José Mourinho színre lépése óta képes tematizálni a futball-témákat. Most éppen a felelősséghárító attitűdje van porondon: a Tottenham-Newcastle meccs döntetlen lett, amiért a portugál edzőnél a játékosok voltak a hibásak, hiszen ahogy nyilatkozta: „az edző ugyanaz, de a játékosok mások. Igen ám, de a Tottenham játékosai már olyan komoran pillantanak az edzőjük nyilatkozataira, mint a keresztény mártír, aki legközelebb esedékes az oroszlánoknál. Ez pedig egyre többeknél akasztja le a bicikliláncot.

A kellő tisztelet és távolságtartás miatt nem foglalunk állást, hogy kinek is van igaza a Tottenham játékosok vs. Mourinho vitagálán. Azonban a téma apropóján felvethetünk néhány szempontot, ami segíthet az olvasónak kialakítani az ügyben saját véleményét.
Ha a szikár munkaügyi tényeket vesszük, akkor a labdarúgók és a klub munkaviszonyban állnak egymással. A klub részéről az utasításokat az edző adja. Jogászi bikkfanyelven a Tottenhamnél a játékosokkal szemben a munkáltatói jogok gyakorlója José Mourinho. Ő felel azért, ami a pályán és az edzéseken történik. Az ő felettese a klub (vagy entitásának) vezetése. Erre később visszatérünk.
Labdarúgás
Dárdai Herthája hatot kapott a 2 magyarral felálló Lipcse ellen
13 PERCE
A sportolóknak munkajogi szempontból követnie kell a munkáltató – esetünkben – Mourinho utasításait. Ha ezt nem teszik, akkor az megalapozhatja a munkaügyi felelősségüket. Ha a játékosok
a, nem alkalmazzák a figurákat, amit Mourinho megjelölt – nem követik az utasítást;
b, nem adnak bele mindent (ahogy azt a szerződésük elvárhatja tőlük) – nem követik az utasítást;
c, nem megfelelően játsszatják egymást – nem követik az utasítást,
ami mind-mind munkaügyi vétség lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy a fentiek nem egyenlőek azzal, ha valaki rosszul csúszik be, és sárgalapot kap. A hiba része a munkavégzésnek. De a sorozatos hiba, vagy a készakarva az irányvonaltól eltérő magatartás igenis felvet munkajogi kérdéseket. Innen nézve Mourinhónak igaza is lehet.
Vegyük azonban mindennek a fonákját is! Mourinho a klub felé felel a munkájáért. Ha
a, nem tudja kikényszeríteni a játékosok engedelmességét – nem követi a munkáltatója utasítását;
b, nem tudja motiválni a keretben lévőket – nem követi a munkáltatója utasítását;
c, végső soron nem hozza az eredményt – nem követi a munkáltatója utasítását.
Itt is fontos megjegyezni, hogy jó edzővel is veszthet a csapat, az nem feltétlenül alapozza meg a – hangsúlyozottan – munkaügyi felelősségét az edzőnek. Bicebócát Mourinho sem tudja megtanítani az esernyőcselre. De ha semmit sem tesz a helyzet javításáért, az szinte bizonyosan lépésre kényszeríti a munkáltatót. A régi klasszikust fejleszthetjük tovább: Tudsz úszni? Nem?
a, És ha megfizetem?
b, És ha kedves vagyok?
c, És ha motivállak?
d, És ha erőszakosan lehengerellek?
Ezek után hiába tart bárki is sajtótájékoztatót, a türelmi idő után így is, úgy is az eredményjelző lesz a végső döntőbíró. Ha tehát az edzői munkával szakmai kifogás merül fel, akkor a klubvezetésnek kell a munkaszerződés vonatkozó pontjait kikényszeríteni.
Munkaügyi szempontból nézve tehát a Tottenhamnél egyaránt lehetnek a játékosok, Mourinho, meg mindketten hibásak. A jogásznak itt kell letennie a lantot. Az ítéletet Mourinhónak, a klubvezetésnek, meg persze nekünk, szurkolóknak kell meghoznunk az ügyben.
Simor Miklós
sportjogász
Simor Ügyvédi Iroda
Premier League
A City nyerte a forduló rangadóját, először kapott ki a United
3 ÓRÁJA
Premier League
Irány a bajnoki cím? - Rangadón bizonyíthatja a Chelsea, hogy Anglia legjobb csapata lett
8 ÓRÁJA