdekeit. Próbál tehát hozzászokni a játékrendszerhez, mint ahogyan a játékrendszert is igyekeznek hozzá igazítani.

Kényesebb kérdés Raheem Sterling helyzete. A 2017/18-as idényben 18-szor volt eredményes a bajnokságban, 2018/19-ben 19-szer, 2019/20-ban 20-szor, az előzőben viszont csak 10-ig jutott, február óta pedig két gólt szerzett, miközben a válogatottban rendre betalál. Az Európa-bajnokságon „különböző okokkal” magyarázta, mi áll a visszaesés hátterében, a konkrétumok azonban nem ismertek, mindössze néhány kósza pletyka röppent fel arról, hogy nincs minden rendben közte és az edző között.
2019/20-ban Sterling mérkőzésenként 0,68 gólt átlagolt, mindezt 0.58-as várható gólra, ez a mutató tavaly 0,35-re csökkent 0,43-as xG mellett. Magyarán szólva nem csak, hogy kevesebb lehetősége van a gólszerzésre, de még rosszabb százalékkal is használja ki azokat; ezzel párhuzamosan a nyomásgyakorlásai 30%-os, a szerelései pedig 51%-os csökkenést mutatnak. Ez nem arra utal, hogy megváltozott a szerepköre a pályán, inkább egy olyan játékost jellemez, aki kevésbé tudja bevonni magát a játékba.
Guardiola tett pár kísérletet arra – különösen tavaly –, hogy megvédje a csapatát a kontrákkal szemben, és ez (egészen a furcsa BL-döntős összeállításig) javarészt működött is. Mostanra viszont a kapu másik oldalán kerültek bajba: a City meccsenként 0,14-gyel lövi alul a várható góljait, miközben az előző szezonban 0,26-tal felülteljesítették azokat. Aránytalan a gólok eloszlása is: vérengzést rendeztek a Norwich és az Arsenal ellen, ám teljesen hatástalanok voltak a Tottenham és a Southampton ellen.
Idővel megoldódhat ez a probléma, ám az aggodalomra adhat okot, hogy időnként le lehet törni a City szarvát. Egy klasszikus támadó bevonásával ezt talán orvosolni lehetne, még akkor is, ha Guardiola inkább a középpálya irányítására szavazna.
Forrás: Guardian

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
UEFA Bajnokok Ligája
Guardiola szívét rabul ejtette a PSG olasz középpályásának játéka
30/09/2021 15:06
La Liga Santander
Ronald Koeman: Messi távozása minden téren érezteti hatását
22/09/2021 15:20