Az Atlético Madrid a 2000-es éveket a spanyol másodosztályban kezdte meg, ahonnan hosszú és rögös út vezetett a későbbi sikerekig. José Luis Caminero, majd nem sokkal ezt követően Diego Simeone érkezése hozta el a várt fordulatot, amelynek köszönhetően ma már a fővárosi csapat az európai topfutball egyik legjobban menedzselt és legkönnyebben felismerhető klubja.


2014-es bajnoki címüket követően Diego Simeone a közönségnek is üzent: "Ez nem csak egy trófea. Amit ezek a srácok megmutattak, az annál sokkal fontosabb. Kellő hittel és munkával eredményes lehet az ember." Simeone kezdőcsapatát, amely végül bebiztosította a győzelmet, kevesebb mint 45 millió euróból rakták össze. Neymar, aki azon a napon a Barcelonában csereként lépett pályára, önmagában véve is több mint kétszer annyiba került egy nyárral korábban. Az Atlético magasról tett az esélyekre, és megtörte a spanyol foci nyomasztó duopóliumát.
Ennél is szembetűnőbb, hogy Simeone az eredményességet hosszú távra is képes volt kiterjeszteni. Nyert két Európa-ligát, két Európai Szuperkupát, két ízben döntőt játszott a Bajnokok Ligájában, emellett megnyerte a Király Kupát is a csapattal. Ami a bajnokságot illeti: zsinórban nyolc idényben végzett a legjobb háromban az Atlético edzőjeként. A mostani idényben ismét felcsillant a bajnoki cím reménye; habár a Levante ellen egy héten belül eldobott öt pont miatt elolvadt a tetemes előny, még mindig vezeti a bajnokságot.
Liga
Úton Messi hetedik Aranylabdája – legalábbis az edzője szerint
19/07/2021 13:43
Ma már persze nem számítania akkora szenzációnak, ha az Atlético Madrid végezne a La Liga első helyén. 2014 óta sikerült felépíteni egy új stadiont, az előző idény elején pedig képes volt a 113 millió fontos szupertehetséget, João Felixet a spanyol fővárosba csábítani. A ravaszság és az esélytelenek mentalitása természetesen még mindig a klubidentitás alapját képezi, ám azon felül sok dolog változott. "Egy kieső csapatból bajnokot faragtunk" - mondta a 2014-es győzelem után Filipe Luís. Mostanra pedig az Atlético valódi szuperklub lett.

german-burgos.png

Fotó: Eurosport

Simeone mindezt a saját feltételei szerint, jellegzetes és szép lassan védjegyévé váló játékfelfogásával érte el. Ahelyett, hogy megpróbált volna versenyezni a katalán és a másik fővárosi óriásklub erejével, igyekezett a két hatalom ellenpólusává válni. Megtalálni azt, amiben ők lehetnek a jobbak. Ezt a focit nevezték el Simeone tiszteletére Cholismónak, amely filozófiájának a taktikán túlmutató jelentősége is van. Ugyanúgy hozzátartozik a hozzáállás és a gondolkodásmód is.
José Mourinho
az egyik rangadó hevében szemen bökte a Barcelona másodedzőjét,
Tito Vilanovát
. Hasonló még csak meg sem fordult a fejében az Atlético Madrid elleni meccseken.
"Nem vagyok Tito"
- szögezte le
German Burgos
, aki kilenc éven át
Diego Simeone
jobbkeze volt.
"Én letépném a fejét."
Nehéz lenne megmondani, hogy a macsóizmus a megtermett Burgosnak; a félelmetes hírű, uruguayi erőnléti edző, Oscar Ortegának; vagy a nagytökű játékosoknak életet adó édesanyákat dicsérő Simeonénak köszönhetően vált-e ennyire szerves részévé a Cholismónak. Mindenesetre azt az üzenetet küldi a világ felé: márpedig velük nem fogtok baszakodni. A klub, amely oly sok éven át a káosz és a hibás döntések jelképe volt, most a megtestesült szervezettség, amelyben minden egyén egy közös célért dolgozik. Hírből sem ismerik a diszfunkcionalitás szót.
Filipe Luís rendkívül jó érzékkel mutatott rá a bámulatos fordulatra. 1999 karácsonyán a klubot kénytelenek voltak csődvédelem alá helyezni, idény végén pedig búcsúztak az élvonaltól. Jesús Gil, aki Spanyolország válasza volt Donald Trumpra, 43-szor cserélt edzőt a klub vezetőjeként. "Őrült volt" - értékelte Rod Atkinson, akit 1988-ban bízott meg az Atléti irányításával Gil. "Én voltam az egyik legkitartóbb edzője" - fogalmazott. Atkinson mindössze 17 mérkőzésen irányíthatta az Atlético Madridot.
Gil 2004-ben elhunyt, ám fia, Míguel Ángel Gil Marin a klub vezetőségében maradt. Bár a 21. század első tíz évében is volt egy-két sikere a klubnak, semmi tervszerű stabilitás nem mutatkozott meg az irányításban. Simeone volt a változás egyik katalizátora; amely változás azzal kezdődött, hogy Gil Marin felkérte az 1996-os duplázás egyik vezéralakját, José Luís Caminerót sportigazgatónak. "A megérkezésem előtti 10 évben az Atléticónak 10 különböző edzője volt, amely túlságosan is sok volt egy stabilitást kereső klubhoz."

