Klasszis játékosok helyett robotok – Ez lenne a jövő?

Hozzám hasonlóan sport- és főleg futball fanatikus barátaimmal rengetegszer elhagyta a szánkat a fenti mondat, amikor az egyetemi évek alatt azon morfondíroztunk, mi legyen az esti program. Mindegy, hogy milyen nap volt, élő labdarúgó mérkőzéseket tényleg minden egyes hétköznap is lehetett találni az egyre bővülő sportmédia palettán. Ez a helyzet azóta mit sem változott, sőt.

Hétfőre általában a nagy európai bajnokságok hagynak legalább egy mérkőzést, a mostani válogatott hét utáni első hétfőn például angol, olasz és spanyol bajnokik közül válogathatunk. A kedd és a szerda kéthetente a Bajnokok Ligája felségterülete, ahol a pár éve bevezetett új kezdési időpontoknak „hála” akár arra is van lehetőség, hogy 19:00-23:00 között csak a létfontosságú teendőinkért hagyjuk el a tévé közvetlen környezetét. A csütörtök, sokszor bármennyire is lesajnált sorozat, de csak az Európa-ligáé, amely mellé idén már az új harmadik számú sorozat, a Konferencia Liga is felzárkózott. Amennyiben épp a B-hetet, azaz a BL- és EL-mentes hetet éljük, úgy rendszerint a nemzeti kupasorozatok, netalán hétközi fordulók, vagy éppen válogatott találkozók húznak ki a csávából.

Péntektől aztán rendszerint ránk szakad a nemzeti bajnokságok dömpingje, a hétfőhöz hasonlóan jóformán minden magára valamit is adó pontvadászat ugyanis már pénteken elkezdi az aktuális fordulót. Szombaton és vasárnap pedig kapkodhatjuk a fejünket, hogy épp melyik csatornán, melyik mérkőzést próbáljuk meg követni, ami, valljuk be, ekkora felhozatal mellett, jelentős kihívás.

A fenti, nagyvonalú, a teljesség igényét bevallottan nélkülöző összegzés csupán nézői szempontból világítja meg a helyzetet, érzékeltetve azt, hogy sokszor a termék célközönsége, azaz a néző is elveszhet a rázúduló rengeteg opció között. De mit mondjanak akkor a játékosok, akiknek elő kell állítani a terméket?

Bejárta a világ futballsajtóját a belga válogatott és a Real Madrid kapusának, Thibaut Courtois-nak a dühös nyilatkozata, amelyet az Olaszország ellen vasárnap elveszített Nemzetek Ligája-bronzmérkőzés után, hirtelen felindulásból, de nem meggondolatlanul tett. Ha a klasszis kapus szavai mögé nézünk, láthatjuk, hogy nagyon is időszerű a vészharangok kongatása.

Néhány nappal ezelőtt már foglalkoztunk egy írásban a jelenséggel, amelyre a labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a FIFPRO is felfigyelt már. A futballisták egyszerűen a végletekig ki vannak facsarva, nincs ugyanis az a rotálási módszer, amivel egy edző fitten, és ami jelen esetben még fontosabb, egészségesen tudja tartani a játékosait a heti kettő, esetenként három mérkőzéses hajtásban. A játékosokat a kiégéstől, no meg természetesen a sorozatos sérülésektől óvni igyekvő szervezet azt szorgalmazza, hogy amennyiben egy futballista egymás után három olyan mérkőzésen is legalább egy félidőt a pályán tölt, amelyek között kevesebb, mint öt nap telik el, akkor járjon neki automatikusan egy „szabadnap” csapata következő mérkőzésén, legyen az hazai bajnoki- vagy kupameccs, esetleg nemzetközi szereplés.

A hétvégi Nemzetek Ligája négyes döntőn figyelhettünk fel a Monaco 21 éves védekező középpályására, Aurelien Tchouamenire. A Transfermarkt adatai szerint a fiatal tehetség már így október közepére túl van 15 Monaco-fellépésen, ezek mellett pedig ötször a válogatottban is szóhoz jutott. A klubja színeiben lejátszott 15 találkozó közül mindössze hármat nem játszott végig, ezek közül is csak egy találkozó nem nyúlik bele a FIFPRO által meghatározott piros zónába, a Saint-Etienne monacói vendégjátékán ugyanis csak 18 percet játszott. Ha a kötelező szabadságolás szükségességét kellene bemutatnunk, Tchouameni pályára lépési statisztája szinte ordítana a megvalósulásért.

A francia játékos ugyanis erősen indította a szezont, hiszen augusztus 3-29 között összesen nyolc mérkőzésen lépett pályára, melyek közül kettő kivételével, valamennyit végigjátszotta. A négy bajnoki mellett ebben a nyolcas sorozatban négy nemzetközi mérkőzés is szerepelt (két kör Bajnokok Ligája-selejtező), amelyekért ráadásul Prágába és Donyeckba kellett utazni, az extrém meccsterhelés mellett tehát még az utazás, mint tényező is bejött a képbe. Hogy ne legyen elég a jóból, a Monacora szeptember végén is várt egy komoly sorozat, akkor két hét alatt öt mérkőzés (három bajnoki mellett két EL-csoportmérkőzés) került a lábakba, lehozva azt a sorozatot a lélektaninak is hitt háromnapos szünet alatti mutatóval. Összességében Tchouameni a klubszezon nagyjából egynegyedénél már 20 mérkőzésnél tart, mindezt 21 éves létére, meghatározó játékosként.

Hol lehet ennek a folyamatnak a vége?

Ismét Thibaut Courtois-t idéztük a fentiekben, hiszen mondandója, valamint az abban megfogalmazott aggodalom nem is lehetne aktuálisabb. 2022-ben Katar világbajnokságot rendez, teszi mindezt szezon közben, november-decemberben, ami teljesen új helyzetet teremt a világ labdarúgásában. Minden nagy világesemény előtt kidől a sorból sérülés miatt legalább 1-2 ismert játékos, szinte borítékolható, hogy a katari vébé előtt ez a szám magasabb lesz, mint ahogy nem lennénk meglepve, ha az esemény alatt is többen dőlnének ki idő előtt a sorból.

Mindennek a tetejébe még a FIFA kétévenkénti világbajnokságról, 2022 vagy 2023 után pedig 24 csapatos klubvilágbajnokságról sző gazdag álmokat. A kérdés csupán az, hogy kik lesznek azok a játékosok, akik ezt az őrült hajtást el fogják tudni bírni?

Szeretjük a jó focit és nagyon kedveljük, hogy gazdag belőle a felhozatal. De legalább ennyire szeretnénk, hogy a minőség ne menjen a mennyiség rovására. A kevesebb néha több elve alapján talán érdemes lenne megfontolni a jövőben, hogy a méltán hajszolt gazdasági szempontok oltárán érdemes-e esetenként magát a játékot is feláldozni. Magánvéleményünk szerint a válasz nem. Csak bízni tudunk benne, hogy a döntéshozók is erre a következtetésre jutnak.