Miért szar a női foci? Hogy lenne más, ha még az esélyt sem adjuk meg neki?

A női labdarúgók körében szinte járványszerűen fordul elő egy nagyon komoly sérülés, az elülső keresztszalag-szakadás, ami nagyjából 8-9 hónapos felépülést kíván. Az utóbbi években a női foci népszerűségének növekedésével párhuzamosan egyre több figyelmet kapnak a focisták is és ez a sérülés is. Az, hogy mennyire sok még mindig az ismeretlen tényező, az nagyon jól jelzi azt, hogy mennyire gyerekcipőben jár még a sportág profizmusa.

Talán a legnagyobb figyelmet Angliában érte el a téma, ahol a válogatott a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságon nyerni tudott. A sikert követően a lányok szinte nemzeti hőssé váltak, a Women’s Super League nézettsége pedig minden korábbit meghaladt.

A következő szezonban viszont sajnos a rengeteg sérülésre is felfigyelt a közönség. Az Arsenalnál egy szezon alatt négyen is elszakították a keresztszalagjukat, de nem csak Angliában volt ekkora a baj. A 2022-es Aranylabda 20 jelöltje közül a díjátadó gála idején öten kényszerültek a pályán kívülre ugyanezzel a sérüléssel.

Az elülső keresztszalag a térd négy fő szalagjainak egyike. Középen, a sípcsont és a combcsont fejei közötti kis üregben helyezkedik el, szerepe pedig abban van, hogy a térd túlzott előre-hátra irányú mozgását megakadályozza. Elsősorban olyan sportokban fordul elő a leggyakrabban a szakadás, ahol nagy számú, nagy erővel, dinamikusan történő kitámasztás és gyors irányváltoztatás szükséges.

Sajnos a szalagok részleges szakadása ritka, általában a teljes szakadás a jellemző. Ilyenkor nagy mértékű fájdalom lép fel, amit sokszor egy erős, pattanó hang előz meg. Az elit sportolóknál szinte mindig műtéti úton pótolják a szalagot, ami után 6-9 hónapos rehabilitációs időszak következik.

A női és férfi nem között viszont a sérülések gyakorisága nagyon eltérő, a statisztikák szerint a nők 6-szor olyan gyakran szakítják el a térdszalagjukat, mint a férfiak. Az utóbbi években egyre több kutatás igyekszik felfedni ennek a különbségnek az okát, az egyre több információ pedig arra is tökéletesen rámutat, hogy mennyire komoly gondok vannak még manapság is a női profi labdarúgásban.

Az talán mindenki számára egyértelmű, hogy a férfi is női test mennyire sok mindenben különbözik. Ennek ellenére a profi sportolókat érintő kutatásoknak mindössze 6 százaléka középpontjában állnak nők.

A térdsérülésekkel kapcsolatos egyik kulcskérdés a láb és függesztőöveinek anatómiája; az alsó végtagok terhelése teljesen más a két nemnél. A férfiaknál keskenyebb csípő és párhuzamos lábtartás a jellemző, amíg a nőknél a szélesebb csípő miatt inkább az X lábak jellemzőek. Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt még azt gondolták, hogy a befelé dőlés nagysága fokozza a sérülés veszélyét is, de ezt nem sikerült alátámasztani.

Egy másik fontos szempont pedig az, amiről még mindig nem nagyon szeret senki beszélni; a menstruációs ciklus. A téma tabusítása miatt még manapság is csak igen kis számú alannyal végzett kutatások eredményei állnak rendelkezésre, de egyben a kutatók is egyetértenek.

Az ösztrogén hormon mennyisége összefüggésben van az ízületek stabilitásáért felelős kollagén felépítésével. A magas ösztrogén szint mellett – ez a ciklus közepén, a 10-14. nap között a legmagasabb – a kollagén molekulák keresztkötései gyorsabban épülnek fel és le, ami a szalagok stabilitását is csökkenti.

