Nehezen aludtam el tegnap. Sokáig forgolódtam.
Pedig nyitómeccshez képest első osztályú volt. Láttunk gólokat. Volt fordulat. Remek taktikai csata. Mégis csalódott voltam. Vagy inkább zaklatott.
Miért így kellett eldőlnie? Mert kétségeink ne legyenek: ha nincs büntető, nem kap ki Horvátország.
DFB-Pokal
Gulácsiék legyőzésével ötödször kupagyőztes a Dortmund
11 ÓRA
És nem volt büntető.
„…akkor nem kell többé futball.”- mondta Niko Kovac, a horvát szövetségi kapitány a meccs után. És gyanítom, nem csak én éreztem hasonlóan.

Fotó: Eurosport

Nem csak azért, mert az a csapat, amely leginkább képvisel itt minket a Kárpát-medencében kikapott. Nem. Józan ésszel másra nem is számíthattam.
Minden ugyan úgy megy tovább. Lehet itt tizenkettedik asszisztens a kapuk mögött, csipogó órák, és gólvonal-technológia. Lehet meccsenként bocsánatot kérni, mint négy éve Mexikótól és Angliától.
Ez már a futball része. Úgy érzem példátlan népszerűségének egyik legfőbb oka. Hiányzik az igazságosság, ezért tökéletes leképezése a való életnek.
A szorgosan lefektetett szabályrendszer és a technikai innováció ellenére az emberi hibák lehetősége páratlan. Lassan annyira, hogy már fel sem tűnik. Most is elég egy kézlegyintés, és a jól ismert magyarázó szavak: „ha nincs büntető is 2-1, többet volt a labda a braziloknál, többet tettek a sikerért, megérdemelték” stb. És ez így sokkal életszerűbb, mintha tisztán, világos szabályok mentén dőlne el.
A baj az, hogy egy tizenegyes kapcsán már nincs is beszédtéma. Annyira természetes. Meg nem adott gólok, három sárga egy játékosnak. Az már igen. Az csemege.
Mindegy.
Nálam más világbajnokság kezdődött. Brazília-Horvátország 1-1.
Kíváncsi vagyok, így ki jut tovább.
Mert kell még futball.
Premier League
Guardiola zseniális változtatásai vezették újra a csúcsra a Cityt
13 ÓRA
Premier League
Laporte-nak nem maradt több ideje, ezért választotta Spanyolországot
16 ÓRA