Öt mérkőzés, amit Mourinho legszívesebben kitörölne a történelemből

Kevés edző rendelkezik annyira gazdag önéletrajzzal, mint José Mourinho. Pályafutása során a Porto, a Chelsea, az Inter, a Real Madrid és a Manchester United színeiben egyaránt szerzett trófeát, két alkalommal (2004, 2010) a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Edzői ténykedését azonban nem csak a sikerek és a magasba emelt kupák jellemezték, időnként olyan mérkőzésekbe is beleszaladt, amiket utólag legszívesebben elfelejtett volna. Ezekből idézünk most fel ötöt a FourFourTwo angol nyelvű kiadása alapján.

Alig négy perce tartott a Chelsea és a Liverpool BL-elődöntős párharcának második felvonása, amikor eluralkodott a káosz. Milos Baros átemelte a labdát Petr Cech felett, Luís Garcia pedig ott termett, hogy a kapuba pofozza azt - csakhogy próbálkozását még a gólvonalról kivágták a Chelsea védői. A játékvezető viszont gólt jelzett, meghatározva ezzel a párharc lefolyását, illetve megalapozva a Liverpool továbbjutását. Ez volt Mourinho első lehetősége, hogy európai kupát nyerjen a Chelsea színeiben, a kudarc pedig évekkel később is fájó emlék volt.

Különösen a szellemgól, amely még sokáig kísértette a portugált. Az ő szemében a sors elbánt a londoniakkal, annál is inkább, mivel úgy érezte, sokkal jobb csapattal rendelkezett, mint a Liverpool, amely a bajnokságban jelentős hátrányba volt a Chelsea-vel szemben. Mourinho úgy gondolta, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy ismét felüljön az európai trónra. "Elég jól ismertem Mourinhót Barcelonából, megpróbált magával vinni a Portóhoz. Mindig tagadni fogja, hogy bent volt a gólom. De az ő helyében én is ezt tenném" - nyilatkozta Luís Garcia.

"Ez az első alkalom, hogy 5-0-ra legyőztek" - kommentálta a súlyos vereséget a láthatóan letört edző, az El Clásicók történetének egyik legegyoldalúbb meccsét követően. Xavi, Pedro, Jeffrén és a duplázó David Villa találataival súlyos csapást mértek a katalánok a legnagyobb riválisra - ráadásul egy olyan éra kezdetén, amely a későbbiek során még intenzív, felfokozott hangulatú rangadók sorát hozta el. Lionel Messi azon a meccsen - még jobbszélsőként - a mezőny egyik legjobbja volt, két gólpasszal járult hozzá a kiütéses sikerhez.

Az egyébként is emlékezetes Clásicót megkoronázandó, Sergio Ramos kegyetlen belépővel próbálta levezetni Messin a felgyülemlett feszültséget. Tettéért azonnal kiállította a játékvezető, de azért a védő biztos, ami biztos alapon kiosztott még néhány sallert - például Carles Puyolt is megütötte. Mourinhóban mély nyomot hagyott az a találkozó, amely fordulópontot hozott a karrierjében, idegenbeli rangadón azóta sem küldött hasonlóan támadó felfogású csapatot a pályára. Saját futballját pedig tulajdonképpen a Guardiola-stílus antitéziséként építette tovább.

"Hogy mi történt? A labdarúgás. Ami egy csodálatos dolog" - így kommentálta Mourinho azt a vereséget, amit a csapatánál 49 hellyel alacsonyabban rangsorolt Bradford Citytől szenvedett el az FA-kupában. A két hazai kupasorozat közül a Ligakupában a Chelsea nagyon jó úton haladt a győzelem felé, és továbbjutásra készült az FA-kupában is, ahol hazai pályán fogadta harmadosztályú ellenfelét. A találkozó kiválóan indult a Chelsea számára, az első félidőben 2-0-ra elhúzott, innen tudott a meccs hajrájában fordítani a vendégcsapat.

Ritkán látni Mourinho-csapattól ilyesfajta összeomlást, amelyre még csak a tartalékos összeállítás sem lehetett magyarázat, elvégre a kezdők közül Oscar, Ramíres, Azpilicueta és Cahill egyaránt játszott, a padról pedig Fábregas, Willian és Hazard is beszállt. Mourinho állítólag a meccset követően személyesen gratulált a Bradford játékosainak az öltözőben. Maga a párharc az FA-kupa modernkori történetének egyik legnagyobb meglepetéseként vált ismertté, egyúttal jelzésértékű volt, hogy Mourinho hazai verhetetlensége már a múlté.

Talán sosem tudjuk meg pontosan, mi történt a címvédő Chelsea-vel ebben a bizarr szezonban, mindenesetre Mourinho csapata szép lassan atomjaira hullott szét. Az öltözőt teljességgel elveszítette, az egyik stábtagot botrányos körülmények között rúgta ki, Hazard pedig árnyéka volt önmagának. Decemberben a londoniak a 16. helyen álltak, ami már önmagában alapot szolgáltathatott a kirúgására, de a végső lökést a Leicester elleni vereség adta meg Roman Abramovichnak. Így ért dicstelen véget Mourinho második eljövetele a Chelsea kispadján.

A Manchester United szurkolói egy idő után hozzászokhattak, hogy Mourinho nyilvánosan alázta meg játékosait. Rashfordot "reménytelen kölyökként" jellemezte, De Gea kirúgásairól azt mondta, olyat még ő is tudna, Luke Shaw kapcsán pedig azt állította: "testben a hátvéd volt a pályán, de ő gondolkodott helyette." A portugál edző jelenléte hétről hétre toxikusabb közeget eredményezett, amit a Paul Pogbával való nyilvános összetűzése is jelzett. Valamint az, hogy Mourinho beleszállt a vezetőségbe, amiért nem támogatták az elképzeléseit.

Félidőben a West Ham United 2-0-ra vezetett csapata ellen, és hiába szépített Rashford, Arnautovic gyorsan válaszolt, ezzel kialakítva a 3-1-es végeredményt. A hét meccsen elszenvedett harmadik vereséggel 29 év alatt a legrosszabb rajtját produkálta az MU, Mourinhót pedig 10 PL-meccsel később menesztették. "Az emberek hónapok óta könyörögnek Martialért, mert Alexis Sánchez nem játszik elég jól. Most egyetértettem, ezért Martialt választottam, Alexis maradt ki" - dobta sajátos módon busz alá a második félidőben lecserélt támadót Mourinho.