Modric, Ronaldo vagy Griezmann nyerjen? Itt a Hosszabbítás Aranylabda-listája!

Mártha Bence

2010 óta az Aranylabda értéke erősebben devalválódott, mint a walkmaneké, de azért azóta is kapta meg olyan játékos, aki tényleg a legjobb volt abban az adott évben. Idén csak egy esetben folytatódhat a pozitív trend: ha Luka Modric kapja, egy kivételével minden más esetben pont akkora csalást kiáltok, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor Wesley Sneijder helyett muszáj volt Lionel Messit kidekorálni a tökéletesen érdemtelen díjjal.

Mivel idén vb volt, ez mindig kicsit torzít a játékosok megítélésén, hiszen például Miralem Pjanic, vagy az olaszok ott sem voltak, a németek és a brazilok meg ott voltak, csak minek. No de lássuk.

A francia csatár simán lehetne előrébb is a listán, hiszen a vb-győztes franciák legjobbja volt Oroszországban, az Atlético Madriddal pedig megnyerte az Európa-ligát, és a bajnokságban is második lett a Barca mögött. Most, hogy ezt leírtam, nem is értem, miért csak az ötödik helyre tettem. Tök hülye vagyok.

A pofátlanul fiatal támadó a franciák vb-győzelmének másik fontos kulcsszereplője volt, a gyorsaságával, játékintelligenciájával és gólérzékenységével már 19 évesen elérte, hogy jelenleg talán a legforróbb portéka a futballpiacon. A válogatott mellett jó szezont futott a PSG-vel is, és ha őt választják a legjobbnak, az egyetlen aranylabdás tinédzser lesz (december végén tölti a 20-at a kis rohadék).

Hát vagy őt, vagy Messit muszáj felpakolni a listára, már csak történelmi okokból is. Márpedig ha ez így van, akkor sokkal inkább őt, hiszen a Real Madriddal zsinórban harmadszor nyert BL-t, vert 26 bajnoki gólt, és a Juventusban sem lassít a szokott tempóján. A vébé is inkább a hulladék csapattársak miatt nem sikerült igazán jól, pedig Ronaldo négy góllal segítette Portugáliát.

Ha valaki megállíthatja Modricot, az a Real francia középhátvédje. Tegyük hozzá, furcsa lenne, ha ebben az évben egy védő kapná, pedig Varane abszolút megérdemelné: a Reallal behúzott tripletta, illetve a franciák vb-győzelme miatt ő a legkomolyabban kidekorált játékosa a 2018-as évnek, és hát ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy Aranylabdát kapjon. (Nem fog.)

Bár azzal kell kezdenem, hogy szerintem nem ő volt a legjobb a horvát válogatottban a vébén, hanem Marcelo Brozovic, de az irányítónak kell kapnia az év legjobb játékosának járó díjat, ez nem is vitás. Modric világklasszis teljesítményt nyújtott nagyjából az összes fontos meccsen, amit a csapatai játszottak, és mivel ez zajos sikerek egész sorával járt, óriási arculcsapás lenne, ha nem őt hoznák ki győztesnek.

Modricnak akkora futballagya van, hogy alig fér el a fejében: mindig tudja, hogy lőjön vagy passzoljon, és mivel mindkettőt kiválóan csinálja, elmondható, hogy mindig jó helyen van nála a labda. Ha hozzátesszük, hogy szabályosan szinte lehetetlen szerelni, mindig nyugodt és precíz, már csak az a kérdés marad, hogy miért nem kapott eddig Aranylabdát? 

Mátrai Márk

Salah történelmi szezont futott a Premier League, és a 38 meccses szezonok megalakulása óta 32 góljával. Az Év játékosa lett a játékosok és az újságírók szavazatai alapján, Bajnokok Ligája-döntőbe vezette a Liverpoolt, és ősszel is 9 gólt szerzett klubjában, a Pool történetének legjobb Premier League-rajtját vették. A világbajnokságon sérülten játszott egy gyenge csapatban egy gyenge edző vezetésével, de két gólt így is szerzett a világbajnokságon.

Mbappé a legizgalmasabb fiatal játékos az utóbbi évtizedben, és érettsége mutatja, hogy simán nézhetnénk 25 évesnek, ha nem tudnánk, hogy 20 éves. 11 gólt szerzett az idei szezonban, az előző idényben megnyert mindent Franciaországban, és a sportág legmagasabb szintjén világbajnok lett, gólt szerzett vb-döntőben, nyolcaddöntőben, a torna legjobb fiatalja lett, és a hozzáállása is példásabb, mint brazil csapattársáé, Neymaré. Az előző szezonban összesen szerzett 13 gólt, tehát a fejlődése már ezen a téren is egyértelmű.

