Ezzel a vb-vel valahogy sehogyan sincs szerencsém. A legjobb meccsek idején vagy éppen külföldön tartózkodtam vagy az aznap esti munkabeosztás akadályozott meg a találkozók teljes élvezetében. Amikor pedig végre közösségi foci nézésre került sor, rendre a gyengébb találkozókat fogom ki. Sajnos így volt ez tegnap este is, amikor szép ráhangolódás után egy belvárosi pubban vártuk haverokkal az argentin-holland elődöntőt. Már korábban írtam róla, hogy a szívem a dél-amerikaiak felé húz, így nem volt meglepetés, hogy egy jó évtizeddel ezelőtti, Batistuta feliratú mezben ültem be sörözni. Az italok csúsztak is - egy ideig. A meccs ugyanis nem hozott lázba (a többieket sem), mert helyzet szinte alig akadt a 90, majd 120 perc alatt
A szomszédos asztalhoz érkező finn lánykülönítmény mellett kicsi izgalmat az egymás közötti góltotós tippelés hozott csak az estébe. Négyünk közül az egyenes kieséses szakasz eddigi eseményeiből kiinduló kolléga volt az, aki pesszimistán, de realista módon fix 0-0-t tippelt - nyert is hatszáz forintot. Igaz, nem váltotta be azonnal sörre, mert a ráadás sem ígért túl sok jót. Pár perccel a hosszabbítás vége előtt eszembe jut egy gondolat: "Lenne egy jó és egy rossz hírem. Ennek a szenvedésnek nemsokára vége - ez a jó. De sajnos a két gyengén teljesítő csapat közül az egyik hamarosan vb-döntős lesz..." A kommentátorok és a szakértők fényezik ugyan a találkozót (pokoli tempó, nagy meccs, stb.), de nem hiszek nekik. Inkább a saját szememnek. A büntetőket már szégyenszemre  limonádét kortyolgatva nézzük végig - ezt sem hittem volna úgy nyolc óra tájékán...
Hazafelé a "négyeshatoson" jó hangulatban lévő (ők nem limonádéztak..) portugálok szólítanak meg a mezem miatt. Bár kétszer is rákérdezek, saját csapatukra egy szót sem akarnak fecsérelni, de a Benficát és Rui Costát istenítik. Jókedvük van, gyanítom azért, mert nem sokat láttak a meccsből. Bulizni akarnak, a Liszt Ferenc tér felé mutogatva útba igazítom őket, majd a Nyugatinál nagy nehezen feljutok a hétköznaphoz képest szokatlanul zsúfolt éjszakai buszra - konkrétan a bezáródó ajtó présel fel a legalsó lépcsőre. A félórás zötyögés már csendes, magába forduló. Egy kék-fehér arcfestéssel bíró sráccal nézünk össze. Fejbiccentés, fáradt öröm. Nyilván nem úgy, mint Buenos Airesben...
Euro 2020
Eljátszotta kétgólós előnyét, végül mégis nyert Hollandia
8 ÓRÁJA
Még két meccs hátravan a tornából, így még bizakodom. Akadtak eddig is jó periódusaim, a belga-amerikai hosszabbítását és a német-brazil első félidejét például láttam TV-n és talán összejön végre egy jó meccs a manapság divatos közösségi meccsnézés formájában is. Szombat vagy vasárnap. Szerencsére nem dolgozom egyik este sem, idehaza vagyok, így adott az (utolsó) esély. Kedves csapatok, a helyosztón ugye már nem okoztok nekem újabb csalódást?
Euro 2020
Az osztrákok a hajrában szerzett két góllal verték az újonc macedónokat
11 ÓRÁJA
Euro 2020
A magyar válogatott tagjait is sokkolta Eriksen esete
12 ÓRÁJA