A franciák legendája, az évszázad játékosa, A Király; Michel Platini 70 éves lett

Michel Francois Platini 1955. június 21-én született a Luxemburghoz közeli Joeuf kisvárosban, olasz származású családban. A tehetséges fiút 16 évesen hívta próbajátékra kedvenc csapata, a Metz, de ezen sérülése miatt nem tudott részt venni, egy évvel később pedig az állóképességi teszten elájult.

Végül az AS Nancy tartalék csapatába került (ebben a klubban játszott korábban apja), ahol már első meccsén mesterhármast lőtt, egy év múlva pedig a felnőttek között is pályára léphetett. Eleinte több sérülés hátráltatta, de az 1974-75-ös szezonban a Nancy az ő vezérletével visszajutott az első osztályba, maga Platini 17 gólt lőtt, a legtöbbet a specialitásának számító szabadrúgásokból.

A Nancy a következő években rendre a bajnokság felsőházában végzett, és 1978-ban eddigi legnagyobb sikereként megnyerte a Francia Kupát, a győztes gólt Platini szerezte.

A válogatottba 1976-ban hívta meg Michel Hidalgo szövetségi kapitány, első mérkőzésén Csehszlovákia ellen szabadrúgásból volt eredményes. Az 1978-as világbajnokságon a franciák nem jutottak tovább csoportjukból, az olaszoktól és a házigazda argentinoktól is kikaptak, csak a magyar válogatottat győzték le. A kudarcért a közvélemény Platinit tette felelőssé, egy ideig a hazai bajnokságban szinte minden labdaérintését füttykoncert kísérte.

1979-ben az akkor legjobb francia klub, a Saint-Étienne csapatába igazolt, amellyel 1981-ben megnyerte első és egyetlen francia bajnoki címét. 1982-ben jelképes összegért az olasz Juventushoz távozott, ahol a 10-es számú mezt kapta meg. Az olasz bajnokságba nehezen illeszkedett be, de a lengyel Zbigniew Boniekkel kiválóan megértették egymást, s a Juventus szárnyalni kezdett. Már Platini első szezonjában bejutottak a BEK-döntőbe, ahol kikaptak a Hamburger SV-től, de az Olasz Kupát megnyerték. A Juventus színeiben kétszer lett a Serie A bajnoka (1984, 1986), három egymást követő évben gólkirály, 1984-ben a bajnoki cím mellett elhódították a Kupagyőztesek Európa-kupáját és az Európai Szuperkupát is.

A legnagyobb csillagok közé emelkedett Platini pályafutására az 1985-ben a Liverpool ellen megnyert BEK-döntő tehette volna fel a koronát, de a diadalt beárnyékolta a brüsszeli Heysel Stadionban a mérkőzés előtt az angol futballhuligánok okozta katasztrófa, amelyben 39-en haltak meg. Az egy órával később kezdődött mérkőzés egyetlen gólját Platini szerezte tizenegyesből, s később sokan bírálták, amiért önfeledten ünnepelte a győzelmet - ő azzal védekezett, hogy akkor még nem volt tudatában a tragédia súlyosságának.

A francia válogatottal 1982-ben, második világbajnokságán a bronzmérkőzést elvesztették a lengyelek ellen, de négy évvel később, 1986-ban a belgák ellen már győztek és a harmadik helyen végeztek. A francia nemzeti tizenegy 1984-ben Platini vezérletével szerezte meg első nagy nemzetközi címét: a hazai rendezésű Európa-bajnokságon veretlenül, minden mérkőzésüket megnyerve diadalmaskodtak. A torna legjobb játékosa és gólkirálya Platini lett, kilenc találata egyetlen EB-n a mai napig rekord.

Visszavonulását 1987-ben jelentette be. Pályafutása során 582 klubmérkőzésen 313 gólt szerzett, a nemzeti csapatban 72 alkalommal lépett pályára - ebből 50-szer csapatkapitányként - és 41 gólt lőtt. Gólrekordját csak 2007-ben tudta megdönteni Thierry Henry, de a mérkőzésenkénti gólátlagot tekintve még mindig Platini a legjobb. Kétszer, 1982-ben és 1986-ban is bekerült a világbajnokság álomcsapatába, ő az első, aki sorozatban háromszor nyerte meg az Aranylabdát (1983, 1984, 1985), hazájában, ahol 1999-ben megválasztották az évszázad játékosának, a Le Roi (A Király) becenevet kapta.

Platinit minden idők egyik legnagyobb játékosának, büntető- és szabadrúgás-specialistájának tartják, az elegáns stílusú támadó középpályás egyedülálló technikai tudással és irányító képességgel rendelkezett. Bár főként hátravonva szervezte a játékot, passzokkal hozta helyzetbe társait, a góllövéshez is volt érzéke, mindkét lábával és fejjel veszélyt jelentett a kapura, villámgyorsan tudta magát is helyzetbe hozni.

Visszavonulása után, 1988-ban kinevezték a francia válogatott szövetségi kapitányának, a csapat vezetése alatt 29 mérkőzésből 16-ot megnyert és csak ötöt vesztett el, sorozatban 19 alkalommal maradt veretlen. A franciák az 1992-es Európa-bajnokságra esélyesként érkeztek, de a csoportkörben még meccset sem nyertek és kiestek, Platini lemondásra kényszerült. Egyik vezetője volt az 1998-as franciaországi világbajnokság szervezőbizottságának, ezt követően az UEFA és a FIFA különböző szerveiben töltött be tisztségeket.

2002-ben mindkét sportszövetség végrehajtó bizottságának tagja, 2006-ban a Francia Labdarúgó Szövetség alelnöke lett, s 2007-ben megválasztották az UEFA elnökének. Amikor 2015-ben a korrupciós botrányba keveredett Sepp Blatter, a FIFA elnöke bejelentette távozását, Platini jelezte, hogy megpályázná a tisztséget. Néhány hónappal később azonban ellene is eljárás indult a Blattertől elfogadott pénzek miatt, amit Platini állítása szerint tanácsadásért kapott. A FIFA akkor nyolc évre minden futballal kapcsolatos tevékenységtől eltiltotta a francia sportvezetőt, amit a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) négy évre csökkentett, végül 2022-ben Platinit minden vád alól felmentette a svájci szövetségi büntetőbíróság.

Életét a ciprusi Mosfilotiban 50 ezer kiállítási tárgyat tartalmazó múzeum mutatja be, a Guinness Rekordok könyve szerint ez a világ legnagyobb futball- és egyben sporttárgyú gyűjteménye.