Robot a bíró helyett, AI a VAR utódja? Kassai Viktor, a korábbi világhírű játékvezető csak abban biztos, hogy a technológia a futball része marad
Publikálva 17/11/2026 - 09:08 GMT+1
Sokkal ritkábban szerepel, mint tíz-tizenöt éve, pedig egyáltalán nem kerüli a nyilvánosságot. Volt idő, amikor a világelitben ő és csapata képviselte a magyar labdarúgást, ma pedig az osztrák elitjátékvezetők technikai igazgatója. Nagy elődökről, szurkolásról, bizalmi válságról, a spori kifejezés hasznosságáról és a forradalmi VAR-rendszerről is beszélgettünk Kassai Viktorral.
José Mourinho: "Ha a VAR nem alszik, ez nem tizenegyes"
Videó forrása: SNTV
Bírózni szabad? Úgy értem, téged és a munkatársaidat. Vagy csak és kizárólag a játékvezető megszólítás elfogadható?
Valljuk be, a játékvezető kicsit hosszú szó, nem mindenkinek áll rá a szája, úgyhogy a ”bírózás” miatt biztosan nem sértődik meg senki, nem a megszólítás a lényeg. Az jut eszembe erről, amit még pályafutásom elején mondtak nekünk: tegeződve is meg lehet adni a tiszteletet a pályán, ugyanakkor magázódva is viselkedhet valaki tiszteletlenül. Idehaza nagyon jól kialakult a spori megszólítás, ami rövid, nem pejoratív vagy negatív, de nem is annyira hivatalos. Az osztrák kollégáknak szoktam mondani, hogy a magyar focinyelvben a spori szó azért nagy segítség, mert oda-vissza működik. Ha nem lenne, hogy szólítanánk a játékosokat? Vagy a nevükön, ám nem biztos, hogy ismerjük valamennyiüket, vagy a mezszámuk alapján, ami pedig túlságosan személytelen. Amikor korábban az NB I-ben vezettem mérkőzéseket, mindig figyeltem arra, hogy a nevükön szólítsam a játékosokat.
Spori, tudod, hol voltál idén május 28-án?
Nem, de sejtem miért kérded: tavasszal, ahogy közeledik a BL-döntő, természetesen mindig beugrik.
Tizenöt éve ezen a napon Londonban töltötted az estét, méghozzá a Wembley stadionban, csaknem 88 ezer ember társaságában; a tévékészülékek előtt sok-sok millió ember szeme előtt dolgoztál, a pályán olyan zsenikkel, mint Xavi, Andrés Iniesta, Lionel Messi, Ryan Giggs vagy Wayne Rooney.
Szép emlék a Barcelona–Manchester United finálé, ugyanakkor kicsit szomorkás abból a szempontból, hogy nagyon gyorsan telnek az évek.
Mondhatjuk, hogy a pályafutásod csúcspontja volt az az összecsapás?
Persze, hiszen a mi esetünk hasonló, mint a futballistáké: a nagy meccsek tesznek fel bizonyos polcokra minket, játékvezetőket is. Ami különbség, a futballistának győznie kell ahhoz, hogy hazavigye a trófeát, nálunk már a jelöléssel megvalósul a nagy elismerés. Persze nem árt úgy teljesíteni, hogy utólag ne a nevünktől legyen hangos a másnapi sajtó.
Egy-egy mérkőzésről hazatérve mennyi idő kellett, hogy visszazökkenj a hétköznapokba? Dirigálsz a világszerte ismert sztároknak, másnap már sorszámért állsz a bankban, ügyet intézel valamelyik hivatalban…
Gyorsan túl lehet lépni, hiszen az ember éli az életét. A labdarúgóknál sincs ez másként, simán előfordul, hogy a meccs másnapján már viszi a gyerekét az óvodába.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/11/16/image-8c824eff-fd20-48de-8ebf-42cf0a851054.jpeg)
Kassai Viktor a legnagyobb sztárok közt is képes volt rendet tartani | Fotó: ANDREAS GEBERT / DPA / dpa Picture-Alliance
Fotó: AFP
Szurkolni majdhogynem lehetetlen
Ritkán nyilatkozol, mintha kerülnéd a nyilvánosságot.
Pedig nem, egyszerűen csak mostanában kevesebben keresnek meg, már nem vagyok annyira a középpontban. Ez teljesen természetes, a visszavonult sportoló sem érdekes már annyira.
Korábban értelemszerűen nem beszélhettél arról, van-e kedvenc csapatod. Most már drukkolhatsz bátran?
A bíráskodás nemcsak egy tevékenység, hanem egy életforma. Mindig az volt a célom, hogy a következő mérkőzést jól vezessem. Teljesen mindegy, hogy a csapat szimpatikus, vagy sem, kedvelem-e az edzőt, volt-e konfliktusom egy játékossal; nekem csakis az adott mérkőzésre kellett összpontosítanom. Ez az életfelfogás pedig kiöli az emberből a szurkolót.
Voltál tartósan haragban futballistával?
Nem, mert valójában egyáltalán nem ismerjük őket, és ők sem ismernek minket. Alkalmanként három-négy órát töltünk együtt a stadionban, ez nem elég ahhoz, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki.
Persze vannak olyan futballisták, akik nehezebben fogadnak el egy-egy döntést, a játékvezető is lehet kevésbé toleráns, de ezt nem mondanám haragnak.
Úgy képzeljük el, mint bármelyik munkakapcsolatot, amely olykor kissé nyögvenyelős. A lényeg, hogy a mi kapcsolatunk nem személyes. A pályán viselkedni kell, ha valaki nem tud, azzal mi is keményebbek vagyunk.
Követed a mai csúcsfocit? Nézel válogatott mérkőzéseket, Bajnokok Ligáját?
Persze, hiszen munkaköri kötelességem is. Az ausztriai feladataim mellett UEFA-ellenőr is vagyok, évi tíz-tizenkét mérkőzésre küldenek, ahol figyelem a játékvezetők működését. Ezek a legkülönbözőbb események: októberben a Viking–Bayern München Bajnokok Ligája-találkozón voltam Norvégiában, a jövő héten az U21-es playoffra utazom Írországba. Egyébként az osztrák szövetségben el is várják, hogy ápoljam a nemzetközi kapcsolatokat.
Kapcsolódó tartalmak:
- Mourinho csalással vádolja a bírókat, elszabadult a pokol az Atlético-Real után
- „VARgentína” a döntő kapujában: valóban Messiéknek kedveznek a bírók a vb-n?
Lehetett volna egy meccsel több, egy hibával kevesebb
A játékvezetésben csak minden ezredik, de lehet, hogy milliomodik fut be olyan pályafutást, mint te. Hogy látod, mindent kihoztál a karrieredből?
Úgy érzem, elégedett lehetek. Most persze említhetném, mi lenne, ha a 2010-es világbajnokságon nem elődöntőt vezetek, hanem finálét, ha nem csak két Európa-bajnokságon jutok szóhoz, és biztosan lehetne még srófolni. Csakhogy tökéletes pályafutás nincs a világon. Senki sem nyert meg mindent, sem futballista, sem edző, sem pedig bíró. Persze mindig lehetett volna egy meccsel több, egy hibával kevesebb, ugyanakkor az a nagyságrend, amit kihoztam a lehetőségekből, szerintem közelíti a maximumot. Hosszú és szép lista lenne, ha elkezdenénk sorolni azokat a jelentős találkozókat, ahol mi is szerepet kaptunk, ezért nincs bennem hiányérzet.
A nagy hibák elraktározódtak? Foglalkoztatnak?
Rossz élmények mindig jöhetnek. A topcsapatnak is becsúszhat egy vereség, a kapusnál egy potyagól, óhatatlan, hogy mi is hibázunk. Nagyon nem mindegy, ezt hogyan kezeljük. Ki milyen gyorsan tud túllépni rajta. És ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozol vele, hiszen minden hiba fáj. De menni kell tovább. Jön a következő meccs, és ha rágódsz a tévedésen, ha rágörcsörlsz, akkor legközelebb még rosszabb jön. Kimondva, persze könnyű, de nem olyan egyszerű a szerdai hiba után szombaton újra kimenni a stadionba, ahol nem csomagolnak vattába bennünket, sem a játékosok, sem a szurkolók. Ehhez nagy mentális erőre van szükség.
Melyek a klasszis játékvezető legfontosabb ismérvei?