Igen, Messi csak 3. helyezett. A sportág legnagyobb klub- és válogatott tornáján sem nyújtott kiemelkedőt, bár nem elsősorban az ő hibája miatt. Bajnok, kupagyőztes, és aranycipős lett ismét, most is vezetik a bajnokságot, és második helyen áll a góllövőlistán egy háromhetes kihagyás ellenére. A világ legjobb futballistája.

Ronaldo azért kerül előrébb, mint korábbi madridi klubtársai, mert ő ősszel is kiemelkedőt nyújtott, illetve fő letéteményese volt a BL-győzelemnek BL-gólkirályként. A vb-n spanyolok ellen szerzett triplája a vb egyik emlékezetes pillanata volt, és bár ugyanakkor esett ki, mint Messi, csapata és ő maga is sokkal tisztességesebben teljesített. A gyenge bajnoki eredménye a Reallal volt a fő oka, hogy csak a második helyre került. 

Igen, nem Luka Modrić, hanem Griezmann a befutó. Griezmann is világbajnok lett, a csapat egyik legérettebb játékosaként, a Simeonétól tanultakat láthatóan hasznosan alkalmazta taktikailag a világbajnokságon. Emellett megelőzte Modrić, Varane, és Ronaldo Real Madridját a bajnokságban, Európa-ligát nyert, ahol a döntőben az ő két gólja döntött, az elődöntőben az Arsenal ellen ő szerezte a kulcsfontosságú idegenbeli gólt emberhátrányban, Az EL-legjobb játékosa, gólt szerzett a vb-döntőben, negyeddöntőben, nyolcaddöntőben egyaránt, egy pont csak a hátránya a Barcelona mögött a tabellán az Atléticóval, és ismét jócskán a Real előtt járnak. 

Németh Dániel

Sosem titkoltam, hogy nem vagyok az egyéni díjak megszállottja csapatsportokban, ennek megfelelően az Aranylabda sem mozgat meg igazán. Önmagában az, hogy sokáig csak európai játékosok között osztogatták a díjat, erősen megkérdőjelezi, mennyire lehet komolyan venni, de ezt leszámítva is akadtak bőven furcsaságok a FIFA-díjjal való 2010-es összeolvadás előtt. Azóta még kevésbé lehet komolyan venni a díjat, ami az évek során népszerűségi versennyé silányult. Mondjuk az is igaz, hogy az előző egy évtizedet megérdemelten dominálta a Cristiano Ronaldo-Lionel Messi kettős, egyedül a 2010-es Aranylabdát kellett volna egyértelműen más játékosnak kapnia (Wesley Sneijder). 2018-ban valószínűleg megtörik majd a duó nagy sorozata a valódi szavazáson, a Hossszabbításén pedig egészen bizonyosan.

Egyre több elemzés mutat rá, hogy a modern labdarúgásban mennyit változott a kapusok szerepe. Mondani sem kell, hogy Pep Guardiola, Jürgen Klopp vagy akár Maurizio Sarri játékrendszerei (a teljesség igénye nélkül), amelyekben a kapusoknak a mezőnymunkából is alaposan ki kell venniük a részüket, nagyban hozzájárultak a poszt felértékelődéséhez. David de Gea ugyan a mezőnymunkája a leghasznosabb, mégis akkora hatása van a csapatai teljesítményére, mint keveseknek. 2018-ban nem volt nála jobb kapus, a Manchester United középszerű védelmét egyedül felemelte az elit kategóriába, és hétről-hétre elképesztő bravúrok sorát mutatja be. A világbajnokság nagyon kilóg a sorból, de ott inkább csapatszinten (és a vezetőségben) bukott meg Spanyolország, és nem az egyéni hibák okozták a vébé egyik legnagyobb esélyesének korai kiesését. 

