Konkrét koncepció nélkül választotta ki új edzőjét a Real Madrid

Ancelotti önéletrajzát persze aligha kell hosszasan bemutatni, az olasz edző gyakorlatilag minden fontos sorozatot megnyert pályafutása során, csak a Bajnokok Ligáját háromszor. Gyakran ráadásul a legnehezebb környezetben tudott nyugodt légkört teremteni, személyiségéről sokat elárul, hogy Silvio Berlusconi, Roman Abramovich vagy épp Florentino Pérez szeszélyeihez is képes volt alkalmazkodni, trófeákkal meghálálva a belé fektetett bizalmat.

Nem véletlen azonban, hogy a rutinos szakember kinevezése ennyire váratlanul ért mindenkit, és korábban még csak pletykák szintjén sem merült fel a neve. Habár a Bayern Münchennél csak megnyert egy bajnoki címet, olyasmi is előfordult vele, ami azt megelőzően soha: elveszítette az öltözőt. Hasonló folyamatok mentek végbe Nápolyban is, ahol egy bajnoki ezüstérmet követően már idény közben elküldték, majd az előző másfél szezont az Everton kispadján töltötte.

Ebben a pályaívben inkább volt benne az, hogy Ancelottit legközelebb egy nagy válogatott kispadján látjuk viszont, mintsem egy topbajnokság topcsapatánál, ahol ráadásul most már tényleg elkerülhetetlen az újjáépítés és a generációváltás. Pérez döntése tehát erősen pánikszagú, de minimum átgondolatlan, pláne annak fényében, hogy Zinedine Zidane elégedetlensége régóta ismert volt és mennyire bőségesnek tűnt a holtszezon elején az edzői piac.

A madridiak az első körben Massimiliano Allegrivel tárgyaltak, a Juventus azonban gyorsabbnak bizonyult, és gyakorlatilag a Zidane távozása utáni órákban bebiztosították a korábbi sikeredzőjük aláírását. Elérhető volt Antonio Conte is, akit több ízben szóba hoztak már a Real Madriddal, ő ráadásul egészen biztosan felkavarta volna az állóvizet. Talán túlságosan is, az erősen kontrollmániás Conte és az edzőkre inkább eszközként tekintő Pérez párosa sosem tűnt túlságosan életképesnek.

Pérezben felmerült Mauricio Pochettino szerződtetésének lehetősége is, akit már évekkel ezelőtt kiszemelt, az Athletic információi szerint sokáig ő tűnt a befutónak, a Paris Saint-Germain pedig már az argentin lehetséges utódját kereste. A klubnál sokan Raúlt támogatták, a madridiak utánpótláscsapatának mostani edzőjét, az öltözőn belül viszont nem tartották esélyesnek a posztra a legendát.

Valahol beszédes, hogy az edzői palettának ennyire színes skálája került elő Zidane utódlása kapcsán – újabb tényező, amely azt a narratívát erősíti, Péreznek valójában nem volt egyértelmű elképzelése arról, ki vegye át az irányítást. „Nem hiszem, hogy tudják, kit szerződtetnek a kispadra. Sohasem tudják” – mondta az Athleticnek a Real belső működését jól ismerő forrás. „Pérez számára az edző másodlagos. Nincsenek kritériumok, azt igazolják le, akit épp meg tudnak szerezni.”

Bizonyára sokan emlékeznek még arra a káoszra – talán botránynak is nevezhetjük – ami Zidane előző távozása után alakult ki. A madridi kispaddal akkor is a legnépszerűbb sztáredzőket hozták szóba, köztük Kloppot és Pochettinót, felmerült egy korábbi közönségkedvenc Guti személyében, a végén viszont a spanyol válogatottat irányító Julen Lopetegui lett a befutó. A bejelentés ráadásul már a vb előtt megtörtént, amiért a spanyol szövetség kapásból kirúgta a szövetségi kapitányt.

Ezúttal egy picit lassabban jutottak dűlőre, a madridi vezetők csak pénteken ültek össze, köztük Pérezzel, az általános igazgató José Angel Sánchezzel, Pedro Lópezzel és az elnök testvérével, Enrique Pérezzel. Így esett a választás megint egy ismerős figurára, ami most már tendenciának tekinthető: a madridiak előző hat edzője ilyen-olyan formában kötődött a klubhoz, vagy játékosként vagy edzőként megfordultak korábban a klubnál.

