Kísérletezett, barkácsolt, az öltözői hierarchiát ideig-óráig kezelte, de végül túl sok kompromisszumra kényszerült. A Paris Saint-Germain távozó vezetőedzője minden elődjénél jobban teljesített a Bajnokok Ligájában, de egyik vezetőjével sem jött ki igazán, a végén kialakult passzív-agresszív viszony pedig tarthatatlanná vált. Thomas Tuchel két és fél éve Párizsban.


„Sajnos ezek a futball törvényei”bölcselkedettbúcsúzóul Instagramján Kylian Mbappé, amikor hivatalosan is bejelentették Thomas Tuchelt menesztését. Amikor augusztus 23-án a Paris Saint-Germain még Bajnokok Ligája-döntőt játszott, nem sokan jósolták volna a német vezetőedző decemberi távozását. Akkor miért pont most, szezon közben kellett elküldeni? Elvégre a párizsiak továbbjutottak a csoportjukból a BL-ben, a bajnokságban mindössze egy pont választja el őket a listavezető Lyontól és az öltözői széljárás sem fordult ellene.
Az időzítés meglepő volt, a döntés mégsem váratlan. Tuchel az elmúlt hetekben egyik tüzet oltotta a másik után. A csapat a BL-döntő után a négy égtáj felé széledt egy last minute nyaralásra. Az egyik része elkapta a koronavírust. A másik része különböző sérülések miatt hosszabb távra kidőlt. Egy teljes létszámú kerettel lefolytatott pár hetes alapozásnak halvány esélye sem maradt. Ha mindez nem lett volna elég, Tuchel többször is lenyilatkozta, hogy az új szerzemények (Alessandro Florenzi, Moise Kean, Rafinha, Danilo Pereira) nem tették versenyképesebbé a csapatot, csak a lyukak betömésére volt elég (távozott a nyáron Thiago Silva, Edinson Cavani, Thomas Meunier és Tanguy Kouassi). Amikor ennyi ok van, egy idő után nehéz ezeket nem kifogásnak látni. Leonardo, a PSG szakmai igazgatója végül megunta az üzengetéseket és megnyomta a piros gombot.
Euro 2020
Öt tanulság a magyar válogatott Eb-szereplése kapcsán
14 PERCE
Párizs megér egy misét - de vajon portugálul vagy németül celebrálnak majd? | Eurosport
A Bajnokok Ligájában elért második helyezés ellenére nem csitulnak az ellentétek a PSG edzője és sportigazgatója között. Thomas Tuchel az átigazolási időszak utolsó napján kapta meg a kért (?) erősítéseket, Leonardót az edző mellett a pénzügyi fair play és a koronavírus is sakkban tartja.
Pedig Tuchel 2018-as kinevezése merész lépésnek tűnt, amiért nem illett a korábbi edzők sormintájába. Laurent Blanc ugyan stabilitást és kiszámíthatóságot hozott, de a Zlatan Ibrahimovics-függő, 4-3-3-ra berendezkedett „mini-Barcelona” pont akkor mutatta meg a határait, amikor Blanc egy kulcsfontosságú BL-meccsen próbált meg új játékrendszerrel felállni. Unai Emery és a PSG házassága maga lett volna az Európához való felnövés allegóriája, de a Barcelona elleni felejthetetlen remontada után elvesztett hitelességét sosem tudta visszakanalazni. Nyugalomra és rendre volt szükség. Meg egy csipetnyi modernitásra.
Tuchelről a szakmán kívüliek (értsd: a PSG belügyeit befolyásoló katari holdudvar) is tudták, hogy képes volt szerényebb képességű csapatok potenciálját maximalizálni, tette mindezt holisztikus és kreatív módszerekkel. Csikung-jóga; tárggyal a kézben végeztetett figyelemjavító gyakorlatok; korlátozás a passzjátékban, ahol nem szabad a saját térfélre visszapasszolni a labdát – Tuchel maga volt a friss fuvallat.
