Áldás vagy átok, hogy európai kupa nélkül marad egy topcsapat?

Ez a nap más, mint a többi… juthatott eszébe számos Arsenal drukkernek világszerte ma reggel felébredve. És nem, nem a szülinaposokra gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy az Ágyúsok szurkolói az utóbbi 25 év során megszokhatták, hogy ha elkezdődik a szeptember, kedvenceik a hét közben is pályára lépnek, hiszen legkésőbb csütörtökön, az Európa-ligában összecsapnak egy másik csapattal a kontinensről. Ma azonban mindannyiukban realizálódhatott, hogy ez az idény más lesz.

Az Arsenal tavaly csak nyolcadik helyen zárta a Premier League-et, ami azt jelentette, hogy Mikel Arteta csapata negyed évszázad után először nem jutott be egyetlen európai kupába sem. Így míg a riválisok sorra játszák a meccseiket a hét közben, az Ágyúsok az esetek többségében edzésekkel töltik a teljes hetet. De vajon mekkora előnyt jelent mindez és mennyiben kompenzálja a kontinentális foci hiányának hátrányait?

A kérdés összetett, alább megpróbáltunk a pro és kontra érveket elválasztva válaszolni.

Ha van egyértelmű előnye az európai szereplés kihagyásának, akkor az edzésekre fordítható extra idő. Nem nehéz belátni, hogy ha nem kell hétközi meccsre készülni, az így beleférő extra 2-3 edzés nem tesz rosszat a csapat összecsiszolódásának és az új taktikai elemek begyakorlásának. Különösen igaz ez az Arsenalra, ahol egyrészt Arteta régóta panaszkodott, hogy nincs ideje elképzeléseit átadni a játékosoknak, másrészt pedig a keret is számos új játékossal bővült a nyáron.

"Innen nézve talán mondhatjuk, hogy Mikelnek jobb, hogy extra edzéseket szánhat a taktikai és erőnléti felkészülésre, amire szüksége is van, ha a legmagasabb szintű ellenfelekkel is fel akarja venni a versenyt. Szóval szerintem jobb, hogy nem jutottak be az Európa Ligába és megkapja ezeket a plusz edzéseket.” – mondta a kérdésről Robin van Persie, a klub egykori csatára.

Egy másik komoly segítség, hogy az utazások nem terhelik le a játékosokat. Az Európa-liga mezőnye az idei átalakítással ugyan már nyugat-európaibb központú, a Konferencialigában viszont simán összejöhettek túrák a messzi keletre, a csütörtöki meccsnapok pedig ilyenkor szinte lehetetlenné teszik a regenerációt hétvégére. A riválisok most ezer felé utaznak a kontinensen, az Arsenal viszont pihenten várja az aktuális hétvégi ellenfelet.

Egy európai kupamenetelés ráadásul simán 50, de inkább 60 fölé tolja az év végi meccsszámot, az Ágyúsok viszont így legfeljebb az előbbit érhetik el idén. A játékosok terhelése ezzel jelentősen csökken, az így elkerült sérülések pedig szintén versenyelőnyt jelentenek.

Az éremnek nyilván van azonban másik oldala is, a legfontosabb hátrány pedig épp az anyagiakhoz kötődik. Minden klubnak fáj, ha bevételtől esik el, márpedig egy jó BL-szereplés simán 100 millió euró fölött hoz a konyhára, de még egy EL-menetelés is jelent 40 millió pluszt. Persze anyagilag nem döntötte romba a klubot ez a kiesés, de a nyáron elköltött 145 millió font után a tulajdonos nyilván látna vissza valamit a befektetéséből…

A nemzetközi kupaszereplés hiánya ráadásul közvetett módon az átigazolások drágulásával is összefügg. Ha egy csapat nem érdekelt Európában, jóval nehezebben győzi meg kiemelt célpontjait, hogy megéri csatlakozni a klubhoz, erre nagy valószínűséggel csak magasabb fizetés nyújtásával képes. A presztízsveszteség pláne erős egy olyan csapatnál, mint az Arsenal, ahol az elmúlt évtizedek eredményei után a kimaradás a klub lecsúszását jelzi az esetleg kinézett játékosok számára. Így nézve mindenki kétszer is meggondolja, oda igazoljon-e.

Erre persze természetes reakció lehet, hogy egy klub a saját fiataljai felé fordul és velük tölti fel a keretet, a hétközi meccsek hiánya azonban ezt is megnehezíti. Mivel a csapat nyilván vissza szeretne jutni jövőre Európába, pihentetésre pedig nincs igazán szükség heti egy meccs mellett, így a hétvégi bajnokikon az edző mindig a legerősebb 11-ét küldheti pályára. Így jóval kevesebb lehetőség jut olyan fiataloknak, akik gyengébb európai ellenfelekkel szemben villogva bizonyíthatnának.

Nem is kell messzire menni, hogy az Arsenalnál ilyenre példát találjunk, a mostani keret két legígéretesebb fiatalja, Emil Smith Rowe vagy Bukayo Saka először egyaránt EL meccseken került a kezdőbe, innen léptek elő húzóemberré. Ugyanezt a sanszot idén Folarin Balogun, Eddie Nketiah vagy mondjuk Gabriel Martinelli nem tudja majd megkapni.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy előnyök és hátrányok egyaránt járnak az európai meccsek hiányával. Míg edzői szemmel egyértelműen előnyös, ha egy csapat extra időt kap a felkészülésre, addig a játékosok és a klub szempontjából több a negatívum.

Ahhoz, hogy eldöntsük a kérdést, így igazából a tendenciákat érdemes figyelni. Egyetlen kihagyott európai kupaidény nem a világ vége, sőt, remek lehetőség az újrakezdésre. Angliában a Chelsea néhány éve mutatta ezt meg, amikor egy bajnoki 9. helyet követően Antonio Conte vezetésével kíméletlenül kihasználták a riválisokkal szembeni extra előnyüket és a következő szezonban bajnokok lettek.

Hasonló bravúr persze ritka, az Arsenaltól pedig senki nem várja el, hogy még ilyen helyzeti előnnyel is felvegye a versenyt a Manchester City-Liverpool-Manchester United-Chelsea négyessel. Ha viszont a fór ellenére idén is a Leicester City vagy a nagy rivális Tottenham mögött ragadnak a londoniak, akkor az szörnyű irányt jelez majd és akár a klub hosszútávú lesüllyedésének kezdetét is jelentheti.

Forrás: Goal

Minden reggel elküldjük e-mailben a legérdekesebb híreket a sportvilágból, válogatunk a legjobb cikkeinkből. Az Eurosport napi hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.