A feketébe öltözött ember: Diego Simeone oroszlánrészt vállalt a klub átalakításából.

Fotó: Eurosport

"Szerettem volna, ha a klub képes előbbre lépni, ezért nekiláttam egy hosszú távú stratégia kidolgozásához. Decemberben, nyolc hónap munkát követően, én is kénytelen voltam edzőt cserélni, mivel csak a 11. helyen álltunk a tabellán." Bizonyos értelemben egyértelműnek tűnt, hogy a régi harcostárshoz fordult 2011-ben. "Három éven át voltunk csapattársak Diegóval, köztük abban a szezonban, amikor bajnokságot és kupát nyertünk. Ha eltöltesz három évet valakivel az öltözőben, alaposan megismered. Nagyon jó barátok lettünk."
És mégis: jócskán voltak arra utaló jelek, hogy Simeone képes lehet a megfelelő irányba kormányozni a csapatot. Komoly sikereket ért el az Estudiantes és a River Plate edzőjeként, majd Olaszországban is lenyűgöző munkát végzett a Catania élvonalban tartásával. Akkoriban viszont épp a gyökereihez visszatérve Argentínában edzősködött, öt és fél év alatt a hetedik munkahelyét betöltve. Kellett tehát némi fantázia ahhoz, hogy elhiggye az ember: mostanra ő lesz a leghosszabb ideje szolgáló edző az európai topcsapatok kispadján.
"Félretettem a barátságunkat, és megnéztem az előző három szezonban elért eredményeit, amit még Olaszországban a Cataniával, otthon a San Lorenzóval és a Racing Clubbal teljesített. A statisztikái nagyon jók voltak azt figyelembe véve, hogy a bajnokságokhoz mérten kis csapatokat irányított. Kedveltem az általa alkalmazott játékstílust. Játékosként megismertem a szenvedélyét, a temperamentumát, az erős személyiségét, és biztos voltam benne, hogy ha edzői minőségben is ezt hozza, abból mindenki profitálni fog."
Az alapok lefektetését követően a hatás azonnal érezhető volt. Az Atlético elkezdett nyerni, az új évben 31 mérkőzésből csak ötöt veszített el. Simeone egészen az ötödik helyig vezette a csapatot és megnyerte az Európa-ligát. Igazolásokra nem számíthatott, ellenben ragyogó munkát végzett az előző nyár szerzeményeivel. Sergio Agüero és Diego Forlán távozását követően Radamel Falcao tökéletesen illeszkedett a csapatba. Thibaut Courtois az első évét töltötte a klubnál, amelyet három szezonban szolgált kölcsönjátékosként.
Okos igazolás lett a Sao Paulótól szerződtetett középhátvéd, Miranda; és a Galatasaraytól érkező Arda Turan is alkalmi vételnek bizonyult. Mindannyian meghatározó elemek lettek a 2014-es bajnokcsapatban, és mindez még csak a kezdete volt Caminero ötéves tervének. "Átalakítottam a megfigyelőhálózatunkat. Nem versenyezhettünk a Real Madriddal és a Barcelonával ezen a téren sem, ezért a fókuszunkat néhány országra irányítottuk, és ott kezdtük el keresni a tehetségeket" - mondta a korábbi sportigazgató.

Miranda és Godín sokáig Európa legjobb belső védő párosát alkotta.

