Öngyilkossági gondolatairól és gyógyszerfüggőségéről vallott az angol válogatott futballista
Publikálva 22/07/2022 - 14:42 GMT+2
Chris Kirkland egy sérülés miatt kezdett fájdalomcsillapítót szedni, ráadásul úgy érezte: a gyógyszer a szorongásán is segített. Végül azonban egyre inkább a függőség rabja lett, időnként veszélyes vizekre evezett, és az élete is veszélyben forgott. Az egyik hullámvölgy után úgy döntött: segítséget kér, hogy tartós megoldást találjon a problémáira.
Chris Kirkland
Fotó: AFP
Az angol válogatott kapus azért osztotta meg a történetét, hátha sikerül mások szemét is felnyitnia.
Chris Kirkland pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor rájött: segítségre szorul és változtatnia kell, ha életben szeretne maradni. Idén februárban történt, amikor a gyógyszerfüggősége miatt mélypontra került Liverpoolban, abban a városban, ahol egykoron az angol labdarúgás legdrágább kapusának számított.
„Mindet bevettem. Azt gondoltam, meg fogok halni. Fogalmam sem volt arról, hogy ki vagyok. Arra sem emlékeztem, hol lakom. Csak azért jutottam haza, mert a navigációs rendszerbe már korábban beírtam az „otthon” szót, ellenkező esetben ki tudja, hol kötöttem volna ki. Otthon nagyon rosszul lettem. Vagy 18 órán át aludtam. Felébredtem, elővettem a tablettákat a kocsiból, és lehúztam őket a WC-n.”
A korábbi angol válogatott kapus már évekkel ezelőtt elárulta, hogy súlyos depresszióval küzdött, ami miatt az öngyilkosságon is elgondolkodott. Most a Guardiannek azt is bevallotta: a mentális problémák elől a gyógyszerekbe menekült, 2013-ra – ekkor épp a Sheffield Wednesday játékosa volt – már rabja lett a függőségnek.
„Felhívtam az orvosokat, és azt mondtam nekik: elveszítettem a pirulákat, többre lenne szükségem. Az internetről is próbáltam beszerezni, minden lehetséges módon. Volt olyan, hogy el kellett volna mennem valahova, de nem voltam megfelelő lelkiállapotban vagy egyszerűen csak túl sok tablettát vettem be, és akkor mindenféle kifogásokat kellett kitalálnom, mondjuk, hogy defektet kaptam. Ami borzalmas.”
Kirkland három évvel ezelőtt részt vett egy csoportterápiás kezelésen, amelyen végighallgatta a legkülönbözőbb függőségekhez (drog, alkohol, szerencsejáték) fűződő történeteket. Akkor úgy érezte, az ő helyzete távolról sem annyira rossz, azt követően viszont, hogy a hullámok összecsaptak a feje fölött, felismerte a stabil struktúrák fontosságát.
„Ezt tanácsolták nekem akkor is, amikor először mentem rehabra. Azt hajtogattam, hogy persze, persze, persze, de nem került rá sor a gyakorlatban.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2019/03/15/2544592.jpg)
Chris Kirkland
Fotó: PA Sport
A gyógyulásban a felesége, Leeona jelenti az egyik legfőbb támaszt, aki mindenféle módon próbálja megakadályozni, hogy a férfi gyógyszerhez jusson. Beszélt a háziorvossal, hogy ne írjon fel a férfinak fájdalomcsillapítót, a postai küldeményeket szintén ellenőrzi, emellett pedig minden héten drogtesztet végeznek, ami feketén-fehéren megmutatja az igazságot.
„Már a postás is tudja, hogy nem adhat nekem levelet vagy csomagot” – magyarázta a korábbi sportoló. „Ennek az az oka, hogy az interneten keresztül vettem a fájdalomcsillapítókat. Most már minden csomag közvetlenül Leeonához került. Olyan környezetet hoztunk létre, amely remélhetőleg segít majd megakadályozni, hogy visszaessek.”
Kirkland gyakran segít a helyi jótékonysági szervezeteknél, emellett rendszeresen kilátogat az Anfieldre is, amelyre hét évesen vitték ki először, és ahol 2001-ben a klub játékosa lett. Manapság rendszeresen látni a Walking and Talking Charity Hikes feliratú pólójában, amely egy másik korábbi kapus, Mark Crossley által alapított, mentális egészséggel foglalkozó csoport.