Valamiért őt elkönyvelték egyszerű zongoracipelőnek, pedig a maga nemében legalább annyira zseniális, amit a védelem előtt csinál, mint amit korunk csatárklasszisai a tizenhatoson belül művelnek. A 2018-as világbajnok francia válogatottra nem az egyének kiemelkedő teljesítménye, sokkal inkább a nagyszerű csapatmunka miatt fogunk emlékezni, és ennek a gépezetnek N'Golo Kanté volt a motorja. Csendben, szinte észrevétlenül végezte a dolgát, azt viszont hihetetlen magas színvonalon, ráadásul ez a teljesítmény az egész szezonban jellemző volt rá. Egyénileg nem volt rosszabb Antonio Conte szétesőfélben lévő Chelsea-jében sem, Maurizio Sarri rendszerében pedig új szerepkörben is megtalálta a helyét. A napolis Allan mellett talán a világ legalulértékeltebb középpályása, de helye van 2018 legjobbjai között. 

Szívem szerint neki 2016-ban odaadtam volna az Aranylabdát, mert a Bajnokok Ligájában és az Európa-bajnokságon is hihetetlen magas színvonalon futballozott. Tagadhatatlan viszont, hogy a döntőkben elmaradtak tőle a meccset eldöntő villanások, így aztán sem csapatban, sem egyénileg nem érhetett fel a csúcsra. Az idei világbajnokságon erősen tiltakozott az ellen, miszerint ő lenne a francia válogatottnak a vezére, és valahol igaza volt: ugyan nagyon fontos momentumokban tudott előre lépni, a már említett csapatmunka dominált elsősorban, és sokkal kevésbé egyetlen klasszis one man show-ja vitte el a végső sikerig a franciákat. Hasonló volt a helyzet az Atlético Madridban is, ahol Griezmann Európa-liga-győzelemhez segítette csapatát. Megérdemelt a dobogós hely, de a győzelemhez kevés.

Kiegyensúlyozottság tekintetében kevesen veszik fel a versenyt Cristiano Ronaldóval, aki a BL-tavaszra megint elképesztő formába lendült, de a világbajnokságon sem lassított, a spanyolok ellen lényegében egymaga tartotta meccsben a portugálokat. Hamar beilleszkedett a Juventusba is, ráadásul a torinóiakat egy csapásra a BL legnagyobb esélyesévé léptette elő. Vitán felül áll, hogy 2018-ban (is) a világ egyik legjobb játékosa volt Ronaldo, az egyedüli kérdés az, vajon ő volt-e a legjobb. Egyetlen egy érvet találtam, ami nem mellette szól - és ami miatt végül második lett a listámon -, hogy a labdarúgás egyre inkább halad az univerzális játékosok irányába, a specialisták pedig kikopóban vannak. Gólszerzés terén Ronaldónak (különösen ha a fontos gólokat nézzük) nincs párja, de a csapattársak ma már rengeteg terhet levesznek a vállairól.  

Köztük az a Luka Modric, aki érzésem szerint eddig is megérdemelte volna az Aranylabdát, mert legalább annyira fontos eleme volt a Real játékának, mint Cristiano Ronaldo. A horvát középpályás védekezésben és támadásban egyaránt meghatározó láncszeme volt Zinedine Zidane rendszerének, az, hogy ilyen szinten tudta kontroll alatt tartani a mérkőzéseket a Real, javarészt neki köszönhető. Horvátország világbajnoki szereplése talán az év legemlékezetesebb pillanatait hozta, és valószínűleg mondani sem kell, hogy Modricnak ebben is megvolt a maga szerepe, nem véletlenül választották őt a torna legjobb játékosának. Jó kérdés, hogy egyénileg ez volt-e Modric legjobb szezonja, és annak ellenére, hogy emlékeim szerint láttam már jobban is játszani, mint 2018-ban, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül adnám neki az Aranylabdát. 

Takács Márton

E sorok írója sokat hangoztatta az idén, hogy tíz év után végre eljöhet az az idő, amikor nem Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo kapja meg év végén az Aranylabdát. Sokáig bízhattunk Kevin de Bruyne vagy Mohamed Salah lenyűgöző teljesítményében, de különböző okok miatt ők ketten nem tudták egy teljes naptári évben hozni azt a formát, amit 2018 első hónapjaiban megcsodálhattunk tőlük. Nos, ez az idő el is jött, meg nem is.

Eden Hazard elképesztő támadójátékos, aki nagyon szeretett volna elmenni a Real Madridhoz, de maradnia kellett a Chelsea-nél, és ha már ott maradt Londonban, hétről hétre megmutatja, milyen zseniális középpályás. Úgy osztogatja a kulcspasszokat, ahogy senki más, pazar befejezőember is lett belőle. A vb-bronzérmes belgák legjobbja volt a nyáron, és klubcsapatában is remekelt 2018-ban. A Premier League-ben való szereplés és az abban való lehengerlő játék dönt nálunk az ő javára a szintén pazar évet futó, de a PL-nél jóval gyengébb Ligue 1-ben varázsoló Kylian Mbappéval szemben.

Raphaël Varane mondhatja magáról el egyedül, hogy tagja volt a BL-győztes és a világbajnok együttesnek is. Önmagában ez még nem lenne ok arra, hogy ott legyen a helye az Aranylabda legjobbjai között és ebben a cikkben, Varane viszont hasonlóan erős védőmunkát tett le az asztalra, mint 2006-ban Fabio Cannavaro, akinek a vb-arany elég volt ahhoz, hogy begyűjtse ezt a díjat 12 éve. Varane a Realban és a francia válogatottban is klasszisteljesítményt nyújtott a nyárig, 25 éves korára a világ egyik legjobb középhátvédje lett. Az Uruguay elleni vb-negyedöntőn fontos gólt szerzett és tanárian játszott az egész vébén. Azóta már haloványabb a formája, de idén végre újra lett esélyes védő a France Football megtépázott renoméjú díjának élmezőnyében.

N'Golo Kanté a világ legkitűnőbb labdaszerző középpályása és a mezőny legszimpatikusabb labdarúgója. Nálunk ő volt a világbajnok francia válogatott legjobbja, és legfontosabb tagja, végigrobogta 2018-ban az összes meccsét, a teljes vb-t, csak a döntőre fogyott el szegény, gyomorprobléma is hátráltatta. A Chelsea-ben is remekel, a pálya minden pontján feltűnik, és egyre többet láthatjuk az ellenfél tizenhatosa, szögletzászlója körül is. Szétfutja magát, mégsem lehetne olyan jelenetet leforgatni vele, mint a teljes Amerikán végigfutó Forrest Gumpról, mintha nem is erőltetné meg magát, mintha nem is izzadna. A mosolyát és a szerénységét receptre kéne felírni másoknak, még jó, hogy vény nélkül is kapható a belőle áradó tisztelet és szeretet. Ő a legmenőbb focista per pillanat.

Idén alig volt nála jobb. Ennek a díjnak a legkiválóbb adott évi teljesítményről kéne szólnia, nem a megszerzett trófeák alapján kellene kiosztani. És a pályán a portugál világklasszis volt az egyik leglenyűgözőbb 2018-ban is. A Realban és a Juventusban is varázsolt, még előbbi mezében lőtte az év egyik legfantasztikusabb gólját következő klubja ellen, hogy aztán az utóbbi egyesület mezében uralja le az őszt. Ez utóbbi dönthetne a javára, de a világbajnokságon meg Modric volt erősebb. A spanyoloknak lőtt három vb-gólja közben volt egy élő rádiófelvételünk a Tilos Maratonon a Dürer Kertben, kijöttünk, és a tanult kollégákkal, többek között Pető Péterrel ámultunk és bámultunk Ronaldón, és bemondtuk előre ennek az elképesztő fickónak a szabadrúgásból szerzett gólját. Továbbra sem kedveljük, de elkápráztat minket a sportág iránti alázata, és az a meló, amit beletesz a fociba 33 évesen is. Neymar a közelében sincs ebben sem. 

Luka Modric volt idén is a Real Madrid metronómja, pazar évet futott a zsinórban harmadszor Bajnokok Ligája-győztes csapatban. Aztán a nyáron a világbajnoki ezüstérmes horvát válogatott legjobbja volt, ha jól emlékszünk, ő futotta a legtöbb kilométert a tornán, ami döbbenetes teljesítmény tőle a kulcspasszok kiosztása és az irányító meló mellett. Nem is bírta már olyan jól az őszt, mint a tavaszt, de annyira markáns teljesítményt nyújtott az ő MVP-címével véget ért vébén, hogy az első félévben, a Realban és a tornán mutatott extra játéka miatt megérdemelné a ballont. 2010-ben a horváthoz hasonló, kitűnő bizonyítványt szállító Wesley Sneijdert, 2012-ben pedig Andrés Iniestát hagyták parlagon a döntnökök, ő érte is. "A kicsikhez húzol, és hát persze Modric miatt is, de rajta kívül is van még ott néhány komoly fej." - mondta volt a kiváló író, Németh Gábor a vele készült interjúnkban a horvát nemzeti együttesről.

Luka Modric34% (239 szavazat)Cristiano Ronaldo37% (258 szavazat)Antoine Griezmann12% (83 szavazat)Valaki más18% (125 szavazat)Összes szavazat: 705