Fotó: Eurosport

A terv azért is okos volt, mert az Atlético sikereit látva a riválisok elkezdtek felfigyelni az értékeikre, és szükség volt az utánpótlásra. Csak a Chelsea három játékost elvitt a bajnokcsapatból: Filipe Luíst és az első számú gólvágót, Diego Costát kivásárolta, Courtoist pedig visszahívta a kölcsönből. Toby Alderweireld szintén az angol bajnokságba távozott. Az Atléticónál mégis teljes volt a nyugalom, mert tudták, hogy ott van a keretben José Gímenez, az uruguayi tehetség, aki képes betölteni az így keletkező űrt.
"A megfigyelői hálózattal kapcsolatos terveimben Uruguayt jelöltük meg az egyik legfontosabb országként, amit figyelemmel követtünk. A régióban lévő scoutok akkor hívták fel rá a figyelmemet, amikor a Danubio U19-es csapatában játszott. 2012 és 2013 között három-négy alkalommal láttam játszani." Az alapos munkának köszönhetően az Atlético kevesebb mint egymillió eurót fizetett a védőért, akit ma már a világ legjobbjai között tartanak számon. "Ár-érték arányban ez volt az egyik legjobb üzletem az Atléticónál" - mondta Caminero.
Nem jelentett gondot a kapuskérdés sem. "Mielőtt az Atléticóhoz csatlakoztam volna, a Real Valladolid sportigazgatója voltam. 2010-ben szerettem volna leigazolni a szlovén Olimpija kapusát, de nem volt rá elég pénzünk. Tovább követtem a meccseit, amiket kölcsönben játszott Portugáliában, és amikor az Atléticónál 2014-ben már tudtuk, hogy Courtois visszamegy a Chelsea-hez, elhatároztam: teszek érte egy ajánlatot a Benficának. Így szereztük meg Jan Oblakot." A kapust, akit Simeone csak posztja Lionel Messijeként jellemzett.
Kétségtelen, hogy a megállapításnak lehet némi alapja. Oblak, aki a szurkolók szemében páratlan a maga szerepében, hasonlóan talizmánszerű figurája lett az Atlético Madridnak, mint a Barcelonának Lionel Messi, vagy a Real Madridnak Cristiano Ronaldo. Most már a hetedik éve, hogy Európa egyik legjobban rettegett védelmének az utolsó bástyája. Oblak az átlagnál jobban ismeri Simeonét, hiszen közel 300 meccset játszott az Atléti színeiben. Szerinte a valóságban közel sem annyira könyörtelen, mint az az oldalvonal melletti szerepe alapján tűnhet.
"Előfordulhat, hogy Simeone időnként dühösnek tűnik a televíziókon keresztül. De igazából nem ilyen ember. Nagyszerű edző, amivel mindannyian tisztában vagyunk. Az öltözőben mindig motiválja a játékosait, kedvesen bánik velünk. Akik csak kívülről látják, azt gondolhatják róla, hogy az öltözőben is így viselkedik. Normál esetben azonban mindig nyugodt."

Oblak szerint Simeone egészen más személyiség, mint az oldalvonal mellett.

Fotó: Eurosport

Mindamellett, hogy nagyszerű játékosok fordultak meg az Atléticónál, az edzői munka minősége határozta meg a sikereiket. Azóta, hogy Simeone átvette a klub irányítását, a Real Madrid több mint 100-zal engedett több gólt, és a Barcelona védelme is sokkal gyengébb volt ebben az időszakban. Még mindig borzasztó nehéz az Atlético Madriddal játszani. "Mindig próbál megfelelően felkészülni taktikailag. A pályán lévő játékosokkal, ennyi tehetséggel, amennyiben tesszük a dolgunkat, képesek vagyunk a magunk oldalára billenteni a mérkőzéseket."
Ez az oka annak, hogy az Atlético projektje egyetlen pillanatig sem kötődött egy-egy játékoshoz. Caminero hét év elteltével leköszönt a sportigazgatói posztról, és azon a nyáron távozott a csapatkapitány Gabi, illetve a klubhoz mindig közel álló Fernando Torres. Ezek inkább csak jelképes búcsúk voltak, egy évvel később viszont komoly megrázkódtatás érte a klubot, amikor a védelem lelkének számító Diego Godín és Junfran is távozott. Lucas Hernandez és Antoine Griezmann eladásával pedig még több megoldandó feladat várt a klubra.
Simeone kijelentette, hogy az Atlétinek "klónoznia kellene Gabit és Godint", amiről persze ő is tudta, hogy lehetetlen feladat. "Két évvel ezelőtt sok olyan játékost veszítettünk el, akik sok idényen keresztül velünk tartottak. Ők elmentek, mások érkeztek. Egy ilyen átalakítás sosem egyszerű" - érvelt Oblak. Simeonén is érezhető volt a kihívás mértéke. "Történelmileg keményen dolgozó, kontrákra építő csapat voltunk. Nem térhetünk le erről az útról, mert amikor megpróbáljuk, mindig jön a baj. Nem változtat a Barca sem a stílusán. Nekünk is megvan a sajátunk."
Az Atlético szellemiségről tehát nem volt hajlandó lemondani az edző. Talán ezért is csábított vissza korábbi hősöket, mint például Torres és Costa. A novemberi, Barcelona elleni rangadót pedig az a Yannick Carrasco döntötte el, aki szintén második periódusát tölti a klubnál. Simone képes volt az újjáépítésre: a stílusról folytatott örökös viták ismét aktuálissá váltak, és az Atlético kénytelen volt alkalmazkodni a változásokhoz. Azon a meccsen, amelyen egy évtized után sikerült legyőzniük a Barcelonát, feltűnő volt, mennyire tudatosan tartja a labdát a csapat.
Átlagban ebben az idényben 50% feletti labdabirtoklást könyvelhet el az Atlético, amely először fordult elő a Simeone-érában. A harci szellem a régi, de a csapat most kevesebbszer szerel és szabálytalankodik. Hét évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen jelenség volt a rotáció, amely mostanra megszokottá vált. Még a 3-5-2-es rendszerrel is kísérletezett Simeone. Úgy sikerült alapjaiban véve újraszabnia a csapat játékát, hogy az alapelveit nem sértette meg azzal. Ami akár egy újabb bajnoki címet érhet, bár ezt a csatát még nem nyerte meg az Atléti.

2014 után lehet ismét bajnok az Atlético Madrid.

Fotó: Eurosport

"Nem lesz egyszerű" - ismerte el Oblak. "Elsősorban a Barcelonával és a Real Madriddal rivalizálunk, de sok nagyszerű csapat van Spanyolországban, így minden mérkőzés nehéz. Mindenhol vannak remek játékosok. Mindenki tudja, hogyan kell jól futballozni. Ha nem vagy minden meccsen 100%-os, könnyen kikaphatsz. Nagyon sok meccs van még hátra, és így kell egészen a bajnokság végéig játszanunk, ha nyerni szeretnénk valamit. Jó formában vagyunk, bízom abban, hogy sikerül így folytatni, de az idény iránya meccsről meccsre megváltozhat."
"Lehetnek sérülések, a vírussal kapcsolatos problémák. Lehetséges, hogy az a csapat, amely szombaton játszik, szerdára már öt-hat hiányzóval áll ki. Az egyszer biztos, hogy nehéz lesz. Hosszú az idény, de az a fontos, hogy ugyanazt csináljuk, amit eddig is, és hogy meccsről meccsre fejlődjünk. Ha sikerül ezt megtennünk, így focizunk és nyerjük a meccseket, a végén mi nagyon boldogok leszünk, és megnyerhetjük a bajnoki címet."
Amennyiben így történik, sokan fognak majd párhuzamot vonni a 2014-es idénnyel. Luis Suárez szerződtetése hasonlóan kulcsfontosságú lehet, mint David Villa érkezése - még a Barcelona is közös pont. Ez lehet az első igazán nagy dicsőség azóta, hogy az Atlético elhagyta a Calderont. Egy új Atlético Madrid épült a régi helyén, miközben identitásában mit sem változott; így látja ezt Caminero is, aki büszkeséggel gondol vissza a 2011-től bejárt útra, amely során az ő segítségével sikerült kiemelni a középszerűségből a klubot.
"Láttam a Barcelona elleni győztes meccset, amin a kezdőcsapatban ott volt Oblak, Gímenez, Carrasco, Ángel Correa és Stefan Savić, egy sor olyan játékos, akiket még mi igazoltunk. Saúl akkoriban B-csapatos volt, Diego vette a szárnyai alá. De még Diego Costa is játszott. Gyakran a sportigazgatóké a dicsőség és a balhét is ők viszik el, de nem én voltam az egyetlen, aki játékosokra vadászott, remek csapatmunka eredménye. Lassan három éve, hogy távoztam, és örömmel látom, a hosszú távú tervek még működnek. Diego remek munkát végzett."
Ő a stabil pont, a feketébe öltözött ember. Aki változatlanul űzi csapatát a technikai zónában, miközben kívülállóként látja önmagát; lázadóként, aki egymaga elnémította az Anfield közönségét, és aki büszkén dacol a kitömött riválisokkal. A sors finom iróniája, hogy az átalakítás mára olyannyira beérett, hogy az Atlétit már nem igazán lehet kívülállóként kezelni. "Ég és föld a különbség a mai és a 2011-es Atléti között. Most már egy profin irányított klub, egyike a világ 10 legjobbjának, pénzügyi értelemben is. Megalapoztuk a klub jövőbeli sikereit" - mondta Caminero.
via Sky Sports
Liga
Messi marad a Barcában, de már megvan, hova igazol utána
03/06/2021 11:44
Liga
Konkrét koncepció nélkül választotta ki új edzőjét a Real Madrid
02/06/2021 15:34