Megteremti-e a MOL-Újpest házasság a lilák sikerkorszakát?

Először azonban érdemes megvizsgálni mit tett le az asztalra a belga tulajdonos. Roderick Duchatelet regnálása alatt az Újpest egy elég szűk költségvetésből gazdálkodó csapat volt, amely igyekezett piaci alapon működni. Ugyan tény, rengeteg borzalmas minőségű légiós erősítette/erősíti a csapatot - nem csoda, hogy az szurkolók haja az égnek állt ettől -, de egy Mbaye Diagne, Enis Bardhi, vagy Budu Zivzivadze-szintű játékosokba sikerült beletalálni.

Kicsit bolhapiachoz hasonlított a játékospolitika, hiszen az arány mondjuk 10/3 volt a sikeres igazolásokat tekintve. Viszont, aki nem vált be, mehetett Isten hírével a szerződése lejárta után.

A kispadon állandóságot jelentett Nebojsa Vignjevic, aki jelenleg is az Újpest vezetőedzője - bár ki tudja meddig. Irányítása alatt többször nyert Magyar Kupát az alakulat, de a bajnokságban nem sikerült állandósítani magát a dobogón. Balszerencséjére az elmúlt 10-15 évben 2-3 domináns csapat - DVSC, Videoton, Fradi - jutott az NB I-nek, így az UTE a sajátos felépítésével nem tudta felvenni a versenyt ezekkel a klubokkal.

Azt megjegyzésként érdemes megjegyezni, hogy nyárig biztosan Vignjevic dönt a személyi kérdésekről, ráadásul az Újpest borzalmas formában van - legutóbbi 9 bajnokin 1 pont -, még a kiesés sincsen oly messze. Arról nincsen információ, hogy egy kiesés mennyiben változtatná meg a feltételeket.

Noha sok, sőt rengeteg dolgot lehet kritizálni Duchatelet úr munkásságában - ebben az Újpest szimpatizánsok valószínűleg megerősítenek -, a némiképpen egyenlőtlen feltételek mellett próbálta stabilizálni a klubot az élvonalban.

Az Újpest az utolsó olyan NB I-es klub volt, amely nem államhoz közeli tulajdonba tartozott, a MOL belépésével viszont "beállt a sorba". Ugyanakkor a szurkolók roppant bizakodóak a váltás kapcsán, hiszen a szűkmarkú belga üzletember vezetése után kinyílhat a pénzcsap a liláknál. Ez az utóbbi években már okozott gondot nagy múltú budapesti klubnál.

A Honvéd nagyjából 2-3 év alatt süllyedt a másodosztályba, hiszen hiába állt pénz a házhoz, nulla koncepció, nulla építkezés, a végén pedig majdnem nulla pénz lett. Az UTE és a MOL számára az lesz a legfontosabb kérdés első körben, hogy sikerül-e megfelelő szakmai hátteret a klub alá tolni. Kispesten ez volt az egyik legnagyobb hiba, hogy értelmezhetetlenné vált a szakmai munka háttere. Amennyiben sikeresen megtalálják a megfelelő embereket a pozíciókba egy hosszú folyamat részeként egyrészt a játékospolitikát, másrészt a klub vízióját kellene meghatározni - ami Duchatelet alatt a kevésből valamit mottó jellemzett.

Az előbb említett dolgokhoz idő kell, márpedig a szurkolók ki vannak éhezve a sikerre, kérdés, mekkora türelemmel lesznek, ha az eredmények nem fognak jönni eleinte.

Összegezve: az újpesti szurkolók boldogok, a MOL boldog, hiszen visszatért az NB I-be, és Duchatelet is boldog lehet, mivel még időben szállt ki az Újpestből. Pénz feltehetően lesz, de önmagában nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket az új vezetésnek a lehető leggyorsabban orvosolni kell majd.