Pochettino mourinhós taktikával hasít a BL-ben, miközben Mourinho szenved a Tottenhamnél

Van valami mélyen ironikus abban, hogy miközben a Tottenham hétről hétre céltalanul és ötlettelenül futballozik José Mourinho irányításával, a klub korábbi vezetőedzője, Mauricio Pochettino épp a Paris Saint-Germainnel menetel a BL-ben – helyenként Mourinho legszebb napjait megidéző taktikával. Az egykori közönségkedvenc távozásával jelentkező fájdalom és a Mourinho-éra keserűsége így sajátos egyveleget alkot most az észak-londoni klubnál.

Pochettino a PSG-t egy párharcban már győzelemre vezette, egy másikban pedig nagy lépést tett a továbbjutás felé. A két sikert összeköti, hogy a Barcelona és a Bayern München ellen egyaránt a mély blokk mellett tette le a voksát, elsősorban a pálya közepét próbálta irányítás alá vonni, a védekezésben pedig a tőle megszokott magas letámadás helyett a passzsávok lezárását kérte csapatától. Az elképzelései, ha nem is mindig teljesen tökéletesen, de működtek.

Múlt heti 3-2-es győzelmüket követően Kylian Mbappé elárult néhányat Pochettino instrukciói közül. „Azt várta tőlem, hogy zárjam le a Kimmich felé vezető passzsávokat Neymarral együtt. Ott találhattunk területet, ezért azt akarta, hogy menjek mélyre, nyújtsam meg a Bayern blokkjait, mozgásra kényszerítve őket, ezt ugyanis nem szeretik. Ez volt a számomra kijelölt terv, én készen álltam a kihívásra, és elég jól működött” – fogalmazott a támadó.

A francia támadónak persze csak félig-meddig volt igaza, amikor azt mondta, jól működött a taktikájuk. Tény, hogy nagyszerűen használták ki a magasra tolt Bayern-védelem mögötti és a csapatrészek közötti területet, elsősorban a vertikális támadásépítésnek és a támadók gyorsaságának köszönhetően. Védekezésben viszont finoman szólva is bizonytalan lábakon állt a PSG, ezt jelzi, hogy a várható gólok (3,79-1,35) alapján akár 4-1-re is nyerhetett volna a Bayern.

Még ezzel együtt is érdekes megfigyelni a PSG konzervatív taktikájának a fejlődését. Pochettino hasonló elvek mentén küldte pályára csapatát a Barcelona elleni nyolcaddöntőben, megidézve valamelyest a francia válogatott által is előszeretettel alkalmazott játékot. Ez azt jelzi, hogy az argentin edző – elődjéhez, Thomas Tuchelhez hasonlóan – képes háttérbe szorítani a saját elveit, ha úgy ítéli meg, hogy a csapat játéka azt kívánja meg.

Habár Mourinho hasonló rugalmasságot ígért a kinevezése elején, ennek azóta kevés jelét tapasztalhattuk a Tottenhamnél. Az edző 2019 novemberében még határozottan állította, nem volna szerencsés vagy kívánatos drasztikusan belenyúlni a klubnál éveken át sikerrel alkalmazott filozófiába, idővel viszont egyre inkább a mély blokk és a kontratámadás került előtérbe. Vagyis az a típusú futball, amely Mourinho védjegyévé vált a kétezres évek elején, és amellyel egyre kevesebb sikert ért el.

Ez a két szakember felfogásbeli különbségére is rávilágít: Pochettino is dönthetett volna úgy, hogy lesz ami lesz, intenzív, agresszív letámadásra és magasra feltolt védelmi vonalra rendezkedik be csapatával. Ő viszont felismerte, hogy Neymarral és Mbappéval a támadósorban nem lehet sikeres ezzel a koncepcióval, így olyan taktikát választott, amiről úgy gondolta, a legnagyobb eséllyel vezetheti sikerre a játékosokat.

Érdekes utazásban lehet részük azoknak a Tottenham-szurkolóknak, akik esetleg leülnek a tévé elé, hogy megnézzék a PSG Bayern elleni találkozóját. A párizsi csapatnak egyes játékhelyzetekben megvannak a Pochettinóra jellemző identitásjegyei, ilyen a vonalak közötti területeken mozgó két tízes, vagy az oldalváltásokat elősegítő, magasra feltolt szélső hátvédek. A nosztalgiát viszont a labda nélküli PSG mourinhós berendezkedése óhatatlanul is meg fogja szakítani.

Pochettinónak a párizsi sikereivel sikerült bizonyítania valamit, bár nem egészen azt, amit Daniel Levy várt: a hangulatot nem feltétlenül a kiválasztott stratégia határozza meg, a támadó futball pedig nem nélkülözhetetlen a szurkolók boldogságához. Ezzel ellentétben az edző személyisége – jelen esetben Pochettino pozitív kisugárzása és Mourinho komorsága – nagyon is befolyásolja, hogy milyen légkör alakul ki az öltözőben és a pályán kívül.

Nagyon úgy tűnik, hogy a Spurs még nem tapasztalta meg a mélypontot. A hétvégi 3-1-es – egyébként nem vállalhatatlan – Manchester United elleni vereséget követően is abszurd módon villant meg Mourinho egója, aki hosszasan reagált Ole Gunnar Solskjaer Son Heung-minnel kapcsolatos kritikájára. Úgy, hogy egyébként Son meccs utáni önkritikus és csalódott értékelése sokkal többet elárult a csapat valós helyzetéről.

Mindezt nem lehet pusztán arra visszavezetni, hogy a Tottenham mostanság védekező felfogásban játszik, míg Pochettino alatt jobban kidolgozták a támadójátékot. Son érzelmes nyilatkozata mélyebbre nyúlik a taktikánál, a játékstílusnál vagy az utóbbi hetek teljesítményénél. Egyre biztosabb, hogy Mourinho ismételten mérgező környezetet teremtett meg, amely szép lassan lefelé húzza az egész klubot.

Ezt már tényleg csak tetézi, hogy az egykori közönségkedvenc a világ egyik leggazdagabb klubjánál épp egy olyan taktikát visz eredményre, amit gyakorta szokás Mourinhóval társítani.