Párizsban viszont nem kellett unorthodox módszereket bevetni. A sztárok adottak voltak. A fejekben kellett rendet tenni és kirakni egy olyan puzzle-t, amiről senki nem tudta biztosan, hogy egy szettet alkotnak.
A kezdetek zen-légkörben teltek. Tuchel elkerülte az öltöző lázadását és nem forgatta fel a klubot pincétől a padlásig, helyette kivárt néhány hetet és tesztelni kezdte a 3 védős játékrendszert. Önmagában ugyan ez nem egy komoly győzelem, de ha azt nézzük, hogy Unai Emery idején az öltöző Thiago Motta vezetésével megüzente, hogy szeretne visszatérni a 4-2-3-1-es alakzatról a jól bevált 4-3-3-ra, már látszódott az elmozdulás és a játékosokkal kialakult bizalom. A csapat megpróbálkozott a gegenpressinggel is, mely mögött színtiszta elképzelés bújt meg: minél gyorsabban visszaszerezni a labdát, és minél több időt eltölteni az ellenfél térfelén.
Párizsban viszont nem a rendszer és az intézmény az uralkodó, hanem a belső
kommün
.
Ellentétben a Borussia Dortmunddal, ahol Tuchel négynél is több poszton próbálta ki Ousmane Dembélét, Párizsban már késztermékek fogadták. Kezdettől fogva világos volt, hogy Marco Verratti és Neymar lesznek a játék letéteményesei – a gond csak az, hogy az első évben együtt alig játszottak többet 1000 percnél, a hiányukban pedig egyszerűen nem maradt rendszerszintű elképzelés, csak tömködések, cserék, társítások.
Viharosan távozott hazájából, a PSG sztárjai hallgatnak rá - Tuchel három német ellenfélen túljutva lehet BL-győztes | Eurosport
Egy ideig ugyanazt az utat járta, mint Jürgen Klopp, játékfelfogását mégis inkább Pep Guardiolához hasonlítják. Öntörvényű tréner, aki nem kerüli a konfliktusokat, előző két klubjából sem békés körülmények között távozott. A kiemelkedő német edzőiskola egyik vezető alakja, Thomas Tuchel zsinórban három német együttest legyőzve érhet Európa csúcsára a PSG-vel.
A haladási irány már nagyjából látszott, amikor elérkezett a Manchester United elleni kiesés, ahol a korábbi évek démonai és az idegfáradtság minden Parc des Princes-ban tartózkodó emberre átragadtak. Az esés sokáig tartott, zsinórban négy meccsüket is elvesztették a bajnokságban, a morál mélypontra került és minden addigi kísérletezés a kukában landolt. Az első szezonnak befejezetlen íze maradt, annak ellenére, hogy időközben Marquinhos és Dani Alves is belső középpályásokká konvertáltak át és Thilo Kehrer is bárhova be tudott ugrani szükség esetén. Nem rossz, de a jó nem ilyen.
Mindeközben a nagyok asztalához ült Kylian Mbappé. 13 gólos szezonról 33 találatra ugrott, majd stílszerűen az Év Játékosa-díjátadóján a legjobb játékosnak járó trófea átvételekor üzente meg: több felelősséget szeretne, akár Párizsban, akár máshol. Ha csak egy tárgyalástechnikai trükkről lett volna szó, még nem is lett volna égbekiáltó gond. Csakhogy Neymar és Mbappé is elsajátítottak néhány rossz szokást: míg előbbi nem zárt vissza a labda nélküli fázisokban, ahogy tette azt egy Barcelona 4-3-3-jának bal oldalán, addig utóbbi – aki korábban egy területbe bemozgó szélsőként robbant be a köztudatba – elkezdte lábhoz kérni a labdát.
A két játékos lett a PSG gordiuszi csomója.
Mbappé kikövetelte, hogy ékcsatár legyen, Neymar csak a labdás fázisokban mutatta magát. Egy emberrel még csak-csak, de két ennyire szabatosan mozgó játékossal lehetetlen fenntartani egy jó csapatstruktúrát, ami elengedhetetlen a Tuchel számára fontos pozíciós játékhoz és az eredményes visszatámadáshoz. Jelenlétükben egyre látványosabbá vált a „broken team”-jelenség, a csapat kettévált a pályán.
A PSG alapfelállása a 7+3 lett: hét visszazáró játékos, senki földje, majd három fent ragadt támadó.
Neymarral és Mbappéval a csapat nagyobb xG-t ért el, több gólt lőtt, több pontot szerzett, de kevesebbet támadott le, kevesebbet birtokolta a labdát és lassabban is szerezték azt vissza.
Szerkezet híján Tuchel a játékosok tehetségére és kreativitására volt kénytelen hagyatkozni, amiből pillanatnyi fellángolásokra futotta. Ezért is volt a döntővel végződő Final 8 sorozat inkább kivétel, mintsem egy szisztematikus építkezés eredménye. Tuchel és stábjának érdeme, hogy nyomás alatt úgy keverték a lapjaikat, hogy az mindig a csapat előnyére vált: az Atalanta ellen Eric-Maxim Choupo-Moting nyerő jokernek bizonyult, az olasz csapat ellen vergődő Mauro Icardi kikerült a kezdőből, ezért Neymar középre, hamis kilences pozícióba tolódott, ahol lubickolt a szerepkörben. Ezalatt Mbappé is megtűrte, hogy a jobb szélről kellett bejátszania és Marquinhos is a középpálya elvitathatatlan ura lett.
A kényszerből átbuherált PSG szemrevalóan nézett ki, de sem a keret összetétele, sem az egyéni preferenciák nem tették lehetővé, hogy gyökeret verjen.
Tuchel megcsinálta a lehetetlent: csapatot kovácsolt a PSG-ből | Eurosport
A Paris Saint-Germain esélyt sem adott az RB Leipzignek a Bajnokok Ligája elődöntőjében, könnyed, 3-0-s győzelemmel jutott története során először a sorozat döntőjébe. A franciáknál többen is extrát nyújtottak, de ennél lényegesen fontosabb, hogy valódi csapat benyomását keltették, Thomas Tuchel pedig valódi mestermunkát tett le az asztalra.
Párizsi ideje alatt Tuchel egyszerre helyezte feljebb a plafont és lejjebb a küszöböt. Egy lépésre voltak az európai beteljesüléstől, miközben hétről-hétre redundáns összeállítások váltották egymást a bajnokságban. A közönség látni akarta, hogy a héten milyen újításokon dolgozott a csapat, de csak az ismételgetés maradt, ahol nem volt elég „valahogy” nyerni.
Amik maradtak, azok szilánkok: Angel Di María olykor brilliáns, máskor szétszórt játéka, ahogy jobb oldali támadóból lépett be középre a támadásokhoz. Julian Draxler, aki olykor hatékonyan ugrott be a középpályára, de látványosan belekényelmesedett a párizsi létbe. Maradandó emlék a letámadással lefojtott Real Madrid képe, ahol a párizsiak – igencsak árulkodó – Di María-Icardi-Sarabiatámadósorral vágtak neki a meccsnek.
Tuchel akkor távozik Párizsból, amikor csapata nem volt a legmélyebben, és akkor rúgták ki, amikor a pandémia leszűkítette a legtöbb klub mozgásterét. Edzősködése alatt szélesebb lett a csapat repertoárja, de a játék sosem öltött végleges formát.
Menesztését nézve nemcsak az eredmények romlása, hanem a belső feszültségek és a túl sok kompromisszummal járó sorozatos döntések okozták a vesztét.
A kérdés már csak az, hogy az új edző képes lesz-e ebben az útvesztőben ellavírozni. Párizsban most nyugalomra és rendre van szükség. Meg egy csipetnyi modernitásra. Ismerős?
Euro 2020
Szalai Ádám: "Nincs az életemnek szebb ajándéka, mint ezt a csapatot vezetni"
30 PERCE
Euro 2020
Világklasszisuk ellenére sokadszorra is a csoportkörben ragadtak a lengyelek
EGY ÓRÁJA