"Vuelve la ilusión", azaz "Ismét álmodhatunk / álmodozhatunk".
2009-ben Florentino Pérez ezzel a szlogennel indult újra a Real Madrid elnökválasztási kampányában. És hogy mindez miért fontos most, öt év távlatából? Reméljük, cikkünk végére mindenkinek világos lesz.
Casillas – Roberto Carlos, Raúl Bravo, Pavón, Helguera, Míchel Salgado – Figo, Zidane, Beckham – Raúl, Ronaldo.
Liga
A Barca nyugatra, a Real keletre utazik
28/06/2015 16:57
Impozáns névsor, melyet azonban benyomásunk szerint a Real Madrid szurkolói legszívesebben elfelejtenének. Ez volt ugyanis az a csapat, amit a 2000-ben az elnöki székbe kerülő Florentino Pérez megálmodott magának, és amit egyszerűen csak „Galaktikusoknak” hívott.
És ez volt az a csapat, amely Carlos Quierozzsal a kispadon szégyenszemre csak a bajnokság negyedik helyén végzett, és a Bajnokok Ligájában is elhullott már a negyeddöntőben, noha két évvel korábban még a Real történetének kilencedik BL-sikerét ünnepelhette.

SOCCER-CHAMPIONS LEAGUE-MADRID-LEVERKUSEN

Fotó: Eurosport

A 2002-ben BL-győztes Real Madrid. Fotó: Europress/AFP
És ez volt az a csapat, melyből – egy szerencsés és egy simán megnyert bajnoki címet leszámítva – majd hét év kellett, mire ismét egy, Európában is tényezőnek számító együttest sikerült összeboronálni a spanyol fővárosban.
2000-ben, Florentino Pérez elnökké nevezésekor, valamint Luis Figo leigazolásával kezdődött a Real Madrid kétezres évek elejének galaktikus korszaka, amelynek kimondott célja volt, hogy minden évben egy világsztár érkezzen a blancókhoz. Ennek a játékospolitikának megfelelően Zinedine Zidane, Ronaldo és David Beckham is Spanyolországba költözött a következő években, ennek köszönhetően viszont számtalan, nem sztár, de annál fontosabb építőelem elhagyta a csapatot. A focival foglalkozó szakemberek szeretik egy konkrét eseményhez, fordulóponthoz visszavezetni a dolgokat, a Real hanyatlásának kezdetét rendszerint Claude Makélélé 2003-as eligazolásához szokták kötni. Való igaz: a 2003-2004-es szezont követően leginkább egymás mellé rakott sztárokból álló együttes volt a Real Madrid, mint sem csapat. A tétel már akkor bebizonyosodott: nem lehet védekező középpályások nélkül, csak támadó szellemű játékosokkal semmit sem elérni.
Rögtön az első idényben jött egy bajnoki negyedik hely, majd ezt követően két ezüst, két arany, és megint három ezüst. Emellett jöttek a fájó BL-kudarcok: sorozatos nyolcaddöntős búcsúk (zsinórban hat!), majd egymás után három elvesztett elődöntő. Jött-ment hét edző (köztük José Mourinho, aki azonban az ott töltött három éve alatt lerakta az idén BL-győztes csapat alapjait), ám védekező középpályás alig.
Gravesen, Pablo Garcia, Mahamadou Diarra, Gago, Émerson, Lassana Diarra, Xabi Alonso – ezek a Mourinho-korszak előtti igazolások arra a posztra. Lássuk be, Alonsót leszámítva a többiek inkább csak tűzoltási feladatokra voltak jók, egyikük sem Real-szint. A portugál aztán szerződtette Sami Khedirát 2010-ben, két évvel később Luka Modricot, aki azonban – mostanra kiderül – egyedül nem képes bejátszani az egész középpályát.
Időközben Pérez visszaült az elnöki székbe (2009), és bár hangzatos újraválasztási kampányszövege ("Vuelve la ilúsion" - "Újra álmodhatunk / álmodozhatunk") ellenére úgy tűnt, a kihagyással töltött három év alatt rájött, hol hibázott - második ciklusa elején jól egyensúlyozott a hasznos játékosok és az euró-tízmilliókért szerződtetett megasztárok (Kaká, Benzema, Cristiano Ronaldo, Gareth Bale) között - , megalomániája újfent eluralkodott rajta. Vagy eddig is megvolt neki, csak 2009 és 2013 között Mourinho jól kordában tartotta.
Ezen a nyáron érkezett Toni Kroos (aki mögött a válogatottban Bastian Schweinsteiger és Sami Khedira takarít), James Rodríguez, aki klasszikus tízest játszik a kolumbiai nemzeti csapatban, valamint Javier Hernandez, aki pedig csatár. Azaz egyikőjük sem védekezik.
Cserébe elment az előző idény egyik legjobb és leghasznosabb focistája, Ángel Di María, valamint a középpályát még mindig tanárian uraló Xabi Alonso. Maradt tehát a középpályára Luka Modric (róla korábban írtunk), Illaramendi, aki nagyon más színvonal, mint akik eligazoltak, valamint Khedira, aki egyelőre a túltelített középpálya miatt jobbára a kispadról nézi csapata játékát.

real_madrid_2014

Fotó: Eurosport

A 2014-es, BL-győztes csapat. Fotó: Europress/AFP
Ami tény: bajnoki címet utoljára a 2011-12-es szezonban nyert a Real, igaz, a hőn áhított Decima (tizedik BL-serleg) összejött Ancelottival, de az is csak pár percen múlt. Pérez megint ott ül az elnöki székben, a sztárok folyamatosan érkeznek, a leghasznosabbnak mondott emberek távoznak.
Pérez a kétezres évek elején hat évig volt a klub első embere, akkor egy teljesen szétzilált együttest hagyott hátra maga mögött. 2009 óta öt év telt el, a Real pedig már elvesztette a spanyol Szuperkupát, hétvégén pedig kikapott a Real Sociedadtól. Ronaldo mindkét meccset kihagyta, ráadásul utóbbin a védelem semmi segítséget nem kapott a középpályásoktól – Sergio Ramos a második gól után eléggé sérelmezte is, hogy a baszkok milyen gyorsan robogtak át a madridiak nem létező középpályáján.

madrid_sociedad_helyezkedes

Fotó: Eurosport

A Real Madrid játékosainak átlagos helyezkedése a Real Sociedad elleni bajnokin. jól látszik, hogy a középpályások, Isco (23), Kroos (8) és Modric (19) is milyen messze vannak a védőktől. Fotó: ESPN FC
Persze még nagyon a szezon elején járunk, ezzel a kerettel simán elképzelhető, hogy a Real bajnok lesz és megvédi a BL-elsőségét, de ahhoz jelentős javulásra, és talán egy kicsit a taktikai elképzelések újragondolására van szükség.
Mindezek ellenére a Casillas – Marcelo, Ramos, Pepe, Carvajal (Árbeloa) - Modric (Khedira), Kroos, James - Ronaldo, Benzema, Bale tizenegy impozáns, „Galaktikus” névsor, amit Florentino Pérez megálmodott magának.
És amire lehet, hogy tíz év múlva nagyon nem szívesen fognak emlékezni a Real Madrid szurkolói...
Liga
Raúl González Blanco ma 38 éves
27/06/2015 19:08
Liga
Mercado - Nagy a mozgás az Atléticónál
25/06/2015 18:58