A bajnokságban megszerzett ezüstérem és az Európa-liga-döntő után túlzás volna, ha csalódásként értékelnénk a Manchester United 2020/21-es teljesítményét. Az már egy fokkal érdekesebb kérdés, hogy nevezhetjük-e mindezt sikernek egy ekkora klub esetében.


Lassan tényleg ideje lenne átkeresztelni az Európa-ligát Unai Emery-ligára, mert az már biztos, hogy ezt a sorozatot a baszk edzőnek találták ki. Az idei finálénak az esélytelenek nyugalmával vághatott neki: a Villarreal a hetedik helyen zárt a spanyol bajnokságban, míg a Manchester United megkaparintotta az ezüstöt a Manchester City mögött, csapata azonban borította a papírformát, és egy drámai büntetőpárbajt követően története első európai címével gazdagodott.
Labdarúgás
Solskjaer szerint a szurkolóknak civilizáltan kellene tiltakozniuk
05/05/2021 14:37
Ami nagy siker spanyol oldalon, az komoly pofon az angoloknak, mivel nagy lehetőséget szalasztottak el, hogy 2017 után ismét trófeát nyerjenek. Habár az Európa-liga-győzelem inkább csak szépségtapasz lett volna, elvégre az MU azért keveredett a sorozatba, mert elvérzett a BL csoportkörében, volt egy személy, akinek ez nagyobb jelentőséggel bírt: Ole-Gunnar Solskjaernak, akinek ez lett volna az első kézzel fogható sikere a manchesteri kispadon.
A norvég a találkozót követően próbált optimista lenni, kiemelte, hogy ezúttal nagyon közel, egyetlen lövésnyire kerültek a győzelemhez (technikailag kettőre, mert a Villarrealnak hibáznia is kellett volna), az elveszített döntő azonban ismét felvetheti az alkalmasságával kapcsolatos kérdéseket. Konkrétan, hogy a Manchester Unitednek nem lenne-e szüksége egy kicsivel jobb képességű, nagyobb kaliberű vezetőedzőre.
Nem az a kérdés, hogy Solskjaer jó vagy rossz edző-e, rossz edzők ugyanis ritkán töltenek el két és fél évet (valószínűleg még többet) Manchester United-szintű klubok kispadján. Solskjaernak kétségtelenül megvannak a maga erényei: az érkezésével rég látott stabilitás költözött a csapathoz, az eredmények pedig – ha nem is ugrásszerűen – de azért évről évre javultak. Azt a kérdést viszont előbb-utóbb fel kell tenni, vajon lehet-e a norvéggal valódi kihívó a Premier League-ben a United.

Sir Alex Ferguson és Ole Gunnar Solskjaer

Fotó: Getty Images

A mostani szezon erre remek esélyt kínált, hiszen a riválisok egytől egyig küzdöttek valamilyen problémával. A címvédő Liverpoolt elképesztő sérüléshullám sújtotta, a Chelsea újjáépítésbe kezdett, majd idény közben edzőt váltott, a Tottenhamnél lezárult egy éra, az Arsenalnál pedig ki tudja, mi zajlik épp. Még a későbbi bajnok Manchester Citynél sem volt minden rendben az idény első felében, meglepő módon november végéig erősen döcögött a támadójátékuk.
Ebből végül egy második helyet hozott ki az MU, ami természetesen előrelépés az előző évekhez képest, a poszt-Ferguson korszakban ennél csak egy alkalommal, José Mourinho irányításával teljesített jobban a csapat. A portugál akkor ugyanúgy ezüstéremmel zárt, viszont pontokban (81-74), győzelmekben (25-21) és gólkülönbségben (40-29) is jócskán felülmúlta Solskjaer csapatát – akkor ráadásul 74 pont a top 4-es helyezéshez sem lett volna elegendő, nemhogy az ezüsthöz.
Az angol nyelvű sportmédiában előszeretettel használják a padló és a plafon kifejezéseket a kockázat értékelésére. A padló azt hivatott megmutatni, hogy mekkora a megtérülés valószínűsége, például egy adott tehetség mekkora eséllyel válik be a profik között. Plafonnal pedig a potenciál mértékét értékelik: egy magas plafonnal rendelkező játékosban a sztárrá váláshoz elengedhetetlenül szükséges kis extrát is felfedezni vélik a szakértők.
Ezen a skálán nagyon jól elhelyezhető Solskjaer, nála az már egyértelműen megállapítható, hogy kellően stabil padlóval rendelkezik. Az általa irányított ManUnited sosem volt igazán rossz, vagy amikor épp nehezebb perióduson ment keresztül és esetleg kérdések merültek fel a jövővel kapcsolatban, mindig tudtak rá reagálni. Azzal kapcsolatban viszont már lehetnek kétségeink, hogy kellően magas-e a plafonja a Premier League-győzelemhez, ne adj isten a BL-sikerhez.
Normál esetben ódzkodnánk attól, hogy a tévés szakértőként megkérdőjelezhető minőséget képviselő Roy Keane-t idézzük, de egy dologban igaza van: a Manchester United esetében nem teljesen normális, ha önmagában a BL-indulást már sikerként értékelik. Elsősorban persze nem azért, mert a Premier League történetének legeredményesebb klubjáról van szó, minden sportnak, így a labdarúgásnak is megvannak a maga ciklusai, vagyis az időszakos visszaesés természetes folyamat.

Ed Woodward

Fotó: Getty Images

Rendszerint ezek a ciklusok összhangban vannak a gazdasági folyamatokkal, a Manchester United viszont évek óta ott van a világ három leggazdagabb klubja között. Ed Woodwardról sok rosszat el lehet mondani, ám a manchesteriek bevételei folyamatosan emelkedtek az ő irányításával, vagyis a relatíve szerénynek mondható célokat abban a kontextusban érdemes vizsgálni, hogy gazdaságilag csak a Real Madrid és a Barcelona bizonyult nagyobb erőnek az évek során.
A gazdasági fölénye ellenére nem lehet azt állítani, hogy a Manchester United rendelkezik a legjobb kerettel Angliában, a városi rivális ezen a téren egyértelműen előrébb jár, a Liverpool játékosállományát pedig gondosabb kezek válogatták össze. Potenciál terén talán még a Chelsea-t is az MU elé sorolhatjuk, habár a londoniak vezetősége is inkább erőből dolgozott a múlt nyáron, mintsem valamilyen alaposan átgondolt koncepció mentén.
Ez valamelyest nyilván megköti az aktuális edző lehetőségeit is, ezért sem lehet azt mondani, hogy Solskjaer rossz munkát végez az MU kispadján, nagyjából hozza a mininálisan elvárható szintet. Őt ugyanakkor pont ugyanazok az emberek választották ki és tették a projekt arcává, akik az átigazolási piacon meghozták azokat a döntéseket, amelyek végül harmadlagos, negyedleges szereplővé tették a Premier League-ben a klubot. Tényleg nincs ennél nagyobb ambíció a klubvezetésben?
Érdemes már egy picit a következő idényre pillantani. Világos, hogy a Manchester United nagyon jó esélyekkel indul, hogy a legjobb négyben zárjon (a padló, ugye), viszont a mostani erőviszonyok alapján közelebb lehetnek a negyedik, mint az első helyhez. Pep Guardiola csapatát valószínűleg megerősítik egy topcsatárral, a Liverpool egy kicsivel kevesebb balszerencsével is szinteket lépne előre, Thomas Tuchel pedig még inkább a saját képére formálhatja a Chelsea-t.
Ezen a nyáron – ha már Woodward amúgy is távozik – érdemes elgondolkozni azon, valóban Solskjaer-e a jövő embere. Hogy bíznak-e abban, képes a fentebb említett edzőkkel szemben versenyképessé tenni az MU-t, nem csak egy-egy meccs erejéig, de 38 fordulón keresztül. Egyelőre nem sok jel utalt arra, hogy erre a kérdésre őszintén igennel lehetne válaszolni, márpedig a mostani nyár olyan edzőkeringőt hozott, hogy a topklubok kedvükre válogathatnak a topedzők között.

Antonio Conte

Fotó: Getty Images

Antonio Conte szerződést bontott az Interrel, Massimiliano Allegri most már tényleg közel a visszatéréshez, és a vállalkozó szelleműek megpróbálkozhatnak Maurizio Sarrival is. Zinedine Zidane közben másodjára is távozott a Real Madrid kispadjáról, Mauricio Pochettino pedig a hírek szerint azon dolgozik, hogy visszatérjen Angliába – jelen állás szerint korábbi sikereinek a színhelyére mehet vissza.

Közöttük azért csak lehetne találni olyan edzőt, aki Solskjaernál nagyobb eséllyel vinné magasabb szintre a Manchester Unitedet.

Kapásból van két olyan szakember, aki Angliában bizonyított, ráadásul képes lenne megadni azt, ami jelenleg hiányzik az MU játékából: az identitást. Ez megint csak kiemeli a riválisokat, hiszen a Citynél Guardiola, a Liverpoolnál Klopp filozófiája szabja meg az irányvonalat, így határozzák meg, hogy milyen profillal rendelkező játékosokkal töltik fel a keretet. Solskjaerral – aki láthatóan inkább a reaktív futball híve – ezt sokkal nehezebb megtenni, ami ugyancsak akadálya lehet a fejlődésnek.
Szemben a ManCityvel, a Liverpoollal – és most már a Chelsea-t is ide lehet venni – ahol a rendszer az uralkodó, a ManUnitednél gyakran inkább az egyéni képességekre hegyezik ki a játékot. Ha épp Bruno Fernandesnek megy, akkor az ő góljaira és gólpasszaira számítanak, máskor Paul Pogba lendül remek formába és viszi a hátán a csapatot, míg az előző hetekben leginkább Edinson Cavani találatai lendítették át az MU-t a holtpontokon.
Itt megint csak visszakanyarodhatunk a padlós hasonlathoz: amíg a manchesteriek ilyen egyéni képességeket tudnak felvonultatni, az esetek zömében lesz egy-egy játékos, aki a csapat élére áll. Ha viszont komolyabb sikereket várnának, Premier League-elsőséget, nemzetközi címeket, akkor ennél valamivel többet kellene felmutatni, amihez első lépésként egy működő játékrendszer nem ártana a csapatnak.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Labdarúgás
Döntött az UEFA a Szuperliga-klubok büntetéséről
09/06/2021 17:42
Europa League
Emery: Az Európa-ligában abszolút kifogástalanul játszottunk, már az első pillanattól fogva
27/05/2021 09:37