A molekuláris szinten elért eredményekre építve többen azt is kutatták, hogy a keresztszalag szakadások hogyan alakulnak a menstruációs cikluson belül. A kutatási eredmények értelmezése viszont igen bonyolult folyamat, hiszen a hormonok rengeteg dolgot befolyásolnak a szervezeten belül. A teljesség igénye nélkül, ide tartozik a fáradtságérzés, a mozgáskoordináció, az általános fizikai erőnlét és nem utolsósorban a pszichére kifejtett hatásokról sem szabad elfeledkezni.

A sportolókkal együtt dolgozó szakemberek között viszont abban teljes az egyetértés, hogy a sérülések több tényező szerencsétlen együttállásával alakulnak ki és az egy-egy kiragadott vizsgálat eredményét önmagában nehéz értelmezni.

És hogy akkor mégis mi lehet a megoldás? Természetesen a nagyobb hangsúly a megelőzést segítő módszereken. Ezzel pedig el is érkeztünk egy másik hatalmas problémakörhöz.

Azt fontos kiemelni, hogy a nők és férfiak anatómiai eltérései nem határozzák meg előre, hogy a „gyengébbik nem” valóban gyengébb legyen és több sérülést szenvedjen el. Erre remek példát mutatnak a profi táncosok, akik kiskoruktól kezdve ugyanazokat a mozgásokat végzik, ugyanannyi edzésen vesznek részt és a sérüléseik is teljesen kiegyenlített mértéket mutatnak a két nem között.

De akkor ez miért teljesen más egy olyan sportágban, ami a világ legnépszerűbbjének számít? Röviden és tömören: mert a profi női foci még éppen csak a serdülőkorban tart. Néhány helyen már egészen felnőttnek gondolják, de közben még a legtöbb helyen gyerekcipőben jár.

Apropó cipők. Talán a női olvasók között is sokan futnak és korábban vásároltak már maguknak futócipőt. Bemegyünk a szakboltba, ahol az eladó néhány perc után többféle, női lábra tervezett darabot is tud ajánlani. Naivan gondolhatnánk, hogy ez miért is lenne más a focicipőkkel, de sajnos itt is elkeserítő a helyzet.

Az Európai Klubok Szövetsége a tavalyi világbajnokság előtt rendezte meg először a női focit érintő konferenciáját Londonban. Itt hozták nyilvánosságra egy olyan kérdőív eredményét, amit 350 résztvevő töltött ki; 82 százalékuk számolt be arról, hogy folyamatosan valamilyen problémát okoznak nekik a cipők.

Ez nem is annyira meglepő, hiszen a legtöbb focicipőt egy átlagos fehér férfi lábára gyártják. És hogy ez miért is probléma? Egy női láb általában rövidebb és keskenyebb sarokkal rendelkezik, mint egy férfié, ráadásul teljesen másmilyen a terhelése is a női talpnak. Mivel a nők testtömege kisebb, mint a férfiaké, ezért a stoplik száma, mérete és alakja is más kéne, hogy legyen.

A Nike éppen a világbajnokság körüli nagy felhajtást kihasználva dobta piacra az új modelljét, ami a Phantom Luna névre lett keresztelve. Az amerikai cégnél nem csak az anatómiai különbségeket vették számításba, hanem azt is, hogy a lányoknál jellemzőbbek a hosszabb, több passzos támadások, így ezen a cipőn nagyobb a labdakezelést elősegítő felület is.

A megfelelő felszerelés tehát már adott, de mit lehetne még tenni a sérülések megelőzéséért? A legfontosabb a lányok megfelelő erősítő programja lenne, valamint a klubok körüli orvosi és fizioterápiás segítők mennyiségének és minőségének javítása.

Az Athletic cikke szerint egy angol, profi, férfi csapatnál a legjobb fizioterapeuták 50-80 ezer fontos éves keresettel számolhatnak, míg ez a női csapatoknál 20-40 ezer font körül van. Ahogy a szakmai ranglétrán egyre feljebb haladunk, ezek a különbségek csak nőnek.

Egy első osztályú focista arról is beszámolt, hogy a klubjánál néhány éve még mindössze 1 fizió dolgozott, akinek az egész csapat egészségéért kellett volna felelnie, ráadásul ő is éppen csak befejezte az egyetemi tanulmányait.

