Laurent Blanc a vesztébe rohan a Lyonnal

A Lyon pár napja 4-1-re kapott ki a Montpellier-től, amikor a meccs után a riporter megkérdezte Laurent Blanc-tól, a csapat edzőjétől, hogy mire lenne szüksége most a csapatnak.

„Lecserélni az edzőt” – szólt a válasz. A kérdező egy pillanatra lefagyott, majd visszakérdezett, hogy komolyan gondolja-e. Blanc érezte, hogy a vicce nem teljesen ment át, és azzal ütötte el a kellemetlen pillanatot, hogy csak a hangos kritikusainak adott hangot.

Az előzmények így sem voltak fényesek. Tavaly ilyenkor még Peter Bosz vezette az együttest, őt 10 forduló után rúgták ki. Blanc alatt a csapat valamelyest stabilizálódott, ám így is csak a 7. helyre futotta, amivel eldőlt, hogy 1995 óta a Lyon egyetlen európai kupasorozatban sem fog indulni.

Idén nyáron ezt még érvként is fel lehetett használni a jövőbeli jobb szereplés mellett: a könnyebb naptár miatt a csapat csak bajnokságra koncentrálhat, az év elején érkezett új amerikai tulajdonos, John Textor végre megismerhette a körülményeket és néhány új igazolás is befutott. A felkészülési meccsek és a bajnoki rajt viszont siralmasra sikeredett: a Montpellier ellen kilátástalan játékot mutattak, a Nizza ellen pedig a szerencsének köszönhették, hogy 0-0 maradt az állás.

Lehet azon is vitatkozni, hogy az igazolások mennyire voltak reménykeltőek. A Southamptontól hozott Duje Caleta-Car nagyjából ott folytatta, ahol korábbi klubjában, a Marseille-ben abbahagyta: pár komoly belépővel és néhány buta hibával. Az Arsenal nevelése, Ainsley Maitland-Niles nem többnek tűnik puszta beugrónál, aki görcsösen próbál megkapaszkodni valamelyik topbajnokságban. A Sochaux-tól elhozott Skelly Alvero egyelőre nem úgy fest, mint aki kész a szintlépésre.

A Lyon persze mondhatta, hogy 50 milliós átigazolási többlettel zárt, ami valahol bravúr, hiszen két komolyabb játékosát ingyen engedte el: Houssem Aouar az AS Romához, Moussa Dembélé az Al-Ettifaqhoz költözött. Jó pénzt kaptak ugyan Castello Lukebáért (Lipcse) és Romain Faivre-ért (Bournemouth, akit egyből kölcsönadtak a testvérklub Lorient-nak), és Karl Toko-Ekambi is hozott nem keveset a Szaúd-Arábiába való költözésével.

Blanc csak a probléma egy részét képezi. A munkáját talán még jobban meg lehet becsülni annak fényében, hogy mi történt a PSG-vel, mióta elment onnan. A távozása óta viszont a labdarúgás és a Ligue 1 is rengeteget változott, az 57 éves edzőt mintha kicsit sem érdekelné. A kinevezése tipikus Lyon-féle biztonsági igazolásnak tűnt (francia, beszéli a nyelvet, bevált név), de lassan egyéves ott tartózkodása alatt szinte semmit nem javított a csapat teljesítményén: Peter Bosz átlagosan 1,67 pontot szerzett meccsenként, Blanc 1,71-et.

A legszomorúbb, hogy Blanc korábban még megátalkodott Barcelona-hívőnek tűnt, aki a katalán pozíciós játékot Franciaországba átültetve egy labdaügyes, labdatartó, támadásban bátor alakulatot tudott hegeszteni. Mára ennek a nyomait sem látni. Blanc-nak mintha nem lenne se hitvallása, se stílusa, se terve.

Lehet persze érvelni amellett, hogy a lassan kiöregedő Anthony Lopes és Corentin Tolisso túl vannak a zenitjükön, ahogy Alexandre Lacazette is akkor kezdett el gólokat ontani, amikor köré szervezték a kiszolgáló személyzetet. A Lyonnak sürgősen olyan rendszerben kellene játszania, ahol fel tudja értékelni az olyan tehetségeit, mint az akadémiáról jövő Bradley Barcolát, Rayan Cherkit, a vb-t megjárt Nicolas Tagliaficót vagy azt a Maxence Caqueret-t, akinek alsó hangon egy Bajnokok Ligájában szereplő csapatban lenne a helye.

A Lyon legnagyobb baja ugyanakkor nem Laurent Blanc, hanem a vezetési kontroll teljes hiánya. Sokan elfelejtik, hogy a klub a 2000-es években úgy nyert 7 bajnoki címet, hogy ezalatt 4 edző is váltotta egymást. A Lyon frontvonalában ott harcolt az örökmozgó Jean-Michel Aulas, aki hol villámhárítóként, hol facilitátorként, hol vezérezredesként kezelte a csapat körüli nyomást.

Aulas utolsó évei rozogán alakultak, és az új tulajdonos megjelenésével ugyan tiszteletbeli elnök maradt, de tudjuk jól, hogy mit jelent ez a való életben. Aulas azóta John Textorral vív szájkaratét arról, hogy a klub miért került olyan nehéz pénzügyi helyzetbe, hogy a liga pénzügyi felügyeleti szerve, a DNCG csak a büdzséjénk egy részét hagyta jóvá. Amíg ez az ellentét nem oldódik fel és a klub nem áll rá egy kiszámítható pénzügyi és szakmai pályára, addig felesleges nagy reményeket szövögetni.

A Lyon jelenlegi kerete alapján a 4. helyért küzdhetne, jelenleg viszont úgy néz ki, mint egy francia középcsapat. A 18 csapatra csökkent bajnokságban még így sem kellene, hogy ez gondot jelentsen. De John Textornak lehet, hogy rövid távon meg kellene fontolnia Laurent Blanc javaslatát.