Legutóbb épp Ancelotti érkezett kívülről, amikor nyolc éve a PSG kispadját hagyta ott, hogy a Bernabeuban folytathassa. Ancelotti kinevezése akkor telitalálatnak bizonyult, hiszen az első idény végén BL-t nyert a csapattal, begyűjtve ezzel a klub történetének 10. címét. Az a csapat azonban nagyon más állapotban volt, hiszen a keret tele volt jó korban lévő világsztárokkal, és a José Mourinho-éra feszültségeit követően üdítően hatott a játékosokra Ancelotti megnyerő természete.

Az persze, hogy sikerről beszélhetünk, nüanszokon múlt: kellett hozzá Gareth Bale szenzációs szólója a Király Kupa döntőjében, majd Sergio Ramos 93. percben szerzett gólja a BL-döntőben. A lendület a következő idényre is megmaradt, volt a csapatnak egy fantasztikus, 22 meccses veretlen sorozata, amely a San Lorenzo elleni 2-0-s sikerrel zárult – azzal egyébként a Real megszerezte idénybeli negyedik trófeáját.

2015 elején sérülések hátráltatták a csapatot, Luka Modric és James Rodríguez egyaránt hónapokat volt kénytelen kihagyni, közben becsúszott egy megalázó, 4-0-s vereség az Atlético Madrid ellen, a BL-ben pedig ezúttal csak az elődöntőig ment a csapat. „Sokszor mondtam, hogy maradni szeretnék. Ha a klub máshogy dönt, természetesen nem leszek boldog. De ez előfordulhat a labdarúgásban” – mondta Ancelotti az idény utolsó meccse után.

Ancelotti nyilván maga is érezte, hogy a sorsát nem kerülheti el, szinte napra pontosan egy évvel azt követően, hogy megnyerte a Reallal a tízedik BL-címet, megköszönték neki a munkát. Ez a döntés a szurkolók, a szakértők és a játékosok körében egyaránt népszerűtlen volt, ráadásul Ancelotti utódja, Rafa Benítez nem bizonyult jó választásnak. Hat évvel ezelőtti távozásának körülményei viszont aligha befolyásolják a munkakapcsolatát Pérezzel, az egyik könyvében még poénkodott is a történtekről.

Ancelottinak tehát nem a múlt fog fejtörést okozni, hanem a jelen. 2013-ban egy bombaerős keretet vett át, ahol elsősorban az öltöző kontrollja volt a feladata, miközben a pályán szabad kezet biztosíthatott a húzóembereknek. Most ismerős környezetben találhatja magát, hiszen Benzema, Kroos és Modric még mindig alapembernek számít, ott van még a csúcsformától messze járó Isco és Marcelo, és ha nem dönt a profi golf mellett, Gareth Bale is visszatérhet.

Ez azonban inkább hátrány, hiszen többségükre már a következő idényben sem számíthat igazán Ancelotti, és szép lassan a még mindig kiváló Benzema-Kroos-Modric triónak is az utódját kellene megtalálni. Vannak nagy tehetségek a Real Madrid keretében, Fede Valverde, Martin Ödegaard, Vinicius Júnior, hogy csak a leginkább egyértelműeket hozzuk, de ez olyasfajta újjáépítési folyamatot igényel, amelyhez a legritkább esetben szokott meglenni a türelem a Real Madridnál.

Sok erősítésre nem számíthat Ancelotti, hiszen a klub nemrég 600 millió eurós hitelt vett fel a Bernabeu felújításához, ráadásul a járvány gazdasági hatásait is megszenvedte a Real. Az edzőhöz közel álló források szerint a rutinos szakember sem számít arra, hogy sokáig tart a második madridi küldetése, viszont karrierje mostani szakaszában túl jó lehetőségnek érezte, hogy kihagyja. Ahogyan az Athletic írja: „a Madrid kispadján egy rossz év is jobb, mint az Evertonnál egy sikeres szezon.”

Forrás: Athletic

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.