Ezek a problémák csak egyre súlyosabbak, ahogy az alacsonyabb osztályok, vagy fiatalabb korosztályokat vizsgáljuk. A profizmus felé vezető egyik legnehezebb lépés mindig is az utánpótlásból a topcsapatba való átkerülés volt. Ez a női focistáknál kiemelten igaz.

Az Arsenal két játékosa Beth Mead és Vivianne Miedema nemrég egy rövid dokumentumfilmet mutatott be, ahol végigkísérhettük a keresztszalag-szakadás utáni rehabilitációs időszakukat és a pályára való visszatérésüket is. Ebben beszéltek saját tapasztalataikról is, ami jól leírja, hogy milyen fejlődésen megy át az egész sportág az elmúlt években.

Miedema – Európa-bajnok a holland válogatottal – 14 éves koráig a fiúkkal közösen játszott, majd utána a Heerenveen igazolta le. Már ekkor látszott a kimagasló tehetsége, így már az első szezonjában bekerült a legjobbak közé. Éppen betöltötte a 15. évét, amikor bemutatkozhatott a holland első osztályban, azóta pedig nincs megállás. 2013-ban a holland felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, saját bevallása szerint azóta pedig nem volt olyan nyara, amit pihenéssel és megfelelő erőnléti munkával tudott volna tölteni.

Az Arsenal női csapatának vezető fizioterapeutája, Gary Lewin komoly különbségekre hívta fel a figyelmet. A fiúk általában már 8-9 éves koruktól kezdve megkapják azt az erősítő, sérülésmegelőző képzést, ami egy későbbi profi sportpályfutáshoz elengedhetetlen, míg a lányok általában erre a kondicionálásra csak 18 éves koruk környékén kapnak lehetőséget.

Az Arsenal esetében Anglia és a világ egyik legjobb, leggazdagabb klubjáról beszélhetünk, így náluk manapság már minden gyerek a lehető legkorábban megkapja az esélyt, de mi a helyzet a világ kevésbé szerencsés részein? Röviden és tömören: tragikus.

Annak ellenére, hogy a FIFA – a labdarúgók szakszerveztének nyomására – óriási mértékben növelte a pénzjutalmakat, azért még mindig komoly küzdelmet kell folytatnia még a világ legjobbjainak is, hogy a nemzeti szövetségektől a labdarúgókig eljusson a pénz.

A 32 résztvevő csapatból 7 folytatott komoly vitát a bónuszokról, többen pedig az elképesztően amatőr felkészülés miatt akadtak ki. A jamaicai válogatott több játékosának a szüleitől kellett kölcsönkérnie, hogy részt vehessen az edzőtáborban, míg Zambiában a felszerelésekkel akadtak gondok. Ők állítólag már a tokiói olimpia óta nem láttak pénzt az országuk szövetségétől, ráadásul úgy érkeztek meg a világbajnokság új-zélandi helyszínére, hogy nem kaptak cipőket és sípcsontvédőket se. Hamiltonban viszont annyira nem népszerű a sportág, hogy komoly gondot jelentett a város egyetlen sportboltjának, hogy egy teljes csapatot ellásson felszereléssel.

A FIFA nem csak a pénzjutalmakat növelte meg, hanem egy minden szövetség által kötelezően alkalmazandó minimumot is előírt, amiben többen között a csapatokat elszállásoló hotelek minőségét és az utazási körülményeket is meghatározta.

2022 októberében a FIFPRO (profi játékosok szövetsége) által képviselt 150 játékos egy közös kinyilatkoztatást tett, amiben Gianni Infantino segítségét kérték, hogy a női labdarúgás a kívánt mértékben tudjon fejlődni a közeljövőben. Az egyik aláíró a Lyon chilei kapusa, Christiane Endler volt, aki a közös harcukról így nyilatkozott:

Kapustársa véleményénél sarkosabban fogalmazott az angol válogatott csapatkapitánya, Leah Williamson, aki szintén egy keresztszalag-szakadásból lábadozik: