Ki gondolná, hogy van hasonlóság a Vukmir-ügy és a többnejűség között

Kezdjük talán ott, hogy a vezetőedző munkájára vonatkozó két legfontosabb jogszabály a Sporttörvény és a Munka Törvénykönyve. A Sporttörvény kijelöli a kereteket, a Munka Törvénykönyve határozza meg, hogy Magyarországon ki milyen módon végezhet és végeztethet munkát. Ugyanez a két kódex vonatkozik a hajdúhadházi curling utánpótlás csapat edzőnénijére, Shane Tusupra, vagy akár Dragan Vukmirra is.

Megvannak a keretek, lássuk a nézeteltérés lehetséges magyarázatát. Egy munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. A főnök és a beosztott, vagy jogásziasabban a munkáltató és a munkavállaló megegyezik a feladatban és ellentételezésében, és aláírják ezt a megállapodásukat. Ez a megállapodás érvényben van addig, amíg vagy egyikük nem lép ki ebből, a szerződés időtartama nem jár le, vagy közösen nem egyeznek meg a megszüntetésről. Na, itt lehet az eb elhantolva! A kilépésnek ugyanis két módja van, amit sejtelmesen egy plusz egy módként is jellemezhetünk.

A sportban érvényes szerződések szinte mindegyike határozott időre szól. Ez azt jelenti, hogy már az aláíráskor leszögezik a felek, hogy egy-két (esetleg kicsivel több) év múlva lejár. Vagyis bárki bármit mond, vagy csinál, ha lejár az idő, akkor a szereplők megválnak egymástól. Ezt persze meg lehet hosszabbítani, de ahhoz új megállapodás szükséges. Szusszanjunk egy kicsit, mert elkapta az irományt a jogászi bikkfa-gépszíj. Hosszabb pihenésre azonban nincs idő, zúdulnak az adatok. A határozott idejű szerződéseknél gyakran ki is zárják a felek a felmondás lehetőségét. Ez azt jelenti, hogyha az egyik fél abba akarja hagyni a közös munkát, akkor ezt bejelenti a másiknak, és meghatározott idő elmúltával a másik beleegyezése nélkül leléphet. Ahogy mondtuk, legtöbbször kizárja a lelépés lehetőségét a határozott idejű szerződés. Nincs ugrándozás, végigfut a határidő, és a könnyes búcsú ekkor történhet.

És akkor most érkezik, hogy mi lehetett a Szeged-Debrecen tengely problematikája. Azt semmilyen munkaszerződésnél nem lehet kizárni, hogy az egyik fél kilépjen a kötelemből, ha a másik súlyosan szerződésszegő magatartást tanúsít. Ezt hívjuk azonnali hatályú felmondásnak. (Jól van, rendben, nem lesz több szakszó, ez volt az utolsó!) Ennek kereteit nem lehet meghatározni, mert ténylegesen a molesztálástól a fizetés „elfelejtéséig”, a verekedéstől a csacsirészeg munkavégzésig, a lopástól a notórius késésig szinte minden beleférhet. A lehetetlenség miatt nem is szoktuk megjelölni ezeket az azonnali hatályú felmondást megalapozó magatartásokat, legfeljebb néhány példát írunk bele a szerződésbe. Aki felmond, annak pontosan és visszakövethetően meg kell jelölnie, hogy miért jogosult az azonnali hatályú felmondásra.

Gyakori, hogy a felek nem tudnak megegyezni a felmondás rendes, vagy azonnali hatályú módjában. Ekkor az egyik köti az ebet a karóhoz, hogy ilyen másikkal szemben nem kell tovább dolgoznia, míg a másik azzal érvel, hogy ez pusztán a „köszönöm, elég volt, 30 nap múlva eltolom a biciklit” nyilatkozathoz elegendő érvelés. A rossz hír, hogy megegyezés hiányában ennek eldöntése a munkaügyi bíróság hatásköre. A híreket olvasva ugyanez a vita alakult ki a Grosics Akadémia és a Vukmir között. A vezetőedző szerint hirtelen halállal vált meg a klubtól, a másik a felmondási idő kitöltését várja.

Ezek a szabályok szinte minden jogrendszerben azonosak. Akkor ezek után napkeleti országok feleséghalmozó olvasóin kívül reméljük, hogy Robert Lewandowski is olvassa írásunkat. A Bayern München aranycipő-kollekcióval rendelkező sztárja ugyanis a napokban szintén megszellőztette, hogy a Barcelonába távozik. Bennfentesebbek szerint ezt már a vezérigazgató Oliver Kahnnak is jelezte. Kérdés, hogy az egykori sztárkapus vetődött-e Lewandowski írásbeli felmondása után, vagy az idő gonosz tevékenységére hivatkozva a régi reflexeit meghazudtoló módon nem kapta azt el…