Legfontosabbnak a megfelelő személyiséget és a határozottságot mondanám. A nagy öregek azt mondták régen, hogy egy határozott bíró a rossz döntést is el tudja fogadtatni. A szabályismeretet, a tökéletes fizikai állapotot mondani sem kell, ma már alapvető elvárás, hiszen rendkívül felgyorsult a játék; ötven éve még láttunk kevésbé sportos kollégákat, ez ma már elképzelhetetlen.
Ki most a világ legjobb játékvezetője?
Visszakérdeznék: ki a legjobb labdarúgó? Szerintem nehéz megmondani, hiszen nézőpont kérdése. Ha egy nevet kell mondanom, a francia Francois Letexier-t említeném, akire bármilyen nemzetközi mérkőzést rá lehet bízni. Messze kiemelkedik a mostaniak közül. Nemrég az osztrák bírók edzőtáborában azzal a képpel zártam az előadásomat, ahogy Letexier megértette a játékosokkal, mi az ítélet. Határozott személyiség, a testbeszéde imponáló, mint ahogy a futóteljesítménye és a helyezkedése is top szinten van.
A nagykárolyi születésű, román színekben tevékenykedő Kovács István?
Pista hallatlanul szorgalmas bíró. Látszik, hogy mindig mindenhova oda akar érni a pályán, nagyon motivált, és már évek óta megbízhatóan fújja a kiemelt nemzetközi meccseket. Tudása és alázata miatt egyértelműen ott a helye a világ legjobbjai között.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/11/16/image-373ad9c4-1aea-4fa8-b765-98a12dc6ae9b.jpeg)
Kassai Viktor és a VAR - Fotó: GABRIEL BOUYS / AFP
Fotó: AFP
Legalább bírónk lenne a világbajnokságon
Nagyon sok olyan véleményt hallottam, legalább játékvezetőnk lenne a világbajnokságon, ha a magyar nemzeti együttest nem láthatjuk…
Így szokott lenni, ha nincs ott a tornán a válogatott, nincsenek magyar szövetségi kapitányok, akkor felértékelődik a játékvezető szerepe, hiszen a szurkolók számára ő is kapcsolódási pont lehet a tornához. Korábban hasonló témában beszélgettem a kiváló angol bíróval, Howard Webb-bel, aki megjegyezte, a hazája sportlapjai a nyolcadik-tizedik oldalon, kis keretesben számoltak be arról, ha meghívást kapott egy-egy világversenyre. A futballisták elhomályosították a teljesítményét, pedig BL- és vb-döntőt is vezetett. Idehaza megszokták az emberek, hogy a nagy tornákon van magyar játékvezető: a hetvenes években, majd az 1982-es világbajnokságon Palotai Károly képviselte a magyar játékvezetést, Mexikóban Németh Lajos, aztán, amikor a válogatott már nem jutott ki, jött Puhl Sándor és Vágner László. Hogy a 2019-es visszavonulásom óta miért nincs magyar bíró a nagy tornákon vagy az európai elitben, az nem az én kompetenciám megítélni. A magyar játékvezetésben zajló folyamatokról az itthon dolgozó szakembernek kell véleményt formálniuk.
Sok-sok éve már, hogy külföldön dolgozol; Oroszország és Bulgária után jó ideje Ausztriában segíted a játékvezetőket. Teljes kivonulás a magyar fociból?
Egyáltalán nem vonultam ki a magyar labdarúgásból, egyszerűen, amikor befejeztem a pályafutásomat, külföldről kaptam állásajánlatot. Igent mondva az orosz lehetőségre, a határon túl kezdtem építeni a sportvezetői karrieremet, ami azóta is tart. Külföldön dolgozni rengeteg tanulással és alkalmazkodással jár, biztos vagyok benne, hogy ez a három ország (futball)kultúrája sokat hozzátett a világlátásomhoz és a játékvezetői gondolkodásmódom fejlődéséhez.
Néhány napja a magyar sajtót is bejárta a téma, hogy egyfajta bizalmi válságot jelentett számotokra Ausztriában az a névtelen levél, melyben téged is erőteljesen kritizáltak. Támadásként élted meg, foglalkoztál az üggyel?
A világ minden táján előfordulnak névtelen levelek, azonban egy komoly szervezet a helyén tudja ezt kezelni. Száz ember tartozik hozzánk, és, mint tudjuk, mindenhol vannak elégedetlenek. Az osztrák futballszövetség felajánlotta a kedves levélírónak, hogy személyes találkozón mondja el, mire gondol pontosan – azóta nem jelentkezett a szövetségnél... Számomra a munkánk pozitív visszaigazolása, hogy két év után szerződést hosszabbítottak velem és Ring Györggyel.
Az állandó társ is követett Moszkvába, Szófiába és Bécsbe is.
Szerintem nincs ebben semmi meglepő, az edzőknél is így működik, ők is viszik magukkal a stábjukat. Több mint tíz évet töltöttünk együtt a pályán, és bár vannak a fejlődéshez szükséges szakmai vitáink, de a játékvezetésről alkotott felfogásunk azonos. Fontosnak tartom, hogy olyan szakemberek legyenek a stábomban, akik véleményére támaszkodhatok, és nem mindig azt mondják nekem, amit hallani szeretnék. Gyuri immár a harmadik országban felel a videóbíróval kapcsolatos képzésért és ellenőrzésért, ami számomra megnyugvást jelent, mert tudom, hogy jó kezekben van a mai játékvezetés egyik legfontosabb területe.
Te hülye, ezt sem láttad?
Megkerülhetetlen téma a VAR. Mit gondolsz, jobb lett tőle a játékvezetés?
Jobb vagy rosszabb, ez szubjektív, ám a hatékonysága egyértelmű, hiszen kevesebb az egyértelmű játékvezetői hiba.
Nem veszett el a játékvezetők tekintélye?
Sokan tartottak attól, hogy ha kimegy a játékvezető a VAR-felvételt megnézni, akkor elveszti majd az elfogadottságát. Aztán kiderült, hogy felesleges volt az aggodalom, ez a része senkit sem érdekel, mert a meccs végére mindenki elfelejti, ha a játékvezető VAR nélkül vagy VAR-ral hozta meg a helyes döntést. Nemrégiben egy Bundesliga-mérkőzést egy fiatal bíró vezette Ausztriában: háromszor hívták ki a monitorhoz, és mindháromszor meg kellett változtatnia a pályán hozott ítéletét. Bementem az öltözőbe, a tehetséges játékvezető teljesen maga alatt volt - hiszen szakmailag gyenge teljesítménynek számít, ha a VAR-központnak háromszor kell besegítenie -, majd kiderült, hogy a lefújás után valamennyi játékos gratulált neki, és a két edző megköszönte a munkáját. Szóval mindenki elégedett volt vele, mert végeredményben mindhárom esetben jó döntés született.
Tisztában kell lenni vele, a labdarúgó, az edző és a bíró is hibázik, a VAR bevezetésével azonban az utóbbi kapott egy lehetőséget az azonnali javításra.
A magam részéről én sem bántam volna, ha már húsz éve működne a rendszer, hiszen engem is megkímélt volna néhány nagy hibától, melyet karrierem során elkövettem.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/11/16/image-567b45d6-a8cb-4493-9e45-443a1189279c.jpeg)
Kassai Viktor piros lapot ad - Fotó: JAN WOITAS / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Fotó: AFP
Jöhet még technikai reform, látsz olyat, ami a közeljövőben megvalósulhat, netán szükség is lenne rá?
Nehéz a mai fejjel elgondolni, hiszen, ha a nyolcvanas években megkérdeztük volna Palotai Károlyt, mit gondol a videóbíróról, azt sem tudta volna, miről beszélünk. Korábban az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a televízió élőben közvetíti a találkozókat. Szóval nehéz lenne megmondani, hova fejlődhet a technológia. Drasztikus váltás volt a VAR, amely külső beavatkozást hozott a játékba videófelvételek alapján, szerintem ezen belül fogják feszegetni a határokat. Mit lehet még kitalálni? Robot vezesse a meccset? Nem hinném, ugyanakkor a technológiai segítség sok mindent jelenthet. Lehet, hogy hamarosan nem egy ember elemzi a felvételeket, hanem a mesterséges intelligencia. Mint ahogy eljöhet az ideje a challenge bevezetésének, ahol az edzők kérhetnek majd visszanézést. Az elmúlt tíz évben a technológia a futball részévé vált, a VAR pedig csak egyfajta, a ma legjobbnak vélt lehetőség. Nehezen megjósolható, hova fejlődik még tíz év múlva…
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés