Őszi bajnok a Fradi, de vajon bírják szuflával a trónkövetelők?

Egy közepes feszültségű és alacsony színvonalú összecsapáson a Kisvárdának otthon kellett volna tartania a három pontot az előzéshez, bármilyen ellenkező esetben a felcsúti klub kiharcolta volna a Fradinak az őszi elsőséget a labdarúgó NB1-ben.

A hazai győzelem nem sikerült, ahogy a Puskás Akadémia volt azon kevés csapatok egyike, amely ellen az előző szezonban sem tudott nyerni egyszer sem a Kisvárda. Így a felemás őszt maga mögött tudó Ferencváros végül bejött az első helyre. Az edzőváltás után nehéz lesz megítélni, hogy az új edző milyen irányba viszi tovább a tavalyi bajnokot. Inkább a Rebrovhoz hasonló, sokkal inkább autoriter vezető érkezik a csapathoz, vagy egy Peter Stöger-féle lazább kezű, inkább közösségépítő személyiség. Melyik tudja jobban összeszedni a csapatot, és meg tudják-e védeni a bajnoki címet? Játékosállománya és a mögötte lévő háttér miatt őszi bukdácsolásai ellenére is toronymagas esélyes a Fradi, ráadásul valószínűleg sok játékosát elveszítené, ha jövőre nem lenne esélye a Bajnokok Ligája-indulásra.

Alábbi cikkünkben azonban nézzük meg inkább a dobogó másik két helyezettjét! A Kisvárda egészen 2018 nyaráig soha nem volt első osztályú csapat 1911-es megalakulása óta.

A 2018 augusztusi volt az első hazai elsőosztályú meccs, amin egyben az új, ma is használt stadion is debütált a Ferencváros ellen. A 2-0-s hazai vereség szolid NB1-es bemutatkozást ígért, végül a 9. helyen sikerült a kitűzött célt teljesíteni: bennmaradni az első osztályban. Ezek után folyamatos volt a fejlődés: a járvány miatt félbeszakadt évben 8. helyen végeztek, tavaly pedig – helyenként az átlagnál jobb játékot mutatva – végül az 5. helyen zártak. Supka Attila vezetésével eléggé kétarcú évadon voltak túl tavaly. Az első fele ragyogóan sikerült, az Üllői úton elért 1-1-es döntetlen január végén még a dobogón találta a csapatot, az utána következő nyolc meccsből azonban két győzelem mellett hat vereség következett, így a nyolcadik helyen már közelebb voltak pontban a kiesőzónához, mint a dobogóhoz. Végül tisztes bennmaradás és az 5. hely lett a vége.

Idén azonban élni tudtak az erősítés adta lehetőségekkel. A bosnyák center, Jasmin Mešanović és a jobbszélső Jasir Asani – noha ingyen igazolás volt – nagyjából 1 millió dollár értékű játékosként sokat számít az így összesen 7,2 millió dollár összértékű csapathoz. Közben ez is hozzátett ahhoz, hogy a csapat némileg túl tudott jutni tavalyi legnagyobb problémáján, a nagyon kevés rúgott gólon. A Kisvárda egyértelműen az ősz szenzációja. Az eddigi 17 bajnoki fordulóból 9-en állt a tabella élén, és folyamatosan dobogón van. Az igazolások mellett fontos tényező a 2020 nyarán érkező edző, João Janeiro. A még mindig csak 40 éves portugál szakember tavaly nyáron érkezett a szabolcsi kisvárosba, előtte a Szeged másodosztályú csapatában dolgozott. Idén novemberben azonban az eddig többek között Marco Rossit és Bernd Storckot is foglalkoztató Dunaszerdahely igazolta le, ráadásul kivásárolta kisvárdai szerződéséből.

Ez persze Kisvárdán nem akadály. Komolyabb múltja a portugálnak sem volt, ráadásul Révész Attila, a sportigazgató szerint az edzéseket eddig is Erős vezette. Ha lenne pro licensze – ahogy nincs –, kérdés nélkül hosszabbítanának a jelenleg megbízott vezetőként dolgozó szakemberrel.

Az idő azonban mindig a nagyobb csapatoknak dolgozik. A hosszabb kispad, a kiélezett meccsek nagyobb tapasztalata ugyanúgy a Ferencváros mellett szól, ahogy az is, hogy – noha versenyben nem volt az Európa-ligában – a megosztott terhelés azért mégis nehezítette a zöld-fehérek dolgát.

Az élmezőnnyel elhúzó hármas harmadik csapata a Puskás Akadémia, aminek az élen tanyázása azért már kevésbé tűnik meglepetésnek. Nemcsak azért, mert a társasági adó nyújtotta állami kedvezmény legnagyobb bevételeit gyűjti össze a felcsúti klub, hanem mert ennek eredménye a tabellás helyezéseken is meglátszik. A PAFC 2013 nyarán került föl először a legfelső osztályba, ahonnan három év után kiesett ugyan, de a következő évben ismét megnyerte a másodosztályt.

2017 óta állandó elsőosztályú csapat, ráadásul sosem volt kiesőjelölt. Sorrendben ötödik, hetedik, harmadik, második helyeket ért el a tabellán, tavaly kihasználva azt, hogy Székesfehérváron a bajnokság közepén komoly edzőkérdés volt, Szabics Imre áprilisi érkezése már nem tudta megmenteni a Fehérvár ezüstérmet. (Sőt, idén úgy látszik, a későbbiekben sem lehet megoldás.)

A tavaly nyári egyfordulós Európa-liga-selejtezők során sima 3:0-ás vereség jött Svédországban a Hammarby ellen, való igaz, a csapatot komolyan sújtotta a koronavírus-járvány. Sokkal több babér a következő évben sem termett. Az FC Inter Turku elleni továbbjutás után kijózanító volt a nagy nemzetközi rutinnal nem gyanúsítható lett csapat, az FK RFS elleni 0-5. Érdekes adat, hogy a rigai csapat a felcsútiak előtt az első fordulóban a feröeri Kí ellen is csak hosszabbítás után jutott tovább...

Tehát az értékelhetetlen nemzetközi szereplés ellenére a hazai tabellán egyre inkább megkerülhetetlen Hornyák Zsolt együttese. Ennek részben záloga éppen maga a vezetőedző, hiszen állandósága sokat számít. Vasárnap a Kisvárda ellen ült 100. alkalommal a kispadra, ami egyben számolva klubrekordnak számít. (Benczés Miklós nála is többször ült a padon, de megszakítással.)

Az elmúlt években még egy dologgal forrott össze ennek a két csapatnak a neve: ez pedig a használhatatlan idegenlégiósok száma. Ez a tendencia azonban idén egy kicsit a hazai játékosok felé tolódik. A tavalyi évben éppen a két csapat egymás elleni vagy Újpest elleni meccsei voltak azok, ahol nem volt ritka, hogy a 22 játékos közül legfeljebb 1 vagy 2 volt magyar, innen nézve haladásnak tekinthető, hogy a felcsútiaknál 4, Kisvárdán pedig 3 magyar játékos is ott volt a kezdőben a vasánrpi mérkőzésen.

Felemás erény ez azonban. Hornyák Zsolt nemrég a Digi Sport reggeli műsorában nyilatkozva a bajnoki címet firtató kérdésre ezt mondta: „Tudni kell, hogy mit akarunk: nevelni, vagy megelőzni a Ferencvárost? Ha erre pályázunk, akkor totálisan el kell dobni a nevelést, és négy-öt játékost hoznunk, és akkor változnak a célok. Úgy állapodtunk meg a tulajdonosokkal, hogy a nevelés a Puskás Akadémia alapcélja.”

Mindezek ellenére a csapat a nyáron 1,25 millió dollár értékben vett egy 28 éves egy 27 éves játékost idegenlégióst, közülük a horvát center, Jakov Puljić mindössze 2 góllal járult hozzá a dobogós helyezéshez. A 23 éven aluliak közül azonban csak a 19 éves Komáromi György kapott rendszeresen lehetőséget, a csapat 21 őszi meccséből 17-en pályára lépett. Ilyen még a román-magyar kettős állampolgár Marius Corbu, aki 19 évesen 19 meccsen lépett pályára, 3 gólt lőtt, egy gólpasszt adott. Hírértéke van persze a 16 éves Bakti Balázsnak, aki már ötször pályára lépett, összesen 40 percet kapott.

Kisvárdán egy fokkal jobban sikerült ez a lépés. A korábban már említett bosnyák csatár mellett a cseh Jaroslav Navrátil jelent minőségi javulást hozó idegenlégióst. A csapat eddigi 19 meccséből 17 illetve 16 alkalommal léptek pályára, 6 és 5 gólt lőttek. A fiatal magyarok tekintetében Ötvös Richárddal jártak a legjobban, a Nyíregyházától igazolt 23 éves támadó középpályás 16-szor lépett pályára, majdnem 1000 percet játszott. A csapat vezetői mégis inkább Cérna Eriket szeretik emlegetni nyilatkozatokban, akit mint saját nevelésű játékos sikerült beépíteni a csapatba. A 18 éves támadó középpályás nyolcszor lépett pályára, átlagban 20 percre. Ennél több kell az átütő sikerhez, de az eddigiekhez képest ez mindenképpen nevezhető előrelépésnek.

Két olyan csapat tehát, ami az országos tetszési indexben eddig elég rosszul állt, most tehet azért, hogy évek után ismét nyílttá tegye a bajnokságot. Január végén, amikor a Fradi a Puskás Akadémia elleni elhalasztott meccsét pótolja, újabb erőpróba következik a címvédőnek. De erre majd jövőre térjünk vissza!