Mourinho, a játékosai és a biciklilánc

Dr. Simor Miklós

Frissítve 10/04/2021 - 14:57 GMT+2

A kellő tisztelet és távolságtartás miatt nem foglalunk állást, hogy kinek is van igaza a Tottenham játékosok vs. Mourinho vitagálán.

Bedient: Jose Mourinho

Fotó: SID

José Mourinho színre lépése óta képes tematizálni a futball-témákat. Most éppen a felelősséghárító attitűdje van porondon: a Tottenham-Newcastle meccs döntetlen lett, amiért a portugál edzőnél a játékosok voltak a hibásak, hiszen ahogy nyilatkozta: „az edző ugyanaz, de a játékosok mások. Igen ám, de a Tottenham játékosai már olyan komoran pillantanak az edzőjük nyilatkozataira, mint a keresztény mártír, aki legközelebb esedékes az oroszlánoknál. Ez pedig egyre többeknél akasztja le a bicikliláncot.

A kellő tisztelet és távolságtartás miatt nem foglalunk állást, hogy kinek is van igaza a Tottenham játékosok vs. Mourinho vitagálán. Azonban a téma apropóján felvethetünk néhány szempontot, ami segíthet az olvasónak kialakítani az ügyben saját véleményét.

Ha a szikár munkaügyi tényeket vesszük, akkor a labdarúgók és a klub munkaviszonyban állnak egymással. A klub részéről az utasításokat az edző adja. Jogászi bikkfanyelven a Tottenhamnél a játékosokkal szemben a munkáltatói jogok gyakorlója José Mourinho. Ő felel azért, ami a pályán és az edzéseken történik. Az ő felettese a klub (vagy entitásának) vezetése. Erre később visszatérünk.

Premier League

Foden-dupla és fölényes ManCity-győzelem Brightonban

29 perce

A sportolóknak munkajogi szempontból követnie kell a munkáltató – esetünkben – Mourinho utasításait. Ha ezt nem teszik, akkor az megalapozhatja a munkaügyi felelősségüket. Ha a játékosok

a, nem alkalmazzák a figurákat, amit Mourinho megjelölt – nem követik az utasítást;
b, nem adnak bele mindent (ahogy azt a szerződésük elvárhatja tőlük) – nem követik az utasítást;
c, nem megfelelően játsszatják egymást – nem követik az utasítást,

ami mind-mind munkaügyi vétség lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy a fentiek nem egyenlőek azzal, ha valaki rosszul csúszik be, és sárgalapot kap. A hiba része a munkavégzésnek. De a sorozatos hiba, vagy a készakarva az irányvonaltól eltérő magatartás igenis felvet munkajogi kérdéseket. Innen nézve Mourinhónak igaza is lehet.

Vegyük azonban mindennek a fonákját is! Mourinho a klub felé felel a munkájáért. Ha

a, nem tudja kikényszeríteni a játékosok engedelmességét – nem követi a munkáltatója utasítását;
b, nem tudja motiválni a keretben lévőket – nem követi a munkáltatója utasítását;
c, végső soron nem hozza az eredményt – nem követi a munkáltatója utasítását.

Itt is fontos megjegyezni, hogy jó edzővel is veszthet a csapat, az nem feltétlenül alapozza meg a – hangsúlyozottan – munkaügyi felelősségét az edzőnek. Bicebócát Mourinho sem tudja megtanítani az esernyőcselre. De ha semmit sem tesz a helyzet javításáért, az szinte bizonyosan lépésre kényszeríti a munkáltatót. A régi klasszikust fejleszthetjük tovább: Tudsz úszni? Nem?

a, És ha megfizetem?
b, És ha kedves vagyok?
c, És ha motivállak?
d, És ha erőszakosan lehengerellek?

Ezek után hiába tart bárki is sajtótájékoztatót, a türelmi idő után így is, úgy is az eredményjelző lesz a végső döntőbíró. Ha tehát az edzői munkával szakmai kifogás merül fel, akkor a klubvezetésnek kell a munkaszerződés vonatkozó pontjait kikényszeríteni.

Munkaügyi szempontból nézve tehát a Tottenhamnél egyaránt lehetnek a játékosok, Mourinho, meg mindketten hibásak. A jogásznak itt kell letennie a lantot. Az ítéletet Mourinhónak, a klubvezetésnek, meg persze nekünk, szurkolóknak kell meghoznunk az ügyben.

Simor Miklós
sportjogász
Simor Ügyvédi Iroda

Serie A TIM