Mbappé visszaél a hatalmával? Nem, csak Duranttól és LeBrontól tanult

A játékos tavaly egy, a Real Madriddal elnyúlt tárgyalássorozat végén jelentette be, hogy végül marad inkább a francia fővárosban további 2+1 évet (a plusz után egy saját döntésen alapuló opciós jog). Legutóbb pedig azt tudatta a vezetőségével, hogy nem fog élni a hosszabbítási jogával. A Paris Saint-Germaint ez annyira meglepte, hogy most el kell dönteniük: vagy elengedik jövőre ingyen, vagy egy magas transzferáron eladják valakinek még ezen a nyáron.

És az sem kizárt, hogy Mbappé egyszer csak a jövő szezon végén bejelenti, hogy újratárgyalta a szerződését és marad Párizsban.

De miért érdekes ez? Mint ahogy arra Ryan O’Hanlon, az ESPN újságírója rávilágított, hasonló taktikával élt korábban LeBron James és Kevin Durant is. Az Mbappé körüli hercehurca valójában arra mutat rá, hogy a világ legjobb sportolói ráébredtek a saját hatalmukra, és felismerték, hogy a szerződéseiket sokkal gyakrabban újra elő lehet venni a fiókból.

Amikor például LeBron James 2014-ben visszatért a Cleveland Cavaliershez, egy 1+1 éves szerződést írt alá, melyben a +1 hasonlóan a játékos döntésén múló opciós évet jelentett, mint Mbappé-nál. LeBron mellé megvették Kevin Love-ot is, aki egyértelműen egy rövid távú megoldásnak bizonyult. A Cleveland akkor a döntőben kikapott Golden State Warriorstól, James pedig azonnal szabadon igazolható játékos lett.

Mi történt ezután? James újabb, busásabb megállapodást kötött a Cavs-zel. Pontosan ugyanolyan konstrukcióban: 1+1 évre. Lement a szezon, melynek végén megverték a döntőben a Golden State-et és James ismét a piacra került. Ki lehet találni, mi történt ezután. James újabb 1+1 évről kötött szerződést.

Azon a nyáron a Golden State – a vereségre adott válaszul – megvette a világ 2. legjobb kosarasát, Kevin Durantet. A rá következő évben a Warriors ismét a Clevelanddel találkozott a döntőben, sikerült is megverniük őket, és Durant a szezon végével szabadon igazolható lett. Egy újratárgyalás után viszont ismét hosszabbított további egy évre. Ugyanez megismétlődött egy évvel később. Durant végül a 2019-es Toronto Raptors elleni vereség után döntött úgy, hogy továbbáll, a Brooklyn Netsszel állapodott meg.

Miről árulkodik mindez? Egyrészt, hogy a játékosok felismerték, hogy azon túl, hogy sportolók és atléták, a piac szemében brandként, márkaként is léteznek. Minden sikerpont egy lehetőség arra, hogy még jobb szerződést tárgyaljanak ki – ha nem az aktuális klubjukkal, akkor egy másikkal.

Kylian Mbappé sem kivétel ez alól. A Paris Saint-Germain 2017-ben 5 éves szerződéssel csábította magához a Monacótól. Mbappé ekkor 18 éves volt és egy jó játékosnak számított, ám rendkívüli játékos csak a következő világbajnokságon lett, amikor valósággal berobbant a köztudatba és meg is nyerte Franciaországgal a tornát. Mbappé tavalyig kivárta a szeződése lejártát és az új megállapodással gyakorlatilag húzott egy LeBront/Durantet: 2 rövid évről köttöt szerződést, amellyel gyakorlatilag megduplázta az addigi bérét. Ha hinni lehet a becsléseknek, jelenleg évi 78 millió eurót keres, és ezzel a világ legjobban fizetett játékosa.

A másik tanulság, hogy a játékosok azt is tudják, hogy nemcsak klubok, de sport franchise-ok részei, amelyek évről-évre (COVID-zárójelet leszámítva) gyarapodnak. A labdarúgás a világ egyik legjobban növekvő sportága, ahol a top európai bajnokságok 3-4 éves ciklusonként magasabbnál magasabb televíziós pénzeket zsebelnek be, új létesítményekben gyűjtenek be meccsnapi bevételeket és újabbnál újabb szponzorokkal állapodnak meg hirdetési lehetőségekről.

Ebben az ütemben a hosszú távú elköteleződés szinte hátrány. A hosszú lejáratú szerződések azt a célt szolgálják, hogy a klub bebetonozza magának a játékost, a játékos pedig biztos és kiszámítható bevételre tesz szert éveken keresztül. Ebben a közegben viszont ez veszteséget is jelenthet: egy „brand”-játékos nem akarja elbukni azt a pénzt, amit azzal érhetne el, ha újra és újra rövid távra szerződne.

Mbappéról nehéz megmondani, hogy kivételt jelent-e vagy egy trendet indít el. Manapság egyre több olyan játékost lehet találni, akik nagy klubokban játszva épp a szerződésük utolsó évét hagyják leketyegni (gondoljunk Antonio Rüdigerre vagy David Alabára). Nem félnek, mert tudják, hogy szükség van rájuk és akkor is játszani fognak, ha a vezetőségük épp elégedetlen velük, mert még nem állapodtak meg egy hosszú távú szerződésről.

Hogy fog-e ez változni, az a jövő zenéje. De annyi biztos, hogy Kylian Mbappé nagyon sok pénzt fog keresni a jövőben.