Kezdhet csomagolni a Diósgyőr, várják az NB2-ben

Vasárnap délután a Paks nagyjából negyedóra alatt elintézte a Diósgyőrt, ráadásul a miskolciak hazai pályán játszottak. A 9. percben kiállították a középpályás Diego Zivulicot, majd Hahn János büntetőrúgásával a vendégek megszerezték a vezetést. Hat perccel később ugyanő ismét eredményes volt, így a csatár azon túl, hogy egy újabb lépést tett a gólkirályi cím felé, a szakadék szélére lökte az egyébként is inogva tántorgó DVTK-t. A múlt héten már Sántha Gergely klubelnök adott kétségbeesett hangvételű interjút az egyesületi weboldalon, vagyis úgy néz ki, Miskolc már felkészült a szintlépésre. Lefelé.

Ez persze nem új keletű dolog, hiszen a Diósgyőr rendre ott van a kiesés szélén. Az elmúlt négy évben háromszor 10. helyen végzett, egyszer pedig 9., de mind a négyszer valamely másik csapat eredménye is kellett ahhoz, hogy ne végezzen a kieső 11. helyen. Noha tavaly az utolsó fordulóban már nem kellett aggódni, az biztos, hogy a csapat évek óta alsóháziként van elkönyvelve.

Utoljára 5 éve, 2016-ban fordult elő olyan, hogy az utolsó két fordulót nyugodtan elveszíthette, így is 9. helyen végzett. Ez volt egyébként az első olyan kiírás, ahol 12 csapat vett részt. De idén veszítette eddig a legtöbbet. Az elmúlt öt évben két 15 vereséges és két 16 vereséges szezon volt, eddig egyszer volt olyan, hogy a lejátszott 33 meccs több mint a felét, 17-et elveszítettek. Most 28 meccs után járnak 17 vereségnél, de hol van még a vége?!

A Diósgyőrnek nagyjából valószínűleg már semmi nem elég, de legalábbis komoly feltámadásra lenne szükség. Matematikailag persze még van esély, hiszen 5 meccs alatt 15 pont összegyűjthető, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, ilyen hátrányból már nem lehet visszafordulni. Azon csapatok, amelyek az elmúlt 5 évben a 28. forduló után a 12. helyen álltak, egy kivételtől eltekintve mindig kiestek, ráadásul mindig utolsó helyen. A Diósgyőrnek most 23 pontja van, de nézzük az elmúlt évek számait!

A számokból látszik, hogy sok csapat még a Diósgyőrnél jobb helyzetből sem tudta kiharcolni a további első osztályt. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy tavaly és 2017-ben az utolsó helyen álló csapat már olyan hátrányban volt, hogy a záró fordulókban igazából már csak egy kieső helyet kellett elkerülni. Most a Zalaegerszeg és a Budafok is veszélyben, tehát a három igazán bajban lévő csapatból csak egy marad bent.

A Diósgyőr jól kezdte a szezont, és a klub elvárása valóban az volt, hogy erre az évadra stabil középcsapattá szilárduljon (már amennyire a 12 csapatos bajnokságban ez lehetséges), ne legyenek kiesési gondjaik. Az első 3 meccsből 7 pont, majd utána zsinórban négy vereség következett. Az azt követő, Puskás Akadémia elleni 3:0-s győzelem csalóka, hiszen ezután hosszú ideig csak vereségek jöttek. Meglehetősen kaotikus ősz volt az idei, hiszen minden csapat más időpontban tudott erősen tartalékos, néha ifikkel feltöltött kezdő 11-et kiállítani, ami nehezítette a helyzet reális értékelését. A diósgyőri őszben ráadásul morális fekete pont az Újpest elleni halasztási kérelem elutasítása.

Ez azonban még mindig egy stabilabb időszak volt a csapat életében, mint ami ezután következett. A december eleji, Ferencváros elleni hazai vereség után a klub menesztette a bő egy évvel azelőtt, 2019 őszén szerződtetett Feczkó Tamás vezetőedzőt. Némileg szimbolikus ez a döntés, hiszen az addig többnyire a kiesési vonal felett futballozó miskolci csapat ezzel a 12., utolsó helyre csúszott, ahonnan, már sosem tért vissza. Legalábbis eddig. A helyzet persze csalóka volt egy kicsit, a Diósgyőrnek ugyanis hiányzott a második fordulóból elmaradt, szintén Ferencváros elleni találkozó. Amit később a januári pótlás során megnyert, bár ezt akkor még nem tudhatták. A csapat tehát a fejlődés érdekében a változtatás mellett döntött, és éppen, hogy azután nem fejlődött tovább.

A Feczkó helyére kinevezett Geri Gergely, a Felvidékről érkező szürke szamár nem maradt sokáig, a bajnokságban három vereséget és 3:10-es gólkülönbséget könyvelt el neve mellett. Az újabb leváltás oka egyértelmű, de nem szakmai: a futballklubot még az év utolsó napjaiban eladta az addigi tulajdonos, Leisztinger Tamás, és Mészáros Lőrinc érdekkörébe került. Ennek részleteiről korábban már írtunk, most igazából az a fontos ebben, hogy milyen változásokat hozott a csapatnak.

A tiszavirág életű vezetőedzőt Zoran Zekić követte, aki Mészáros korábbi csapatát, az Eszéket dirigálta. (Kérdés persze, mi értelme volt kinevezni Geri Gergelyt pár hétre, amikor december közepén már egész valószínű, hogy minden érintett tudott a tulajdonosváltásról.) Elbocsátása után Feczkó külön kiemelte, hogy a védekezésben tapasztalta a legtöbb hibát és hiányosságot az ősz folyamán, és pont ez az a terület, ahol az új vezetés radikális változtatásokat hozott. A januártól már csak borsodi horvát válogatottnak nevezett Diósgyőrben Antal Botond helyére már Marko Malenica állt a kapuba, ezen felül pedig jött még 4 horvát védő és egy védekező középpályás. És sikerült stabilizálni a védelmet? Aligha. A távozásig a lejátszott 12 meccsen 22 gólt kapott a Diósgyőr, az új horvát edzővel pedig ugyanannyi meccsen 13 kapott gól. Összességében a válasz igen, de a továbbiakon – úgy néz ki – már csak jövőre lehet javítani.

Ha marad a jelenlegi vezetés. Diósgyőrben ugyanis továbbra is nagyon nagy az edzői fluktuáció. Az elmúlt 10 évben 16 edzőt neveztek ki, valakit nem is egyszer. Az idei szezont három edző tette össze, Ami szintén jelentős különbség a fentebbi többi csapathoz képest. Amíg a Kaposvárnak vagy a Haladásnak elég volt a kiesés ez egy edző, a Diósgyőr hárommal teljesítheti.