Kirkland életében 2012 nyara jelentette a fordulópontot, amikor úgy érezte: két pokoli nehéz szezon során, amely miatt elveszítette a kezdő helyét a Wigannél, végre ismét formába lendült. Két nappal a Championship-nyitány előtt azonban hátsérülést szenvedett, amely nagyon nehéz helyzetbe hozta új klubjánál, a Sheffield Wednesdaynél.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/22/3420059.jpg)
Chris Kirkland
Fotó: AFP
„Azt gondoltam: bassza meg, ha nem játszom szombaton, keresztre feszítenek. Mindenki azt fogja mondogatni: mi szóltunk előre. Volt a megállapodásunkban egy tétel, amely kimondta: ha három meccset kihagyok hátsérülés miatt, akkor megsemmisíthetik a szerződést. Ez az idény elején, amely szombat-kedd-szombat ritmusban zajlik, egy hét alatt bekövetkezhet.”
Kirkland végül kitöltötte a hároméves szerződését, 2015-ben pedig a Prestonhoz igazolt, ahol sokkal több időt tölthetett a most 15 éves lányával, Lucyval. Egy év után a klub elengedte, ő pedig elsőre azt gondolta, véget ért a pályafutása, végül azonban aláírt a Buryhez.
„Azt már nem kellett volna. Portugáliában edzőtáboroztunk, ahol apartmanokban laktunk, én pedig nagyon rosszul éreztem magam. El akartam jönni, haza akartam utazni” – mondta, hozzátéve: ez volt az a pillanat, amikor az öngyilkosság is megfordult a gondolatai között. „Úgy éreztem, mintha valami visszahúzna. Leeona és Lucy nem voltak ott, de tudom, hogy ők mondták azt: menjek haza, ők majd segíthetnek.”
Egy időre sikerült megszabadulnia a gyógyszerektől, 2019-ben azonban visszaesett, és a jól ismert érzések a covid miatt bevezetett korlátozások után is visszatértek. Kirkland azért mesélte el a történetét, hátha ezzel sikerül meggátolnia, hogy mások is hozzá hasonlóan rossz döntéseket hozzanak. Tapasztalatai szerint a futballpiramis alján lévő játékosok, főleg, akik rövid távú, meccsekhez kötött szerződéseket kapnak, sok esetben szorult helyzetben találják magukat.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/22/3420060.jpg)
Chris Kirkland
Fotó: AFP
„Tramadolból 400 mg-nál többet nem lenne szabad bevenni, én viszont naponta 2500 mg-ot szedtem. Mindent figyelembe véve nem segítenek, egyszerűen csak szétcsesznek mentálisan. Közben folyamatosan áltatod magad: majd a jövő héten leállok, majd a jövő héten. Volt néhány csúnya esetem, amikor 10-12-t beszedtem, ami 2000 mg felett van, és hallucinációim voltak a házban.”
„Szaporán vert a szívem, hol elveszítettem, hol visszanyertem az eszméletemet. Ezután néhány napra leálltam, mert azt gondoltam: ezzel meg fogom ölni magam. De aztán beüt a függőség, a tested kívánja, előjönnek a fájdalmak, és tudod, hogy ha beveszed, megszűnnek. Nem akartam emberekkel beszélni, ami megnehezítette Leeona és Lucy életét is. Nélkülük most nem lennék itt.”
Kirkland fájdalmai visszatértek azt követően, hogy leállt – reményei szerint végleg – a fájdalomcsillapítókkal. Szerinte azonban ezzel még a sérülései is javultak, így ugyanis sokkal inkább tisztában van azzal, hogy hol vannak a határai, mit tehet meg és mit nem.
„Szeretnék minden nap golfozni, de nem tehetem meg, mert komoly fájdalmaim lennének. Nem futhatok úton a rázkódás miatt, gyalogolni viszont elmehetek. Biciklizhetek is. Súlyt viszont nem emelhetek.”
Kirkland azonban tisztában van azzal, hogy egy egész életre szóló küzdelem vár rá, és sosem szabadulhat meg teljesen a démonoktól.
„Amikor fáj valamid, izzadsz, görcsölsz, és minden másodpercben arra gondolsz, hogy egy tabletta megszüntetné a fájdalmat, de tudod, hogy nem veheted be, az még rosszabbá teszi a helyzetet. Valahogy át kell lendülni ezen, mert tudom, hogy nem szedhetek.”
Végezetül azt is elárulta, mennyire sokat köszönhet a családjának. „Amennyiben bármilyen függőséggel küzdesz, nem harcolhatsz ellene egyedül, az lehetetlen. Csak önmagadat csapnád be vele. Legyél bátor, kérj segítséget, és minél gyorsabban megkapod, annál jobban leszel.”
Forrás: Guardian
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés